hazugságok;koronavírus;

2020-03-14 09:10:14

A veszélyhelyzet hete

Azt állította Orbán Viktor (a Kossuth rádióban), hogy a tanév végét jelentené, ha a koronavírus járvány miatt bezárnák az iskolákat.

Ezzel szemben a tény az, hogy nem jelentené, hiszen a tanév szükség esetén meghosszabbítható, a kieső órák pótolhatók. Rendkívüli jogrendben pedig, amit a kormány vezetett be, bármilyen megoldás elképzelhető. Ha van érv az iskolák nyitva tartása mellett, akkor biztosan nem ez az. 

Azt állította Bayer Zsolt (a Magyar Nemzetben az ellenzék kormánynak szóló bírálatairól), hogy „ezek mind a vírusnak szurkolnak. Ezért tesznek és mondanak bármit, szemrebbenés nélkül. És a kormány bármit is tesz, az rossz. Ideje lenne elzavarni ezeket”.

Ezzel szemben a tény az, hogy senki nem állítja, hogy minden rossz, amit a kormány csinál, legföljebb azt, hogy vagy kevés, vagy következetlen, vagy a tájékoztatás nem megfelelő. Ugyanilyen kritikák a világ minden országában hallhatók, olvashatók a kormányok intézkedéseiről. De a nyugati világban még senkitől sem hangzott el, hogy emiatt ideje lenne elzavarni az ellenzéket. Talán van némi fogalmuk arról, hogy akkor jönne a diktatúra. És maradna a vírus is. 

Azt állította Orbán Viktor (a Magyar Kereskedelmi Kamara rendezvényén), hogy az elmúlt évtized gazdaságpolitikája „a magyar karakter két fontos elemének fölismerésén és kombinálásán alapul: hogy a magyar egyszerre akar sikeres és büszke lenni, és szemérmes lenni. Anélkül is ismerjék el a teljesítményét, hogy neki személy szerint ezt meg kéne neveznie. Ő elvárja a miniszterelnöktől, hogy ő nevezze meg, ezért beszélek az elmúlt tíz év sikeréről én”.

Ezzel szemben a tény az, hogy Orbán azért beszél az elmúlt tíz év sikeréről, mert azt (már amennyiben sikernek lehet nevezni) magának tulajdonítja, hiszen a gazdaságpolitikát nem az emberek, hanem ő dolgozta és dolgoztatta ki. Az egyszerre önfényező és álszemérmes szöveget szintén. 

Azt állította a miniszterelnök (Moldovában, ahol százmillió dolláros hitelkeretet ajánlott föl közös vállalkozások számára), hogy „Magyarország egy szerencsés időszak után ma azt tudja magáról mondani, hogy tőkekihelyező országgá vált”.

Ezzel szemben a tény az, hogy bár „a szerencsés időszak” stimmel, továbbra is olyan ország vagyunk, ahová sokkal inkább jön a tőke, mint megy. Ha pedig valaki mégis azt hinné, hogy magyar cégek mostanában kezdtek külföldön beruházni, az téved, hiszen 2010 előtt is megtették, lásd a MOL-t vagy az OTP-t.  

Azt állította Szentesi Zöldi László (a Demokrata című hetilapban Greta Thunberg és az EU vezetőinek találkozójával kapcsolatban, amely az európai klímastratégiáról szólt), hogy „szegény, hülye Greta valószínűleg még akkor is hajtogatná, hogy ez nem elég, ha azt mondanák neki, hogy üljön az asztalhoz, mert jön a tejbegríz”.

Ezzel szemben a tény az, hogy nemcsak Greta, de a világ tudományos közössége is úgy véli, hogy a jelenleginél sokkal ambiciózusabb tervek kellenek a klímaváltozás leállítására. „Szegény, hülye” tudósok. Egyenek tejbepapit.