Heti abszurd: A lázmesterség

Publikálás dátuma
2020.03.01. 09:17

Fotó: Ladjánszki Máté / Népszava
Van egy remek tréfa, Litkai Gergely leleménye: a magyarok nem fogynak, mert hiába vannak évről évre kevesebben, a tömegük állandó. Így lehet ez szerintünk a testhőmérséklettel is. Nem véletlenül jelzett a hőmérő a milánói gép debreceni repülőtéren vizsgált utasainál 32-33 fokot, hiszen Kövér László parázs nyilatkozata nagyjából ugyanekkor sistergett szét a Katolikus Rádióból a hazai kénköves éterbe. Márpedig a magyar házmester, lázmester, lázelnök házelnök lázálmait valahogy korrigálni kellett a termodinamika első megmaradási törvénye szerint: egy izolált rendszerben az energia állandó. És ki vitatná, hogy Magyarország izolált rendszer István király utólagos bánatára. Apropó: hozzánk még a koronavírus is csak migránsalagúton tudhat bejutni, hogy aztán gellert kapva Bakondi György szigorán a szomorúságba éheztesse egy tranzit­zóna vendégszeretete. De mit is mondott Kövér László közjogi méltóság, aki a nemzet egységének egyik megtestesítője, legalábbis az államfő akadályoztatása esetén? (Ki kellene egyszer próbálni: Áder János próbáljon zöld ágra vergődni Greta Thunberggel bármiben, hogy ezt a néhány éves államfői interregnumot kihasználva kiderülhessen, a házelnök szigorú bajusza alatt valójában meleg szív dobog!) Addig is maradnak a lázálmos kinyilatkoztatások. Ha valamire jó az észak-koreai mintájú diktatúra alázatosságát megszégyenítő kormánypropaganda, akkor az éppen az, hogy a szolgálatkész riporterek elől nem lehet mindig egy heveny székelési ingertől hajtott sprinter tempójában elmenekülni. Kövér László az MTI tudósítása szerint (nincsenek tehát kétségeink) azt mondta: a parlament mint a vita színpada elvesztette jelentőségét szinte teljes mértékben. Ha a közjogi méltóságok, kormánytagok, képviselők nem lennének kritikus kérdések elől izolált végstádiumú Habony-zombik, akkor ilyenkor meg lehetne tőlük kérdezni: sokat segített-e a vitakultúrán az egyéni képviselői indítványokkal előterjesztett rapid törvénykezés meghonosítása, a hazai érdekegyeztetés felszámolása, a népszavazás intézményének letarolása, az ellenzéki pártok ellen kijátszott adu ÁSZ, a Rogán-szerkesztésű közmédia, a jogállam térdre ereszkedése? Sokat segített-e, hogy a rendvédelmi monopóliummal rendelkező rendőröket nem engedték be a biztonsági őrök az MTVA-székházba, vélhetően nem a törvény betűjére, hanem egy fentről érkező sugallatra hallgatva? Az érvek, a másik véleménye nem számít – panaszkodott Kövér László a rakoncátlan ellenzékre, amiről nekünk Orbán Viktor kedvenc székelye jut eszünkbe, aki fintorogva szagol a levegőbe. – Fiam, te voltál? – Nem. – Asszony, akkor te? – Nem. – Akkor én. A házelnökmester, ideje mint a tenger, elmélázott a világ folyásán is. Kifejtette: két egymással kompromisszumra nem hozható oldal világméretű összecsapása folyik. Az egyik oldalon azok állnak, akik szerint létezhet korlátlan szabadságra épülő demokrácia („A miniszterelnöknek a majorságát!”, copyright Hadházy Ákos), a másik oldalon pedig azok, akik szerint a demokrácia csak a rend és a szabadság egyensúlyára épülhet, nem lehet ellentétes a többség akaratával, és az európai trend ezzel szembemegy. „Nem mernék nagy téteket feltenni arra, hogy 2030-ban még lesz Európai Unió” – mondta Kövér, megköszönte a lehetőséget, feltette a sisakot és a fülvédőt, és ismét bepöccentette orbitális vésőkalapácsát ­Európa közepén. Azért történt egyéb forró hír is az elmúlt napokban: Gulyás Gergely kormánytag – aki korábban együttműködést ígért az ellenzéki városoknak – megzsarolta Karácsony Gergelyt, hogy a kabinet megszakítja a tárgyalásokat a színházak fenntartásáról, ha nem hosszabbítják meg jelöltjüket a szabadtéri színházak élén, Kásler Miklós egyik kezével jelentéktelennek nyilvánította a NAT elleni tiltakozásokat, a másikkal 10 százalékos bérpótlékkal birizgálta meg a pedagógusokat. Igazmondáson is értek valakit a héten hazánkban, de nem kormánytag volt. A fideszes trükközésnek kitett fóti gyermekotthon egyik lakója az intézmény bezárása ellen rappelt, meleg szeretettel, hideg fejjel, hogy legyen világos: hazug és érdemtelen embereknek nem paroláz.
Szerző
Témák
Heti abszurd

A terápia adott, mégis ezrek halnak meg

Publikálás dátuma
2020.03.01. 06:48

Fotó: AMELIE-BENOIST / BSIP
Mindennap csaknem 100 ember veszti életét daganatos megbetegedés miatt az országban, nálunk a legrosszabb a helyzet ezen a téren az egész unióban. Mégis, a kormány továbbra sem fordít kellő figyelmet a szűrőprogramokra, a vastagbélrák esetében például 3 évet csúszott az indulás, míg tüdőrákszűrés nincs is. Miközben a kormány fényévekkel van lemaradva a helyzet kezelésében, a kutatók egyre ígéretesebb eredményeket érnek el. A napokban már génszerkesztéssel állították meg egy igen agresszív mellrák terjedését.
„Tavaly 125 féle célzott és immunterápiás kezelés volt elérhető az onkológiai ellátásban, szinte havonta jön ki egy új terápia, a kérdés már csak az, hogy melyik a legjobb az adott betegnek” – mondja Peták István kutatóorvos, molekuláris farmakológus. Annak ellenére azonban, hogy ilyen sokféle terápia áll rendelkezésre, még mindig nálunk a legmagasabb a daganat miatti halálozások száma az egész unióban. Ennek egyik oka, hogy a szűrési és nép­egészségügyi programokra nem költ eleget a kormány, erre már az Európai Bizottság legfrissebb, hazánkra vonatkozó egészségügyi országprofiljában is felhívták a figyelmet. Mint írják, az országnak nagyok a hiányosságai a rák megelőzése, felismerése és kezelése terén. Pedig a nemzetközi mutatók szerint a daganatos betegek körülbelül fele meggyógyul, az esélyek azonban függnek attól is, hogy mennyire korán fedezték fel a tumort. Az emlő- és a méhnyakrák esetében a magyar szűrési arányok a legalacsonyabbak között vannak az egész EU-ban. 2017-ben az 50–69 éves magyar nők mindössze 41 százaléka vett részt emlőrákszűrésen a megelőző két évben, szemben az unió egészére jellemző 61 százalékkal. A méhnyakrák-szűrési arányok még ennél is alacsonyabbak, a 20–69 éves nők mindössze egyharmada vett részt vizsgálaton 2017-ben, ami az uniós átlag alig fele. De nem csak az unióhoz képest erős a hátrányunk. Az Egyesült Államokban 25-30 százalékkal csökkent a daganat miatti halálozás az utóbbi években, ettől beláthatatlanul messze vagyunk. „A tengerentúli javulás egyrészt az új gyógyszerek miatt van, de az okok között megtalálható, hogy sokkal kevesebb a dohányos és az emberek is gyakrabban járnak szűrésekre. Nálunk is érdemes lenne nagyobb figyelmet fordítani például a vastagbélrákszűrésre, hiszen ha időben észreveszik, eredményesen gyógyítható, megelőzhető a betegség. Sajnos Magyarországon gyakran most is csak lassan jutunk el az első tünetektől a kezelés megkezdéséig. Míg külföldön akár 2 hét alatt megcsinálnak egy tükrözést, PET CT-t, összeül az orvosi team és döntés születik arról is, hogy a beteget hogyan kellene kezelni, addig ez nálunk messze nem ilyen gördülékeny. Pedig nem lenne szabad várni, főleg, hogy mindennap közel 100 ember hal meg rákban, és szinte minden családban van érintett” – figyelmeztet Peták István.

Hároméves csúszás

Az országos vastagbélrák-szűrési programot ugyan bejelentették 2016-ban és a projekt uniós támogatást is kapott, végül csak 2019-ben indult el. A halasztás okai között szerepelt, hogy már a kidolgozási fázisban jelentős problémák adódtak, például az egészségügyi szakemberek nem megfelelő felkészítettsége, a tesztelésre szolgáló anyagok vagy a megnövekedett számú diagnosztikai vastagbéltükrözés ellátásához szükséges kapacitás hiánya. A vastagbélrák mellett a tüdőrák is 8000 ember életét követeli minden évben, ennek ellenére itt egyáltalán nincs országos szűrőprogram. A nemzetközi vizsgálatok szerint alacsony dózisú CT-vizsgálattal kiszűrhető lenne a daganat, de erre csak a rizikócsoportba tartozó betegeket küldik a háziorvosok. A sima tüdőszűrés pedig önmagában nem alkalmas a korai stádiumú tüdőrák felfedezésére.

Ignácz Magdolnának egy rutin szűrés mentette meg az életét. Az asszony rendszeresen fut, túrázik, síel, aktív életet él. Négy éve, 65 éves korában kezdte azt érezni, fáradtabb, mint korábban, valami nincs rendben. „Azt hittem az öregedés miatt van, ezért aktívabban kezdtem sportolni. Végül a rendszeres mammográfiai szűrés után kiderült, a rák az oka, hogy nincs annyi energiám, mint korábban. Semmi előjele nem volt a betegségnek, nem kitapintható melldaganatom volt. Végül a sugár- és kemoterápia mellett szükség volt a mellem és a nyirokrendszer eltávolítására is” – meséli Magdolna. Négy éve műtötték, a hormongátló gyógyszereket most is szedi, de mint mondja, egyébként jól érzi magát. Most a sorstársainak igyekszik segíteni, olyanokat támogat lelkileg, akik most indultak ezen az úton. Önkéntesként segíti az Egészség Hídja Összefogás a Mellrák Ellen Egyesületet, és egy Mellrák-sorstársak-segítők cso­­portot is létrehozott. A célja, hogy felhívja a figyelmet arra: a betegséget igenis túl lehet élni, a ­diagnózis még nem egy halálos ítélet. „Az onkológusoknak nincs idejük válaszolni a beteg összes kérdésére, ezért annyira fontosak az olyan csoportok, ahol egymást segítik az érintettek és megoszthatják a saját tapasztalataikat. Kicsit egymásban is tartjuk a lelket” – mondja Magdolna.

Elhanyagoljuk magunkat

A szűrés mellett a mellrák esetében az önvizsgálat is fontos volna. A 26 éves Berczi Nikcsó Nikolettnek tavaly nyáron diagnosztizáltak nyirok­áttétes mellrákot. Egy véletlen oda nyúlásnál derült ki, hogy baj van. „Nem tudom, hogy nem vettem észre, pedig egy nagy, kemény csomó volt. Nem csináltam önvizsgálatot soha, azt hittem, nekem nem lehet bajom” – emlékszik vissza Nikolett. Fél évig kezelték kemoterápiával, de közben nőtt a daganat. Mégis, hosszú időbe telt, mire eljutott a műtétig. „Én már 1-2 hónappal a kezelés után szóltam, hogy valami nincs rendben és szerintem növekszik a daganat, ezt érezni is lehet, de konkrét jelzést arra, hogy akkor megműtenek, nem kaptam. Pedig képalkotó nélkül is látszott, hogy több centivel nőtt a tumor. Rosszul érintett, hogy ennyit kellett várni a műtétig” – meséli. Beszélgetésünkkor már otthon lábadozott, mivel a napokban operálták, most várja a szövettan eredményét. A daganat miatt a 26 éves nőnél maszektómára volt szükség és még a mellkasizomból is vágni kellett, de mint mondja, nem szeretne plasztikát. Mivel a rákos esetek 40 százaléka megelőzhető okokra vezethető vissza, ezért volna olyan fontos az emberek tájékoztatása. „Sokan nem foglalkoznak a panaszaikkal. Ha valakinek a hasa puffad, az egy elfogadott dolog, pedig lehet, hogy emögött épp daganat áll. Fontos lenne, hogy legyen együttműködés a térségi betegszervezetekkel és edukálják a fiatalokat is. Nem egy országosan egységes programra van szükség, hanem arra, hogy a tájékoztatást az adott régió igényeire szabják. Audi­tált applikációkra lenne szükség, amelyekben mindenki úgy tudná összerakni az étrendjét, amire van pénze” – mondja lapunknak egy neve elhallgatását kérő onkológus.

Génszerkesztéssel a daganatok ellen

A betegség kezelésében óriási áttörést hozhatnak a legújabb, génszerkesztési eljárások is. Néhány hete megjelent az a hír is, hogy laboratóriumi körülmények között, génszerkesztéssel állították meg az egyik legagresszívebb, úgynevezett tripla negatív mellrák sejtjeinek terjedését. A rosszindulatú melldaganatok körülbelül 15 százaléka tripla negatív, ez az altípus pedig nagy valószínűséggel terjed át más szervekre, és nagyobb eséllyel újul ki a kezelések utáni első években. A kutatók a CRISPR génszerkesztési technológiával távolítottak el két fehérje egyikét a rákos sejtekből. Bármelyiket vágták ki, a rák terjedése megállt. Amikor aztán visszaállították a korábbi állapotot a sejtekben, a rák folytatta a terjedést. A tudósok szerint a felfedezés mérföldkő az áttéteket képező rák terjedésének megértésében. A génszerkesztési módszerekkel azonban Peták István szerint az a baj, hogy a farmakológiájuk még nem jól kidolgozott és ezért ezekkel az eljárásokkal egyelőre igen nehéz eltalálni az emberi szervezetben az összes daganatsejtet egy előrehaladott stádiumban lévő beteg esetében. A kutatások azonban nemrégiben megerősítették a korábbi megfigyeléseket, melyek szerint a daganatokat átlagosan egyszerre 4-5 féle génhiba okozza. A génhibák 90 százaléka pedig szerzett, vagyis az életvitel, életmód és a környezet is nagyban befolyásolja és csak 10 százaléka vele született. A génhibák vizsgálatán túl a modern immunonkológiai terápiák is évek óta lázban tartják a rákkutatókat. 2018-ban James P. Allison amerikai és Hondzso Taszuku japán tudós kapta az orvosi-élettani Nobel-díjat egy új tumorterápia kifejlesztéséért. A kutatók szerint az emberi test immunrendszere eredményesen használható a rákos sejtek ellen folytatott küzdelemben. A felfedezés komoly áttörést hozott a rákkutatásban, megalapozta az immunterápiát, amivel már előrehaladott fázisban lévő betegek is gyógyíthatóak. Dank Magdolna, a Semmelweis Egyetem On­ko­ló­­giai Központjának főigazgatója, az ország egyik legelismertebb immunonkológiai szakértője korábban ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott: vannak bizonyos betegségek, például a melanoma, a tüdőrák, a veserák, a fej- és nyakdaganatok, valamint a húgyhólyagrák, amelyek nagyon jól reagálnak az immunonkológiai gyógyszerekre. Ezeken túlmenően zajlanak a más daganatokat érintő kutatások is. Lapunknak egy neve elhallgatását kérő, elismert onkológus arról is beszélt: egyre több ilyen gyógyszer érhető el a magyar betegek számára is, mára szinte a rutinellátás része lett. Még a tripla negatív emlőrák esetében is alkalmazzák, sőt adható minden olyan daganat esetében, ami megfelel egy úgynevezett molekuláris patológiai leletnek. Persze nem minden daganat esetében adható, ezt mindig az onkoteam dönti el. Egy kezelés ára egyébként 4 és 10 millió forint között mozog, ezt a társadalombiztosító téríti az érintett betegek számára. „Ha az immunrendszer fel is ismeri a daganatos sejteket és elkezd ellenük küzdeni, a daganat egy olyan anyagot termel, ami programozott sejthalált okoz az immunsejtekben. Vagyis kikapcsolják az immunrendszert. A felfedezés, amiért Nobel-díjat kaptak, azért olyan óriási áttörés, mert annak hála ma már tudunk adni a betegeknek olyan szereket, amik kikapcsolják a daganat által működtetett mechanizmust. Egy másik, hasonló terápia során még azt is meg lehet tanítani a sejteknek, hogy miképpen ismerjék fel magát a daganatot” – mondja Peták István. Szerinte az utóbbi egy évben jelentős támogatásokat kaptak ezek a kezelések itthon is, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (volt OEP, most NEAK) komoly pénzeket fordít erre, azonban így is probléma, hogy nem minden betegnél használnak a kezelések. A terápiának ugyanis feltétele, hogy az immunrendszer felismerje a daganatot, vagyis miután „kikapcsolták” a daganat védekezőképességét, az immunrendszer megtámadja azt.

Angelina Jolie nevéhez is kapcsolódik az egyik legismertebb, örökölt génhibával kapcsolatos eset. A színésznő egy olyan gén hibáját örökölte édesanyjától, ami a sejtek DNS-javításáért felel. A hiba önmagában nem okoz rákot, azonban károsítja a mechanizmust, ami a daganatért felelős génhibák kialakulását gátolná. Ugyan a hibás gén a színésznő minden sejtjében megtalálható, elsősorban az emlő- és a petefészekrák kialakulásának kockázatát növeli. A gén neve BRCA1. Az érintett nőkben az átlagnál akár nyolc-tízszer valószínűbben alakulhat ki emlőrák és harminc-negyvenszer a petefészekrák. Angelina Jolie éppen ezért 2013-ban úgy döntött, megelőzésként eltávolíttatja a melleit, mivel édesanyját rosszindulatú petefészekrák miatt veszítette el, és nála is kimutatták az ezért felelős génhibát, ezért nagyon magas a kockázata annak, hogy élete során emlő- vagy petefészekrákja lesz.

Szerző

„A bizalom nem azonnal születik meg, ki kell érdemelni”

Publikálás dátuma
2020.02.29. 19:30

Fotó: Ladjánszki Máté / LADJANSZKI MATE
A nyírteleki Kedvesház rászolgált arra, hogy híres legyen, többek közt azért, mert nincs több ilyen intézmény az országban. A környékbelieket kivéve mégsem tud róluk szinte senki. A halmozottan hátrányos helyzetű, jellemzően roma gyerekeket befogadó kollégium negyedszázados fennállása óta mindegyik náluk nevelkedő gyerek kijárta a nyolc osztályt, többségük leérettségizett és szakmát szerzett. Csöndben végzik a dolgukat. Ők lepődtek meg a legjobban, amikor három éve bekerültek a Megyei Értéktárba, és Orbán Viktor egy közeli stadion avatásakor időt szakított arra, hogy ellátogasson hozzájuk.
„A Kedvesház ötlete Lázár Péter, egy állami gondozásban felnőtt, roma pedagógus fejében fogant meg a kilencvenes évek közepén – kezdi az alapoktól Batári Zsolt, a Kedvesház vezetője. – Péter a helyi iskolában tanított és tudta, hogy sok rossz helyzetben lévő, jellemzően cigány gyerek él a környező tanyabokrokban. Úgy gondolta, ha volna egy kollégium, ahol jó körülmények várnák őket és segítséget kapnának a tanuláshoz, szebb jövőjük lehetne. Húsz éve, amikor átvettem Pétertől a Kedvesház vezetését, jártam olyan tanyán, ahol a bejárati ajtó helyén függöny volt, az egyik szobában csirkéket tartottak, a másikban fát fűrészeltek, a harmadikban hatan laktak egymás hegyén-hátán. Nyírteleket ma is 18 tanyabokor veszi körül, ahol nagyjából 1500 ember él. Jobbak a lakhatási viszonyok, más a gondolkodásmód, mint húsz éve, és ehhez talán mi is hozzájárultunk, mert a kollégisták hazavittek olyan igényeket, amiket nálunk megszoktak, megszerettek.” A Kedvesház az elmúlt huszonöt év alatt szép lassan beivódott a helyi köztudatba. Voltak-vannak olyan gyerekeik, akiknek már a szülei is a kollégiumban töltötték iskolás éveiket. Batári Zsolt szerint sok szülő azzal követ el hibát, hogy nem mond ellent a gyereknek, mert azt hiszi, ha mindent eltűr, az a szeretetét bizonyítja. A Kedvesház munkatársai az általuk helyesnek tartott elvek, módszerek segítségével próbálják irányítani a gyerekeket és a számok önmagukért beszélnek. Működésük során kétszáznál több gyereket bocsátottak szárnyra, valamennyien elvégezték az általános iskolát, túlnyomó részük leérettségizett, illetve szakmát szerzett. Ha így folytatják, akkor a Kedvesház előbb-utóbb fölszámolja önmagát, hiszen nem lesz több hátrányos helyzetű gyerek. De itt még nem tartunk. „A kollégisták mindent ingyen kapnak: a finom ételt, a fogkrémet, a tusfürdőt, a tanszert, a tornafelszerelést, a gyógyszert. Egy nagycsaládnak ez akkor is könnyebbség, ha a szülő keres. Főként, ha nem csak egy gyerekük van nálunk, hanem kettő vagy három – meséli Zsolt. – De az anyagiakon túl a szülők most már azt is látják, hogy a Kedvesház olyan hely, ahová jó hazajönni, mert befogadó, barátságos, inspiráló a légkör. A gyerekek a közösen meghozott szabályaink szerint élnek: megbíznak egymásban, tiszteletben tartják a titkokat, nem pletykálnak, társukat megvédik, nem nevetik ki, nem csúfolják, megadják egymásnak a tiszteletet.” A Kedvesházban 25 fő fér el, de egy-két helyet mindig tartalékolnak azoknak, akik átmeneti segítséget kérnek tőlük válás, pénzügyi nehézségek, betegség vagy egyéb baj miatt. Most 23 gyerekük van, kétharmaduk alsós, a többiek felsősök, illetve középiskolások. Az utóbbi időben nehezen kezelhető, magatartászavaros gyerekek is érkeznek hozzájuk. Őket a szülők azért hozzák ide, mert azt remélik, ebbe a közösségbe be tudnak illeszkedni. A kollégiumi nevelők nem szakértői a pszichés zavaroknak, de hetente egyszer pszichológus jár a Kedvesházba, aki egyénileg és csoportosan foglalkozik a gyerekekkel. Háziorvos is jön heti rendszerességgel, korrepetáló tanáraik pedig a helyi iskola pedagógusai. Mindebből úgy tűnik, mintha a Kedvesház működése komplikációmentes volna. Pedig nem az. A kollégiumot egy alapítvány tartja fenn, az állami normatíva a költségek felét sem fedezi. Voltak mélypontjaik, többször úgy látszott, nincs tovább. Állandóan pályáznak, de támogatók nélkül életképtelenek lennének.  

Spagetti és tejbegríz

Délben befut Lehóczkiné, Marika a konyhás-mindenes. Marika a szomszédban lakik, hatkor kel, átszalad reggeliztetni, utána hazamegy, s délben újra jön. Tavaly óta nyugdíjas, de dolgozik, amíg bír. Mint mondja: rossz otthon egyedül, kell a pénz is, és szeret gyerekek között lenni. Úgy állítja össze a heti menüt, hogy változatos legyen, noha a gyerekeknél a spagetti, a tejbegríz, a palacsinta a sláger. Beszélgetés közben Marika villámgyorsan szeleteli a kenyeret, parizert – ma ez lesz az uzsonna. Vacsorára zöldborsófőzelék készül fasírttal. Mindenki repetázhat, amennyit akar, egyik-másik gyerek még fél kilenckor is a konyha körül sündörög. Marika a holnapi családi napra babgulyást főz hatvan embernek, három kiló húsból és egy hatalmas füstölt csülökből – már pucolja hozzá a zöldséget. A Kedvesház működésének egyik alappillére a szülőkkel való rendszeres kapcsolattartás. A munkatársak kijárnak a tanyákba, a szülők is kereshetik őket bármikor, bármilyen ügyben. Kiránduláskor, vagy ha múzeumba mennek, a családtagok is velük tarthatnak. A kéthavi családi napok fénypontja a csevegéssel egybekötött vacsora, no meg a csapatmunka, amibe beszállhat kicsi és nagy. Ennek egyik terméke a különféle anyagokból összebarkácsolt jópofa, eklektikus bohóc, ami ott díszeleg a földszinti társalgó falán. A szülők sokszor itt tapasztalják meg először, milyen nagyszerű érzés a gyerekkel együtt alkotni valamit. Kettőkor megjönnek a felsősök, Halmi Rita ment értük az iskolába. Gyors kézmosás után körbeülik az emeleti terem hosszú asztalát. Kezdődik a beszélgetőkör, ami napi program a Kedvesházban, én csak betolakodtam. Izsó Ricsiért küldöttség megy a szobájába. Visszahúzódó fiú, hat testvér közül ő a legkisebb. Sajátos nevelési igényű gyerek, enyhén autista, harmadikos korában került a Kedvesházba, most speciá­lis szakiskolába jár, parkgondozó lesz. Mocsár Patrik huncut szemű, nagyszájú srác. Van egy nővére és egy kishúga, a Görögszállásnak nevezett tanyabokorban laknak, szülei közmunkások. Patrik hetedikes, informatikus szeretne lenni. Minden szabad percét a Kedvesház tíz számítógépének egyikénél tölti. „Ha akarom, jó tanuló vagyok, csak elhülyéskedem. De az informatikáért a tanulást is vállalom” – jelenti ki. Osztálytársával, Szmolka Bencével olyanok, mint Don Quijote és Sancho Panza. A szelíd Bence Patrik hatására kezdett harcolni otthon a kollégiumért, végül az anyja megunta, Bence két hónapja boldog kollégista. „Kaptam ma egy hármast fizikából. Meg dolgozatot írtunk Petőfi életéről, az kettes lett. De ha megtanulom a Nemzeti dalt, azzal kijavítom, és már most tudom” – mondja. A kérdésre, hogy minek öltöznek a holnapi farsangon, egyszerre vágják rá: maffiózónak. „De csak akkor, ha anyu behozza a fekete ingemet” – teszi hozzá Bence. 

A passzolás joga

A szőke, félénk Tünde nem árulja el, mi történt az iskolában – passzol. Ehhez a szabályok szerint joga van, indokolnia sem kell. „Majd elmondja később, amikor kedve lesz. Tudod, a bizalom nem azonnal születik meg, ki kell érdemelni. Én a hozzám tartozó 5-6 gyerekről biztos, hogy tudok olyasmiket, amiket a szüleik és mások nem. Ezzel nyilván a kollégáim is így vannak” – szólal meg a gyerekek távozása után Halmi Rita. Rita az érettségi után egy kisegítő iskolában kezdett dolgozni, ezzel eldőlt a sorsa. Később francia–szociálpedagógia szakon diplomázott és összegyűjtött néhány nyelvvizsgát. Elhelyezkedhetett volna sok helyen, a Kedvesházat választotta. Csábították máshova háromszor annyi fizetéssel, mint a mostani, nemet mondott. „Itt hatványozottan megtérül a befektetett energia, és ez többet ér, mint a pénz” – magyarázza. Nem mindenki ilyen eltökélt, többen elbúcsúztak a Kedvesháztól a magasabb jövedelem kedvéért. Nagy veszteség például az a munkatárs, akinek buszra is volt jogosítványa. De ő sem tudott elszakadni a Kedvesháztól, szabadnapjain viszi a busszal a gyerekeket kirándulni, múzeumot látogatni. A munkatársak gyerekei a világért ki nem hagynák a kedvesházi családi napokat. Rita hat­éves kislánya rajzolni szokott az itt szerzett barátoknak. Négykor csicsergés tölti be a házat: megérkeztek a kicsik, Ács Mónika kíséretében. Mónika két diplomát szerzett, és elvégzett jó néhány szakirányú tanfolyamot – két hónapja erősíti a Kedvesház csapatát. Szívügye a művészetterápia, bizonyított tény ugyanis, hogy a hátrányos helyzetű gyerekeknél ez különösen fontos és hatékony lehet. A kicsik beszélgetőköre másként zajlik, mint a nagyoké: minden piros pontról szóló, tőmondatos beszámolót vastapssal jutalmaznak a többiek. A beszélgetőkör után megnézzük az átdramatizált Grimm-mesét, amit most a kedvünkért mutatnak be. A Piroska és a farkas díszletét, jelmezeit Mónika tervezte a gyerekekkel közösen, a holnapi családi napon láthatja majd a közönség. Még megcsodálom a pöttöm kisfiút, Eriket. Alig éri fel az asztalt, elsős, de már folyékonyan olvas, persze szótagolva. Alkonyodik, késő este lesz, mire hazaérünk, indulnunk kell. „Huszonöt év hosszú idő. Akik anno kisgyerekként nálunk kezdtek, ma már harmincéves, családos emberek – mondja búcsúzóul Batári Zsolt. – Kevesen vannak, akikről semmit sem tudunk. Bátran állíthatjuk, hogy majdnem mindenkinek jól alakult az élete, szintet léptek a szüleikhez képest. Az éjszakás kollégánk, Ádám János annak idején csak a nyolc osztályt végezte el a mi segítségünkkel. Később leérettségizett, most családsegítőnek tanul. Máig Zsolt bácsinak szólít, nem tudom róla leszoktatni.”
Szerző