Lámpavas-politika

Ne beszéljünk most a Fidesz tagságáról az Európai Néppárban. A hazugságról, hogy maga függesztette fel a tagságát, mert ez a hazudozás csak lepel a politikai taktikán. Amire a magyar kormányfő azért kényszerült, mert tavaly tavasszal elmaradt a jobboldal európai áttörése, s Orbán Viktor azóta is tépelődik, melyik a legigézőbb pillanat, amikor európai székét - a keresztény szabadságot védve - a szélsőjobb közösségben foglalhatja el.

Mindezt csak azért idézzük fel, hogy értékén tudjuk kezelni Szijjártó Péter külügyminiszter szavait: „a Fidesz azt a politikát képviseli, amelyet az EPP-be való belépése idején a pártcsalád is képviselt". Mármint az európai közösség alapító atyáinak szellemiségét, Churchilltől Monnet-ig, Adenauerig, Schumanig, Spaakig, de akár Gasperiig vagy az NDK-ban evangélikus lelkész lányaként született, kancellárrá lett Angela Merkelig.

Azon nincs mit vitatkozni, hogy hogy az Európai Néppárt – pontosabban az európai politikai közeg – változott azóta, sőt érdemes elgondolkodni, miben és hogyan változott. Mert az például megoldhatatlan feladatnak bizonyult, hogy ne transzponálják európai méretűvé a demokratikus politikai nemzetállamok belpolitikai pártküzdelmeit, miközben az európai közösség európai demokráciája nem hogy minőségileg, de technikailag sem tudott olyan európai dimenziójú politikai képviseletet teremteni, amely végleg ki tudna szabadulni a nemzetállami kalodákból.

Más az európai értékek kérdése. Ha hihetünk Szijjártónak, a Fidesz nem, csak a Néppárt változott, mert „balra tolódik”: kontaktust keres a szociáldemokráciával, a liberálisokkal és a zöldekkel. Ez amúgy nem lényegi változás az alapításhoz képest, amikor minden józan politikai erő belátta, csak az egységes, erős, integrált, közös Európának van jövője. A Fidesz, amikor a néppárti „balratolódást” ostorozza, csak saját kommunista fantomjait véli felfedezni a néppárti sorokban.

Ha azonban Szijjártó igazat beszélne, akkor a párt sohasem lehetett volna/lehetne tagja a Néppártnak. Elzavarták volna azt az átkozott politikai alakzatot, amely kétharmados parlamenti többséggel a háta mögött 2015-ben a menekültügyben alaposan átverte a német és az osztrák kancellárt, s amely törvényileg üldözi a civil szervezeteket. Amely záró toleranciát hirdetett az antiszemitizmus ellen, megfejelve azt Hidvéghi Balázs EP-képviselő Strasbourgban bemutatott agymenésével, miszerint az európai antiszemita támadások oka az illegális migráció. Mondta ő, akinek kormánya a Soros-plakátokon újraformálta a milliárdos antiszemita zsidót, és a magyar törvények alapján hozott bírósági döntéseket ócsárolva, a magyarok igazságérzetére apellálva nemzeti konzultációt hirdet az „iparággá vált börtönbizniszről”, a bírói korrupcióról és a gyöngyöspatai roma gyerekek jogerős ítéletben kimondott, mégis visszatartott kárpótlásáról.

A kormányfő a társadalmi ellentétek nyakló nélküli szításával olyan úton robog, amelynek végén lámpavas áll, lógjon majd rajta bárki is. Olyan messze vagyunk Európától, hogy az elvek sem érnek el idáig.