Farkasmese

Ha nem is elfogadottá, de megszokottá vált az elmúlt tíz évben, hogy a NER egyedi (khm…) stratégiát alkalmaz a kommunikációjában: a kormányhoz köthető állami és alapítványi (khm-khm…) médiumok az elhallgatás és sulykolás különös elegyét gondolják tájékoztatásnak. Ami fontos a hatalomnak, az nyakló nélkül dől a kormánypropagandából, ahol kínosan ügyelnek rá, hogy a presztízsveszteséggel járó hírek még véletlenül se jussanak el a közhöz.

Ebbe az évtizedes harmóniába zavart bele a koronavírus: folyamatosan ad hoc megoldások születnek a régi beidegződések nyomán. A kormányközeli média szerint a hatalom teljesen ura a helyzetnek, ám a vírusinformációs központi internetes oldal csak hat nappal a bejelentése után indult el a valóságban, s arról is csak a cseh sajtóból értesült a hazánkfia, hogy bejárta Budapestet két koronavírussal fertőzött tengerentúli diáklány. Ahogyan az sem általános ilyen helyzetben, hogy bár naponta hirdetnek meg rendkívüli sajtótájékoztatót a vírus kapcsán, a miniszterelnök mégis az egyik ilyen esemény előtt néhány perccel a Facebookon jelenti be, hogy megtalálták az első két fertőzöttet az országban. Akik persze nem magyarok, hanem Budapesten tanuló külföldiek.

Magyar fertőzöttről e sorok írásakor továbbra sem tudni. Ami annak tükrében, hogy a környező országokban, ahová és ahonnan igen jelentős a turistaforgalom, folyamatosan derülnek ki az újabb és újabb esetek, legalábbis elgondolkodtató: vagy ilyen erős a magyarok immunrendszere, vagy nem minden információ jut el az emberekhez, erősítve a vírusügyet keményen kézben tartó hatalom imázsát.

A különleges immunrendszer az egészségügyi statisztikák alapján kevéssé hihető. A tények elmismásolása tíz év NER után akkor sem lenne meglepő, ha ezúttal valóban az igazságot hallanánk. És a pásztorfiú is túl sokszor kiáltott farkast.