Balaton;koronavírus;

2020-03-23 08:04:00

Otthon

Azt azért senki sem gondolhatta komolyan, hogy miközben ezerszámra épülnek a fűthető-hűthető apartmanok a Balaton mellett, és évtizedek óta megszámlálhatatlan mennyiségű retróbungalót dózeroltak le, hogy a helyükön luxusvillák épüljenek, akkor ha erre okuk lesz, a tulajdonosaik nem fognak odahurcolkodni. Amit a balatoniak most rémülten látnak, az csak logikus következmény. Ha van hová, akkor a városi bezártságból bizony elviszi az ember a home office-át meg az online okuló gyerekét.

Más kérdés, hogy mi most a felelős, és mi az etikus magatartás. Az egyik oldalon a bennszülöttek jogos dühe áll, miszerint a nyaralótulajdonos csak viszi a potenciális vírusát boltba, patikába, az eddig kihalt utcára. A másik oldalon pedig az üdülőbirtokos tágra nyílt szemű kérdése: hozom magammal a készleteimet, behúzódóm a kertembe, de most tényleg ne használjam azt, ami az enyém?

Bizonyára van szofisztikáltabb megoldása is a problémának, mint a siófoki polgármester kérése, hogy a pestiek egyszerűen maradjanak otthon. És ezek a megoldások remélhetőleg heteken belül ki fognak alakulni. Nehéz azonban nem észrevenni, hogy egy minimum harminc éve görgetett konfliktus öltött most látványos alakot. Az ugyanis, hogy a 180 kilométernyi Balaton-parton több tízezer olyan ingatlan található, amelyhez csak kötelezettségek társulnak, jogok nem. Az üdülőbirtokosok fizetik a húzós ingatlanadót, a borsos közműdíjakat, nyaranta a megemelt árak révén biztosítják a helyi gazdaság pezsgését, a véleményüket azonban soha semmiről nem kérik ki, és szerencsések, ha egy-egy kérdésükre olykor választ kapnak. Az viszont soha fel nem merült, hogy például képviselőt küldhessenek abba az önkormányzatba, amely pedig az egész település ügyeiben dönt.

Kár lenne, ha mindez feledésbe merülne, mire a nyaralók majd megint csak a hasukat süttetni futnak a Balatonhoz.