Karanténban a diktatúra fuvallatán túl

Oktatóblokkok, üdítő tanári jelenlét, brutális ismeretterjesztés, közhelyes szórakoztatás, illetve a diktatúra és a művészi szabadság ellenpontja, mindez egy hétköznap a képernyőn a karanténos Budapesten.

Kapcsolgatva a televíziós csatornákat rögtön levonható logikus tanulság, hogy járvány idején a hírműsorokat leszámítva mindenki kénytelen elővenni a konzervet. Az más kérdés, hogy egy régi délelőtti családi magazint egy másik hétköznapra betenni, történt ez például az Duna Televízióban a Család-baráttal, finoman szólva nem elegáns. Már csak azért is, mert minden ami napi, például a játék, a nyeremények, érvényüket veszti, arról nem is beszélve, hogy a műsorban épp a télre készültek. Persze a mostani időjárás ennek majdnem megfelel.

Bár hírműsorokról most szándékosan nem írnék, ha elindul az ember a távirányítóval mondjuk az M1-ről, akkor azonnal belefut az országos tisztifőorvos a vírusról szóló tájékoztatójába. Az még csak hagyján, hogy a tények korrekt közlése helyett arra buzdít, hogy karantén idején fejtsünk rejtvényt és kézimunkázzunk. De az még ilyen szörnyű időkben is mosolyra fakaszt, hogy azt mondja, mivel itt a tavasz, engedjünk a csábításnak és menjünk ki a kertbe! Közben egy csíkban fut az épp aktuális hőmérséklet, ami a mondat elhangzásakor kettő fok volt.

És ha már közszolgálat, az tényleg drámai és elgondolkodtató volt, amikor már este, kommentár nélkül lehetett látni az M1-en Budapest kihalt utcáit. Valódi „háborús” helyzetkép tárult elénk És ezt nem lehetett sem meg, vagy félre magyarázni. Az eddig csak olvasmányélményekből és filmekből ismert képek egyszerre valódivá váltak.

De, hogy beszéljünk üdítőbb dolgokról, először gyanakodva fogadtam, hogy az M5 kvázi oktatási csatornává vált. Hogyan is lehet ennyi műsoridőt nézhető és főként hasznosítható tematikus tartalommal megtölteni – ötlött fel bennem. Aztán délelőtt a „Felsős” tematikus blokkban kellemes perceknek lehettem tanúja. Két tinilány vezette a műsort, Laci bácsival, aki zenetörténész. Történetesen Kircsi László, aki zenész is, Verdiről értekezett. Hát igen, ez a műfaj, vagyis a televíziós ismeretterjesztés nem lehet meg vonzó és hiteles személyiségek nélkül. Gondoljunk csak azokra akik már sajnos nincsenek köztünk: Montágh Imrére, Ranschburg Jenőre vagy Czeizel Endrére. Itt van viszont Laci bácsi, aki teljesen átlényegült, amikor megszólalt Verdi muzsikája. Nem hittem eddig, hogy létezik olyan képernyős zenehallgatás, ami önmagában inspiráló lehet. A Nabucco Rabszolgák kórusát hallgatva és látva, miként reagálnak rá a stúdióban ülők, ez az előítéletem azonnal megdőlt. Laci bácsi és a műsorvezetők a gesztusaikkal jelezték, hogyan hat rájuk a zene és ez mindent elmondott.

Néhány perc múlva már egy történész arról értekezett, hogy a XX. században mennyi diktátor volt. Szó esett a diktatúráról, a fiatal moderátor úgy tett, mintha nagyon távoli dologról lenne szó, de a szakértő azt is elmondta, bizony a diktátor az, aki mindenáron irányt akar szabni és az ilyen vezetők nem szoktak visszavonulni. Innen már nem is biztos, hogy annyira távol levőnek érezhető ez a témakör.

A Spektrumon a délutáni műsorsávban régóta megy a Brutális biológia című sorozat. Az adásnak elég ingadozó a humora és az érzékenysége. Megmosolyogtató, amikor azt kérdezik, hogy vajon a harkály miért nem kap agyrázkódást amikor az orrát, illetve a fejét a fába üti. Aztán megtudjuk a választ, illesztve illusztrációként egy rövid időre a moderátort is harkállyá változtatják. Aztán az következik, hogy miért ugrik a macska mindig talpra, de amikor egy artistalánnyal bebizonyíttatják, hogy erre az ember is képes, az már tényleg inkább brutális, mint szórakoztató.

Ahogy belemegyünk az esti sávba, úgy még inkább esetlegessé válik, mivel találkozhatunk kapcsolgatva a televíziót.

A TV2-n a Tények Pluszon az egyik álarcos énekes Király Viktor próbált emberien viselkedni az amúgy eléggé öntetszelgő, a saját műsort reklámozó blokkban. Az énekes skype-on jelentkezett be és mesélt arról, hogy éppen apuka lesz.

Az ATV-n Jakupcsek Gabriella az óvó bácsikat vette elő, illetve ültette be a műsorába. Egyikük még tetoválóművész is, így nem lehet csodálkozni, hogy az egyik óvodása úgy jött be reggel az óvodába, hogy telerajzolta magát. Sajnos azonban az eddig is már tudott közhelyeken túl nemigen jutottunk többre, miért is nincsenek óvó bácsijaink, illetve ha vannak, akkor is csak mutatóban.

Amikor elindult a Bátrak földje az RTL Klubon, írtunk róla, azóta jó néhány rész lement. A legnagyobb öröm az, hogy néhány remek színésznek lehetőséget ad a sorozat, helyzetbe hozza őket. Ez még akkor is nagy dolog, ha a műsorfolyam dramaturgiája rendkívül változó színvonalú. Látványosak a helyszínek, szépek a ruhák. Amikor pedig Tóth Ildikó, Radnai Csilla, Spolarics Andrea, Ilyés Róbert jeleneteit látjuk, akkor érezhetjük, mit is jelent a formátum és a jelenlét a kamerák előtt.

Egyik kedvenc csatornám a Mezzo, szerda este egy 2018-as brüsszeli operaelőadást adtak, A varázsfuvolát Romeo Castelucci valóban látványosan újító színpadi megjelenítésében, angol nyelvű prózai betétekkel. Sok kérdést felvet a produkció, de mint egy felkiáltójel, hordozza magában a művészi szabadságot. Nem árt ezzel a tudattal nyugovóra térni. Nálunk mostanában sokat beszélünk róla, de majd ha lehet és ez a riasztó járvány lehetővé teszi, jöhetnek a tettek is! És nemcsak a képernyőn.