Költeni is tudni kell: ideje túllépni a maradékelvű újraelosztáson

Nagyon nem mindegy, milyen elvek alapján folynak ki a pénzek a költségvetésből.

Egy ország leegyszerűsítve kétféle módon költheti el pénzét. Vagy szűkülő bevételi forrásait adagolja szét a különböző területek, „közpolitikák” között, ami szükségszerűen maradékelvet jelent, vagy felméri az állami rendszerek és funkciók szükségleteit, és ehhez képest próbál forrást teremteni. Ez utóbbi kilép abból az elvből, hogy a kisebb társadalmi újraelosztás eszméjét kell követnünk - derül ki az Új Egyenlőség legfrissebb podcastjából.

Érdemes tisztázni, hogy mit is jelent a társadalmi újraelosztás és a gazdasági fejlődés kapcsolata. Andreas Bergh és Magnus Henrekson tanulmánya sok ország tapasztalata alapján mutatja be, hogy az újraelosztási ráta alig van összefüggésben a növekedéssel. Azaz a magasabb újraelosztás nem fogja vissza a növekedést. Amennyiben ez így lenne, akkor az észak-európai országok lennének a legrosszabb helyzetben, míg Bulgária a legjobban.

Ebből következően nem igaz az az állítás, hogy versenyképes gazdaságot úgy lehet csinálni, ha csökkentjük a társadalmi újraelosztást, és a nagy cégeket adókedvezményekkel támogatjuk. Ezért érdemes asztalra tenni azt a kérdést, hogy a költségvetési politika ne a bevételi források által meghatározott, hanem funkcióvezérelt legyen.

Amennyiben a szükségletek felől közelítünk, akkor a közjó szempontjából nézzük meg az ellátórendszerek és nagy társadalmi rendszerek pénzügyi igényeit, és ehhez képest állítjuk be a begyűjtött adók mértékét. Ilyen módon lenne pénz egészségügyre, oktatásra, szakképzésre, szociális rendszerre. Ez nemcsak belső átrendeződést okozna a költségvetési politikában, hanem a források bővítése miatt friss pénzek megjelenését is eredményezné.

Ez mikroszinten, egy háztartás esetében is így történik. Ha számba vesszük kiadásainkat (lakhatás, étkezés, ruházkodás, közlekedés), és megnézzük pillanatnyi forrásainkat, akkor hozhatunk forrásteremtő döntéseket. Például beruházunk a jövőnkbe, és új szakmát, képességeket sajátíthatunk el, melyekkel többet lehet keresni a munkaerőpiacon. Vagy átgondoljuk anyagi eszközeinket, és valamit beforgatunk, amiből pénzt keresünk. A legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportok kivételével ez a döntési lehetőség mindegyikünk számára adott. Ez a döntési struktúra levezethető egy ország esetében is. Amennyiben alacsony a bérrendszer, magasabb hozzáadott igényű munkahelyekre van szükség. Ez az út akkor járható, ha van elég képzett munkaerő, ami az oktatási rendszerbe való beruházás nélkül nem lehetséges. Így a szükségleteink miatt forrásokat kell átirányítani ebbe a rendszerbe.

Miközben a társadalmi újraelosztás mértéke az EU átlagának felel meg Magyarországon, jelentősen átrendeződött a funkciók között a kiadási szerkezet. Ez pedig azt hozta, hogy több pénzt fektettünk infrastruktúrába, intézményrendszerbe és kevesebbet a humántőkébe.

Olvasóinkat is kérdeztük arról, milyen szempontok szerint osztanának vissza pénzt a költségvetésből. A szavazás eredményét itt nézheti meg.