Trianon;

2020-02-12 08:03:00

A mesebeli Radomér

Tippeljenek: melyik írónk képzeletének szülötte Radomér király? Lázár Erviné? Csukás Istváné? Nem és nem, a helyes válasz: Rákosi Jenő (1842–1929). A Budapesti Hírlap agg főszerkesztője, sajtócézár és színigazgató volt a mesébe illő ötlet gazdája. Ő találta ki a két háború között, hogy hívják meg a magyar trónra az angol Rothermere lordját, nevét pedig magyarosítsák, sőt ősmagyarosítsák Radomérra.

A főúr, az amúgy szintén sajtómágnás Harold Harmsworth vikomt (1868–1940) egy csapásra, minden előzmény nélkül lett a magyar ügy ünnepelt bajnoka 1927-ben. Vezércikket írt lapjába, a milliós példányszámú Daily Mailbe, és a trianoni békeszerződés felülvizsgálatát sürgette. Igazságtételt követelt a megcsonkított Magyarországnak, a megbízható szövetségesnek a bolsevizmus elleni harcban.

Váratlan felbuzdulása egy hölgy érdeme volt. Rothermere egy monte-carlói kaszinóban ismerkedett meg Stéphanie von Hohenlohe hercegnével. A híres bécsi szépség ifjan balerinának készült, majd beházasodott az osztrák high societyba. Már elváltan szegődött a dúsgazdag, nála 23 évvel idősebb férfi mellé; ő ajánlotta figyelmébe „a magyar kérdést”. (Mellesleg kapcsolatot ápolt a feltörekvő nemzetiszocialistákkal; a szigetországban gyanították, hogy német ügynök.) 

A maga korában igen népszerű Rákosi Jenő, a főrendiház tagja kétszer is találkozott a lorddal, ekkor pattant ki a fejéből a bámulatosan naiv terv. Úgy képzelte, Rothermere megkoronázása esélyt teremtene a revízióra. Csakhogy a kiszemelt uraság súlytalan figura volt. A londoni külügy sietve megnyugtatta a feldúlt román, csehszlovák és jugoszláv vezetőket, hogy Őfelsége kormánya elhatárolódik tőle és nézeteitől.

Persze Horthy sem lelkesedett. Őszinte monarchista létére nem azért kergette el kétszer is a visszatérni szándékozó Habsburg Károlyt, hogy másik uralkodót importáljon Albionból a budai Várba. A király nélküli királyságot preferálta a kormányzó, személyesen akart országot gyarapítani. Talán már akkor dinasztiaalapításról ábrándozott. (Később, a háború alatt meg is tette helyettesének István fiát, de tervét kegyetlenül keresztülhúzta a sors a keleti fronton.)

Hiába kilincselt támogatásért élete végnapjaiban Rákosi Jenő Mussolininél, a Duce nem vette komolyan. Idehaza viszont sok rajongója lett Radomér királyságának. Csonka-Magyarországról árvalányhajas süveget, cifra szűrt, rámás csizmát és csikóbőrös kulacsot küldtek ajándékba a lordnak. Esmond fiát parádés fogadtatásban részesítették országjáró turnéján. A pesti kabaré sem tagadta meg magát, Radomért átkeresztelte Rótmajerra.

A terv hamvába holt. A lord pedig egyre leplezetlenebbül rajongott a nácikért, végül levélben gratulált Hitlernek Csehszlovákia annektálásához (1939). A következő évben a Lutfwaffe bombái záporozni kezdtek Angliára, a kínos helyzetbe került főnemes bölcsebbet nem is tehetett volna, mint hogy elhalálozott. Itt a vége, fuss el véle. 

Meghökkentő mese a sohasem volt Radomér királyé, tán mulatságos is – de Bruckner Szigfrid és Oriza Triznyák szerethetőbb figura.