Európai Unió;

2020-02-21 08:45:00

A memorandum

Ha nem a mi bőrünkre menne, tragikomikus volna nézni, hogy a magyar kormányfő mit művel az Európai Néppárttal, s viszont. Orbán Viktor két nappal azután, hogy elmondta minden magyar miniszterelnökhöz méltatlan, legócskább beszédét, amely csak újabb rúgás volt a földön fekvő magyar jogállamba, „irányt mutatva” memorandumot intézett az EPP-hez. A pártcsalád stratégiai irányvonalának módosítását szorgalmazza, mert az EPP nem beszél eleget – s főként nem úgy, ahogyan ő szeretné – a kereszténydemokrácia jövőjéről, s mert az EPP bevándorláspárti lett, ösztönzi a genderideológiát, és legfőképpen „balra tolódik”, azaz szövetségeseit Európában nem a szélsőjobboldalon keresi, amint azt ő üdvözlendőnek látná. 

A memorandum önmagában csak újabb kotkodácsolás lenne a magyar hátsó udvarból, ám tényleges mibenlétét a kormányfő szinkronhangja, Novák Katalin, a Fidesz alelnöke tolmácsolta: ha a Néppárt nem reagál rá, akkor a Fidesz lépni fog. Ha úgy látják, nincs rá fogadókészség, lesznek más partnereik, akikkel meg tudják valósítani elképzeléseket. 

Miközben Európa a haját tépi idegességében, mi lesz most, (vagy sem), nevezzük nevén a levelet: nyílt zsarolás. Orbán a saját európai pártcsaládját zsarolja, az meg immár tíz éve ritka impotenciával, toporogva bámulja, nem akar hinni a szemének, mint paraszt bácsi az állatkertben, megpillantva a zsiráfot. Szinte szó nélkül szemlélte, amint a német kancellár által értelmezhetetlennek minősített illliberalizmus szutykos lavórjában átmosta a magyar demokráciát, a piacgazdaságot, a nettó befizető uniós tagországok adófizetőinek pénzéből hizlalt mameluksereget. Rombolt, ahová a keze elért, s most Európa felé nyújtózkodik. 

A Néppártot zsarolja, az európai politikai porondon vállalna vezető szerepet a pártcsalád jövőjét meghatározó vitában. A Néppárt meg nem lát, nem hall, legfeljebb beszél. Beszél európai értékekről, miközben önmagát árulja el. Miért? A szocialista Kunhalmi Ágnes nyersen fogalmazott: „a német tőkének lényegében ki van nyalva a valaga Magyarországon”. Árnyaltabban: a német kancellár türelmét a német nagytőke magyarországi nyugalma oly mértékben vezérli, hogy még azt is elnézi, ha Orbán tönkreteszi  az ő európai életművét is, ahogyan szó nélkül lenyelte a politikatörténet egyik legnagyobb átverését, a 2015-ös budapesti humanitárius válságot. 

Nem először, s gyaníthatóan nem utoljára írjuk le: egyszer az életben hagyja már a Néppárt, hogy Orbán és a Fidesz menjen, ahová akar, tegyen, amit akar, hátha mégsem fog beleroppanni a közösség. Hadd tetszelegjen a mártír maskarájában, ami az egyetlen célja. Mert az nem valószínű, hogy a szélsőjobb felé tudja tolni az EPP-t, így előbb-utóbb, de mindenképpen ott köt ki, ahová eleve szándékozott menni: töviskoszorúval a fején bevonulhat az európai szélsőjobb kötelékébe. 

Más kor, más világ, de csak a játék kedvéért: gyanítjuk, Konrad Adenauer úgy küldte volna el habozás nélkül a bánatba ezt a semmirekellőt, hogy levegőt sem kapott volna. Szabaduljanak már meg tőle, vagy ő fog megszabadulni önöktől. És Európától.