Legyen siker

Szabad-e ennyit írni a koronavírusról? Szabad-e a feltételezésekről írni, a lehetséges következményeket latolgatni? Vajon nem kell-e attól tartanunk, hogy miden egyes sor, minden egyes meg nem erősített hír fokozza a félelmet, pánikot okozhat? De közben szabad-e nem foglalkozni a koronavírussal? Segítünk vagy rontunk a helyzeten, ha megfogalmazzuk aggályainkat, ha kérdőjeleket teszünk a kormány intézkedései, vagy éppen elmaradt intézkedései mögé? Megint másként: megtehetjük-e, hogy szolgaian elfogadjuk a kormány közléseit, és hitelt adunk minden szavának? Bródy János legújabb klipjének – Legyen siker – szövegét átemelve: tarthatunk-e tükröt a valóságnak, ha nincs rá engedély?

Lehetetlen ezekre a kérdésekre jól válaszolni. Lehetetlen megmondani, hogy hol kezdődik a hazugság, hol a dezinformálás, és hol végződik a korrekt, kötelező információ-átadás. Hallgatom az egyik ellenzéki vezető nyilatkozatát: ömlik belőle a szó, a kormány bírálata az elmulasztott vagy érthetetlen, vagy éppen elhamarkodott döntései miatt. Arról beszél, hogy baj van, az ország egyáltalán nincs felkészülve a vírus terjedésére, a miniszterelnök saját pozícióját erősítgeti a bajban is, és saját céljaira használja fel a válságot. Hogy senki nem tudja pontosan, hogy mit is jelent a rendkívüli jogi helyzet, netán azt, amit Orbán Viktor mindig is szeretett volna: korlátlan, és kontrollálhatatlan döntési jogkört.

Amikor ezt hallom, megerősítve érzem a hivatalos kommunikáció állításait - azt ugyanis, hogy a kormány az operatív törzs javaslatai alapján cselekszik. Hamis a hang, hiszen tudhatjuk: itt minden döntés Orbán Viktorhoz fut fel, az operatív törzs sem más, mint ő maga.

Aztán arra leszek figyelmes, hogy a kormányzat embere arra figyelmeztet, az ellenzék ne akarja kihasználni politikai céljaira a járványt. És tényleg, nagyon nem lenne helyes, ha ilyet tenne. Orbán esetében viszont az, hogy vállalja a döntéseit, pontosan azt jelenti, hogy nem bújik el az operatív törzs mögé, és ez igazán erős vezetői kvalitásait mutatja. Hiszen hallani olyan panaszt is – valahonnan az amúgy illetékes minisztériumból, méghozzá egészen maga pozícióból -, hogy a szakmai döntések is a miniszterelnök kezében vannak. Amin persze nincs min csodálkoznunk, hiszen megmondta: bízzunk benne.

De most akkor kiben bízzunk? Higgyünk el mindent a kormánynak, vagy fogadjuk el az ellenzék aggályait? Egy ilyen helyzetben is a politikai alapállásunk szerint kell gondolkodnunk? Koronavírus járvány van, az ENSZ (WHO) szerint világjárvány. Egyelőre fogalmunk sincs, hogy mikor és hogyan lesz vége, miként érint bennünket, a családunkat. Megússzuk a fertőzést, vagy sem? Elveszítjük majd a munkánkat, vagy megvédenek bennünket? Szörnyű, hogy idáig jutottunk: nem tudjuk, hogy hazudnak-e nekünk, manipulálják-e a számokat, vagy most végre nem a politikai haszonszerzés a legfontosabb szempont. Hogy létezhet olyan pillanata ennek az országnak, amikor mindenki számára az a legfontosabb, hogy – újra Bródyt idézve -: legyen siker.