Csak előre

Még a fideszes polgármesterek jelentős része is a sajtóból tudta meg (persze ne zárjuk ki, hogy volt néhány kiválasztott, akivel előre közölték), hogy a veszélyhelyzetbeli működésük, hatásköreik alapvető módosítására készül a kormány. És volt, akit ez már meg sem lepett, hiszen hozzászokhatott, hogy már rég kihagyják az őt érintő döntésekből. Valójában csak két dolog számít: nyerjen (nyilván), és kövesse a fentről jövő utasításokat. A pártközpontot az sem érdekli, ha ezek adott esetben ellentétes irányú vektorokat eredményeznek: ilyenkor lép életbe az „Oldd meg!” klauzula.

Aztán délutánra kiderült, hogy a saját-oldali felháborodás néha mégis el tud érni egy kritikus tömeget. Gyorsan bejelentették, hogy vissza az egész, nem fognak a veszélyhelyzetben a védelmi bizottságok öt napot szöszmötölni a polgármesterek indítványaival. Persze ezt is úgy, hogy az egészet ráfogják az ellenzékre. Értelmes kommunikáció nincs, értelmes indoklás nincs, csakúgy, mint a beterjesztés esetében. Ma már elég megnézni az egyes törvényjavaslatok szövegét: elvileg mindegyiknek kell tartalmaznia egy „Részletes indoklás” című részt is, ahol minden paragrafus megváltoztatásának okát meg kell(ene) magyarázni - de nem ez történik, „indoklás” címén sokszor gyakorlatilag megismétlik a törvényszöveget. Például a „salátatörvény” tizedik paragrafusa veszi el a helyi önkormányzatok által kinevezett jegyzőktől a jogot, hogy a 400 négyzetméteresnél nagyobb alapterületű boltokról döntsenek, és helyezi át a kormány által delegált kormányhivatali vezetőkhöz. Indoklás? Nincs. „Azért csináljuk, mert megtehetjük!” - de persze senki ne gondoljon arra, hogy az ellenzéki vezetésű önkormányzatokon akarnak bosszút állni egy újabb hatáskör elvonással.

Ugyanígy kezel a kormány minden külföldi kritikát is: „ne szóljatok bele!”. Persze, amikor az amerikai nagykövettel kell kisgatyában Washingtonból hazafelé a repülőgépen bizalmasan diskurálni, akkor szoros szövetségesek vagyunk; amikor Macron elnökkel ki lehet állni az Élysée-palota kertjébe sajtótájékoztatót tartani, akkor az nagy büszkeség. De ha szólni mernek, hogy talán nem kellene egyedüliként, meghatározott időtartam nélkül rendkívüli felhatalmazást adni saját magunknak, akkor egyből jön a „nemzetközi összeesküvés”, a „csak Magyarországot támadják” formula. Pedig akár itthon, akár külföldön néhány gesztussal és jobb kommunikációval sokkal többet el lehetne érni. (Orbán Viktor legalább barátjáról, Andrej Babis cseh kormányfőről példát vehetne: ő is hazaárulózta éppen eleget saját ellenzékét, de most pozíciókat kínált nekik az országos válságstábban, és nem akart magának határidő nélküli felhatalmazást. Nem véletlen, hogy a prágai parlament egyhangúlag fogadta el az ott hozott különleges intézkedéseket.)

Még hétfőn arról beszélt nekem a Parlamentben egy kormánytag, hogy a veszélyhelyzet és a várható rendkívüli gazdasági lépések ellenére is „igyekszenek fenntartani az ország és a parlament normális működését”. Eszerint nekik az a „normális”, amit azóta látunk.