Bari Judit versei

Anyaroncs

Meleg szavakba, és kötött álmokba burkolt!

Mint csöpögő jégcsap pottyantak könnyeim, ő törölte szüntelen!

Palaszürke voltam, márvánnyá díszített!

Benne könyörület volt, bennem a bűn fogant meg!

Nőtt és lenni támadt kedve!

Belőlem szívja! Áramol az élet, enni kér, és helyet!

Valami suttogás, zagyva blah blah, mantra az agyba!

Lakomáz, rág, csócsálja húsom! A kénszagú kétely!

Ha tejem elapad? Vagy bimbóm befordul? Táplálni hogy tudom?

Ha karom meggyengül, ringatni hogy fogom?

Altatni, csitítni csendes énekkel, ha üvöltés feszít?

Ha sír, sokat és szüntelen! A metrón, a boltban, a legnagyobb gondban!

Vagy éjjel egy egész várost álmából ver fel!

Félek, mi lesz ha beteg? Hibát ha hordozok, s egy életre roncs lesz nekem?

Hogy leszek jó anya? Hogy legyek jó? Anya! Te örök!

Anyaroncs gyilkosa

Lett merev csend!

Ökölnyi izom ősdobbanása galaxissá tágult bordái közt,

Magzata hálás bolygó, felette hideg hold agya!

E szépet, mi egész világ, nem ront meg penész és féreg nem hordja szét!

Márvánnyá díszítettem! A nirvánát adtam neki!

Nem műember, Embermű termett!

Moral Insanity

E világon ért a Pokol,

Meg ne rémülj lelkem.

S, halál nekem ne parancsolj!

Ócska ringyók – ringyócskák.

Csípőt ringók!

E világon szép a Pokol,

Meg ne vénülj testem.

S, Halál nekem ne udvarolj!

Áldott anya – anyai-áldás.

Méhkirálynők!

E világon ég a Pokol,

Meg ne bomolj elme.

S, halál velem ne vitatkozz!