lélegeztetőgép;

2020-03-28 09:29:37

Lélegeztetőgép

Az ellenzéki demagógia magától értetődő szimbóluma hosszú évek óta a lélegeztetőgép. Magára valami is adó kormánypárti publicista flekkeken át tudja ragozni maró gúnnyal, micsoda populista semmitmondás felhánytorgatni, hány lélegeztetőgépet lehetett volna vásárolni csak a felcsúti stadion árából. A szorzást nem végeztem el, de gondolom, ha az elmúlt évtized összes stadionját, a Duna Arénát, a vizes vébé költségvetését és az olimpiai előkészületeket is beleszámolnánk, már mindenkinek lehetne otthon lélegeztetőgépe, fejenként három.

Ennek a számítgatásnak természetesen nem lenne semmi értelme. Az egész világ most szembesül azzal, hogy nincsen elég lélegeztetőgép, hiszen honnan is lenne: az egészségügy mindenhol a normál helyzetekre van felkészítve – plusz egy kis rátartás -, a katasztrófákra lehetetlen előre bespájzolni. Ha a következő vírus majd a vesét támadja, dializáló berendezésekből lesz óriási a hiány.

Azon azonban igenis el kell gondolkodni, hogy hány ezer milliárd uniós támogatásból származó és idehaza megtermelt, adóként befizetett forint folyt ki két és fél parlamenti ciklus alatt a kormány kezéből úgy, hogy a végén csak nézünk rettegve: édes istenem, mi lesz, ha kórházban kötünk ki. Pedig az ország demagóg - értsd: nem kormánypárti - fele hosszú ideje ismételgeti, hogy nem pusztán erkölcstelen, de veszélyes is értelmetlen beruházásokba (térkő, stadion, balatoni szálloda, sorolhatnánk) zúdítani a közpénzt csak azért, hogy az fehérre mosva tömje meg a „közeli” vállalkozó réteg zsebét. 

Most viszont a gyakorlat fogja megmutatni, hogy például az egészségügy szisztematikus fejlesztése, a szakemberek megfizetése és így itthon tartása hasznosabb lett volna. Igaz, hogy ez nem fial úgy a pajtásoknak, mint egy zöldmezős szuperkórház, amiről oly sokat beszélnek. De ha ez történt volna, most kevesebb okunk lenne a szorongásra.