Előfizetés

Iskolatévé, netiskola

Forgács Iván
Publikálás dátuma
2020.04.05. 19:46

A házi karantén valamelyik hétköznapja. A fiam bevonul a kuckójába, és bekapcsolja magának az iskolát. Jönnek a feladatok, tanárhangok szűrödnek át az ajtón. Aztán szünet, kis evés-ivás, Facebook, és indulhat a következő foglalkozás. Megérint a dolog, és úgy döntök, én is beülök az iskolapadba. Behozok a szobába lötyit, nasit, kényelmesen hátradőlök a fotelben – és bekapcsolom a tévét. M5 csatorna, Érettségi-sorozat. Helyes tanárnő szólít meg, bírom, belevág a fizikába. „A munka a testre ható erő és a bekövetkező elmozdulás skaláris szorzata. W, F, s, cosinus alfa… Úristen, hát ez elszállt, pedig valamikor megvolt. Mindegy, nézem-hallgatom tovább a jópofa kis szemüvegest, tetszik, ahogy magyaráz. Ha nagyon siet, megállítom, visszajátszom, közben kortyolok, telefonálok egyet. Jöhet a biosz, a matek és a magyar is. A légzés evolúciója, négyszögek, igenevek. Jó kis órák, rövid riportokkal, szemléltető bejátszásokkal. Nagy sóhaj, eszembe jutnak iskoláim, tanáraim produkciói. És az Iskolatelevízió. Az 1960-as évek nagy vállalkozása Kelemen Endrével. Hasonló órák a képernyőn, persze a kor technikai szintjén, de sok találékonysággal, jól kijelölt, kiegészítő oktatási funkcióval. Akkoriban egyedül a televízió tudott színes, hatékony szemléltető anyagokat közvetíteni, a technikai csodája, népszerűsége a diákokat is vonzhatta, és így komoly segítséget nyújthatott az oktatás számára. Sóhaj, sóhaj… De ideje megnézni a híreket a neten. Mi van a járvánnyal? A koronavirus.gov.hu már megvolt reggel, új adatok nem várhatók, jöhet az egyesek szerint bűnösen ballib, vírustámogató, de hírforrásnak, orgánumnak azért nem utolsó Index. Amely hírei mellett, érdekes módon szintén iskolatévét kínál. Érettségi felkészítőket matekból, történelemből és magyarból, három elismert szaktanárral. Hát lássuk, ez egy sulis nap. A feltehetően szűkös források miatt természetesen szerényebb külsejű és felszereltségű a „tanterem”, de az oktatók diafilmekkel is le tudják kötni a figyelmet, a számon kérhető törzsanyagra és a nehézséget okozó témákra koncentrálnak. Hasznosak lehetnek ezek az órák is. Ha marad rájuk idő. Mert kiderül, nehéz kiutat találni az online Iskolából. Itt is hívogatnak az M5 műsorai, de mehetünk a Videotanár remek foglalkozásaira, nézegethetjük a Nemzeti Köznevelési Portálon az új állami okostankönyveket digitális formában, izgalmas virtuális feladatokkal és videókkal, tárt karokkal vár anyagaival a Sulinet, a Mozaik Kiadó. A Nemzeti Filmintézet Filmarchívumának oldala pedig 90 klasszikus értékű magyar irodalmi adaptációval, történelmi- és ifjúsági filmmel csalogat. És még mindig csak a földszinti termekben vagyunk. Fájdalmas, hogy mindehhez vészhelyzet kell. Hogy bezárjanak az iskolák, és kényszerűen próbáljunk gyorsan átállni a távoktatásra. Zavartan kutakodunk, hogy mink is van, és akkor egyszer csak ránk zúdul az elmúlt évtizedek rengeteg erőfeszítése, eredménye. Számtalan oktatási és ismeretterjesztő műsor, videóanyag, tankönyvprojekt. Hazai pedagógusok vizuális formákban tárgyiasult tudása, tapasztalata. Szétszórtan, kupihalmokként a közoktatás torzsalkodó terében. Az erőszakos állami központosítás gerjesztette ellentétektől gyűrötten. Ki vette eddig komolyan az M5 produktumait? Az OFI projektjeinek innovatív elemeit? Talán maguk a fenntartó intézmények sem. Ki figyelt oda a civil oktatási portálokra, lelkes tanárok vlogóráira? Talán a reformokat követelő szakmai csoportok sem. De most, sajnos, épp most, végre fény vetült erre a kincsre. Amelyet az országos méretű távoktatás tapasztalatai fognak tovább aranyozni. Itt a lehetőség! Nem egy örökké vitatható elméleti rendszerhez kellene különféle tanizéket gyártani, hanem létező, százféle Nemzeti alaptantervhez is idomítható, innovatív oktatási formákat és anyagokat lehetne rendszerré szervezni. Egy ilyen rendszerben mindaz, amit most találomra nézhetünk, használhatunk, pontosan meghatározható funkciót kapna, és szerves részévé válna egy modernizálódó közoktatásnak. Ha azonban – amire nagy esély van – az ismét kinyitó iskolák és hatósági kapuk továbbra is bonyolult belépési kódokat nyafognak eléjük, esetleges, partikuláris kiegészítő termékként bolyonghatnak tovább a hálózatokon. Akármilyen jól sikerül egy műsor, egy szemléltető videó, bármi érdekességet kínáljanak is szupi tanár nénik, -bácsik netre feltöltött órái, a napi 6-8 órás iskola és a házi feladatok mellett nem juthat ennek hatékony szerep. Furcsa lenne, ha egy diák még kora este is tananyagokra vadászna, vagy ha egy tanár a kollégáit ajánlgatná: Gyerekek, őt nézzétek meg az M5-ön, ő sokkal jobban el tudja ezt magyarázni! Meg: Láttam egy remek szemléltető filmet a Youtube-on, na, azt nézzétek! Én csak egy közönséges iskolai tanár vagyok. De azért vigyázat – a jegyeket én adom! Nem, ez így eddig se ment, és ezután se fog menni. A rendelkezésre álló (a jövőben remélhetően csökkenő) időkeretet kell hatékonyabban tagolni, új elemeknek, formáknak is helyet biztosítva. Órarenden kívül nincs közoktatás.

Szabadságjogainkat a koronavírusért

Szüdi János
Publikálás dátuma
2020.04.05. 19:23

Fotó: Mateusz Wlodarczyk / AFP / NurPhoto
Az emberek többsége nem érti, min vitáznak a politikusok a láthatatlan ellenséggel szembeni küzdelem megszervezése kapcsán. Azt sem érzékelik - a jogszabályok olvasásától való undorodás fel nem róható magatartás -, hogy az elmúlt négy hét alatt sorra jelentek a kormány alig érthető, egymásnak ellentmondó rendeletei és határozatai, s bennük leírtak nem akarnak egységes egésszé összekovácsolódni. Nem csoda, hiszen a védekezés legfontosabb feladatait, a feladatok megszervezésének forrását és a feladatért felelős személyeket tartalmazó átfogó intézkedési tervet nem sikerült még összehozni. Ennek ellenére az Országgyűlés kormánypárti képviselői elfogadták azt a törvényt, amelyben határozatlan időre felhatalmazzák a kormányt, hogy rendeletekkel igazgassa az ország ügyeit. Hozzájárultak ahhoz is, hogy a kormány a hatályos törvények alkalmazását rendeletével felfüggessze, illetve, hogy a rendelet eltérjen a törvények előírásaitól. Igaz, a felhatalmazás csupán azokra az esetekre szól, amikor az állampolgárok élet-, egészség-, személyi-, vagyon- és jogbiztonságának, valamint a nemzetgazdaság stabilitásának garantálása érdekében, a járvány megelőzése, kezelése, felszámolása, továbbá káros hatásainak megelőzése, illetve elhárítása céljából kell intézkedni. Csupa olyan fogalom, amely értelmezhető tágan és még tágabban. Az is igaz, van ebben a különös törvényben egy „garanciális” szabály: a kormány a jogkörét a szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan gyakorolja. Csak a kákán is csomót keresőket zavarhatja, hogy minden fogalmat és a joggyakorlás jogszerűségét is az értelmezi, aki felhatalmazást kapott a rendeleti kormányzásra. Nem is születhetett meg a pártok között a kívánatos összefogás, amire egyébként nagy szükség lenne. A vírus nem válogat - hátrányos megkülönböztetés nélkül –, lecsap mindenkire, akit elér. Jelen körülmények között, egyetlen személy fellépése adhatna esélyt a változáshoz, a köztársasági elnök színre lépése. A köztársasági elnök jogosult erre, miután az Alaptörvény szerint kifejezi a nemzet egységét. *
A köztársasági elnök hirdesse meg a Nemzet Együttműködése Programot. A program célja egyszerű: lehetőleg mindenki ússza meg ezt a járványt. Ússza meg akkor is, ha jogellenesen tartózkodik életvitelszerűen a közterületen, akkor is, ha jogszerűen él tized-, huszadmagával lakásnak nem nevezhető putriban, vezetékes víz, csatorna, tisztálkodási lehetőség nélkül, akkor is, ha egyáltalán nincs, vagy nagyon csekély a jövedelme. Ebből adódik a folytatás: túlélni és továbblépni. Kellene egy, az emberekről szóló intézkedési terv, és kellene egy, a gazdaságról, munkahelyekről szóló intézkedési terv. A két terv valójában nem választható szét, mégis más és más tevékenységet, felelősséget kíván. Az intézkedési terv első fele tartalmazza a halaszthatatlan intézkedéseket, hiszen a legszegényebbek, legkiszolgáltatottabbak százezreit nem lehet büntetlenül odavetni a vírusnak. *
A köztársasági elnök nincs könnyű helyzetben. A miniszterelnök-pártelnök személyes vezényletével, magas rangú tisztek bevonásával működik az operatív törzs, amelynek egyik tagja, a néha tanácstalannak és riadtnak tűnő országos népegészségügyi főfelelős igyekszik minél kevesebb információ közreadása mellett megerősíteni a hivatalos verdiktet, a vírusnak nincs esélye. Az emberek rossz tapasztalata az ellenzéki aknamunka eredménye. Minden adott a diadalhoz. Ezzel a grémiummal szemben kellene a köztársasági elnöknek beindítani a programját. *
A köztársasági elnök első lépésként deklarálhatná, a járványügy nem szolgálhatja egyik politikai párt hatalmi törekvését sem, nem szolgálhatja a végrehajtó hatalom erősödését. Ezért van szükség a nemzet együttműködésére. A köztársasági elnök létrehozhatna – a járványügyekben jártas, kiemelkedő tudással, nagy gyakorlati és elméleti tapasztalatokkal rendelkező szakemberekből - egy tanácsadó testületet, amelyik elemzi a kialakult helyzetet és javaslatokat dolgoz ki. Feladata lenne ennek a testületnek elemezni a járványügyekre irányadó, továbbá a veszélyhelyzetre és a különleges jogrendre vonatkozó alaptörvényi rendelkezéseket. Az egészségügyi törvény ugyanis külön cím alatt foglalkozik a járványüggyel, annak minden kérdésével. Szól: a szűrővizsgálatokról, a kötelező orvosi vizsgálatokról, a járványügyi ellenőrzésről, az érintettek megfigyeléséről, elkülönítéséről, zárlatáról, felkutatásáról, a meghozott intézkedések végrehajtásáról. Részletes felhatalmazás is található az egészségügyi törvényben a járványüggyel összefüggő jogszabályok kiadására. Szabályozza az egészségügyi törvény az egészségügyi válsághelyzet fogalmát, meghatározva a betegellátás kérdéseit is ebben az időszakban. Az Alaptörvény, a katasztrófavédelemről szóló törvény, az egészségügyi törvény rendelkezései, felhatalmazó előírásai megérdemelnének egy alapos elemzést és korrekciót. A 2009. évi XCI. törvénnyel kerültek kihirdetésre az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályai. A rendszabályok célja és alkalmazási köre kiterjed a betegségek nemzetközi terjedésének megakadályozására, az ellene való védekezésre, a terjedés leküzdésére és a közegészségügyi-járványügyi reagálásra, a közegészségügyi-járványügyi kockázatokkal arányos és azokra korlátozódó, a nemzetközi forgalmat és kereskedelmet szükségtelenül nem zavaró módon. A járványügyi összefogás nem sérti a nemzeti szuverenitást. Igaz alapelv: a rendszabályok végrehajtása során teljes tiszteletben kell tartani a méltóságot, az emberi jogokat és a személyek alapvető szabadságjogait. *
A polgári közigazgatás feladatai fokozatosan átkerülnek a koronavírus-fertőzés elleni védekezésért felelős operatív törzshöz és különböző akciócsoportjaihoz. A létfontosságú állami és nem állami gazdasági társaságok életébe történő állami beavatkozás feltételeinek megteremtése után újabb felhatalmazást kapott a miniszterelnök-pártelnök az egészségügyi ellátó rendszer közvetlen irányítása alá vonására. A miniszterelnök-pártelnök adja ki a megbízóleveleket az egészségügy területén intézkedésre jogosult kórház-főparancsnok és helyettese, továbbá az egyes a kórházakban intézkedésre jogosult kórházparancsnok és helyettese részére. A többnyire az éjszaka leple alatt megjelenő kormányrendeletek a „vészhelyzeti felhatalmazás mellett” az Alaptörvény következő rendelkezésére hivatkozva szabályoznak: „A Kormány a végrehajtó hatalom általános szerve, amelynek feladat- és hatásköre kiterjed mindarra, amit az Alaptörvény vagy jogszabály kifejezetten nem utal más szerv feladat- és hatáskörébe.” Életünk minden pillanata a kormány hatáskörébe utalható egy kormányrendelettel. A társadalom teljesen védtelen. A határokon leeresztették a sorompókat. Az egyetemek, iskolák, kulturális és művészeti intézmények zárva. Az utcákon való megjelenés lehetősége korlátozott. Az innovációért és technológiáért felelős miniszter a magyar állampolgárok bármilyen adatához hozzáférhet. Nincs olyan szervezet, nincs olyan személy, aki kétségbe vonhatná a megszületett intézkedések szükségességét, jogszerűségét.

*
A köztársasági elnök az Alaptörvény szerint őrködik az államszervezet demokratikus működése felett. Eljött az idő, hogy tartalommal töltse ki ezt a feladatát. Az Alaptörvény közvetlen felhatalmazást nem ad részére ahhoz, hogy a kihirdetett jogszabályt megtámadja az Alkotmánybíróság előtt. Levezethető-e az Alaptörvényből, hogy a köztársasági elnök – az állam demokratikus működésé feletti őrködés kötelezettsége alapján - alkotmányjogi panasz benyújtásával kezdeményezze az Alkotmánybíróságnál a koronavírus-járvány ürügyén kiadott valamennyi jogszabály Alaptörvénnyel való összhangjának felülvizsgálatát? A köztársasági elnöknek igazolni kell, hogy az alkotmányjogi panasz benyújtásának feltételei fennállnak: az alaptörvény-ellenes jogszabályok rendelkezéseinek alkalmazása és hatályosulása folytán a jogsérelem közvetlenül bekövetkezett és nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás. Igazolnia kell azt is, hogy az eljárásban személyesen érintett. Ezek azok az előfeltételek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az Alkotmánybíróság érdemben megtárgyalja az alkotmányjogi panaszt. A köztársasági elnök lehetőségei még nem merültek ki. Jogosult törvényt, alaptörvény-módosítást kezdeményezni. Amennyiben ennek előkészítésébe bevonja a parlamenti pártokat és az érintett civil szervezeteket, sikeresebb lehet, mint a miniszterelnök-pártelnök, aki egymaga dönti el, mi lehet egy törvényjavaslatban. A köztársasági elnök által a lehető legrövidebb idő alatt benyújtott törvényjavaslat kötelezhetné a települési önkormányzatokat, létesítsenek szükséglakásokat, szervezzék meg a közétkeztetést, gondoskodjanak a tiszta vízről, az élelmiszerekről, a tisztálkodási és fertőtlenítő szerek beszerzéséről a területükön élő hajléktalanoknak, nyomortelepen élőknek, önmagukról gondoskodni képteleneknek. A törvényjavaslat kiterjeszthetné a szociális juttatások rendszerét mindazokra, akik kiestek a munkaerőpiacról, vagy jövedelmük nem garantálja megélhetésüket. A köztársasági elnök által benyújtott törvényjavaslat egyben kötelezné a kormányt a feladatokhoz szükséges fedezet előteremtésére és a települési önkormányzatokhoz történő eljuttatására. *
Miután csekély az esély arra, hogy a köztársasági elnök kilép eddigi szerepköréből, érdemes megismerni a Büntető törvénykönyv felhatalmazási törvénnyel bevezetett módosítását: „Aki különleges jogrend idején nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely alkalmas arra, hogy a védekezés eredményességét akadályozza vagy meghiúsítsa, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” Ez nem ideiglenes szabályozás! Jó lesz vigyázni, ki, hol, ki előtt miről, mit nyilatkozik. Hosszú hónapokig tarthat, amíg a bíróság dönt arról, hogy fennállt-e „nagy nyilvánosság” (a Btk. nem határozza meg a kritériumokat), és dönt arról, hogy alkalmas-e az elhangzott állítás a feltételezett következmények kiváltására. ­*
A katonai járőr tagjainak súlyos bakancsai komoran és figyelmeztetően csattognak az aszfalton az éjszakában. Egy vízió: elegánsan öltözött vírusok kezében összekoccannak az arany evőeszközök. Szabadságjogaink teteme felett ülnek halotti tort.

Karrier a korona idején

Szegőfi Ákos
Publikálás dátuma
2020.04.05. 12:31

Fotó: CHARLY TRIBALLEAU / AFP
A többi utassal ellentétben, akik sápadtan ugyan, de megkönnyebbülve távoztak az akkor már két hónapja karantén alá helyezett Diamond Princess luxushajóról, Tanaka urat négy Hazmat-ruhás katonának kellett kiráncigálnia a kabinjából, miközben ő fülrepesztő visítással először az állólámpába, majd a küszöbbe kapaszkodott. Különös viselkedéséről nem adtak hírt a nagyobb japán lapok, noha addig állandó kapcsolatban álltak vele, és az sem érdekelt senkit, ahogyan a kapálózó, végül a kimerültségtől elaléló Tanakát minden ceremónia nélkül bedobták egy mobil zuhanyfülkébe, és több liter fertőtlenítőt locsoltak rá.
Már nem emlékszem pontosan, a karantén hanyadik napján kezdtem el beszélgetni Tanakával, lehetett a második héten, de a negyediken is, annyi biztos, hogy a hallucinációk akkor még nem kezdődtek el. Miután Szapporóban megtagadták tőlünk a szárazföldre lépést, a Diamond Princess a szülővárosa, Jokohama felé vette az irányt. Bár drágakő osztályú luxushajó, ott is kitagadták. „Mindenki maradjon a szobájában! Ne lépjenek testi kontaktusba másokkal! Az ételt és vizet a személyzet a kabinokhoz viszi! A folyosókon és a fedélzeten tartózkodni tilos!” – az utasításokat Jokohamában harsogta el először a hangosbemondó, és utána két hónapon át, napjában ötször megismételte.
Az újságok városnyi, hullámokon hánykolódó Petri-csészének írták le a hajót, arra a háromosztatú edénykére utalva, amiben járványügyisek sejtkultúrákat és vírusokat tenyésztenek. Nem tartottam különösebben találónak a Petri-csésze metaforát, és azt hiszem, Tanaka is így volt ezzel: ő színpadnak látta, én meg halálsornak, ahol celláinkban várakozunk a nyálkás köhögésben és lázban jelentkező végső hívásra. Az Élet, aminek megélésére a Diamond Princess utazási irodájának szórólapjai annyira biztattak, kifejezéstelenné vált. Kárpótlásul a kitagadásunkért, a hatóságok a legkiválóbb ételeket szállították a már-fertőzötteknek és a mindjárt-fertőzötteknek, de ezzel akaratlanul is rájátszottak az addigra nyilvánvaló utolsó vacsora párhuzamra, amit az internet népművészei perceken belül mémekké formáltak. Az ételhez ezután – Tanakán kívül – keveseknek lehetett étvágya.
Hogy valamivel mégis múljon a várakozásba kövesedő karantén-idő, berendeztem magamnak egy dolgozóasztalt. Az ágyam mellől a tízjenes pénzérmével kicsavarozott olvasólámpa, könyvek, reklámtollak és a „Princess” dombornyomott levélpapír volt a teríték, de a dolgozóasztal lényegét adó „dolgot” sehogy nem találtam. Valami szüntelen elvonta a figyelmem: éreztem, ahogy a vírus csimpaszkodik a kifehéredett hátbőrömön, egyenesen a fejem és védtelen légútjaim felé. Úszóhártyás lábú, nyirkos kis lénynek képzeltem, ami sosem pislog, és minden nap más rejtekhelyről – a szennyestartóból, a függönykarnisról lógva – figyel engem. Eszembe is jutott egy régen halott barátom, ő mesélte, hogyan kezdik az orvostanhallgatók a szimptómákat leíró tankönyvek lapozgatása közben saját magukon felfedezni az összes ismert betegség tüneteit, a rühtől a gyomorrákig, mígnem a magolás eszeveszett vakaródzásba és pánikba fullad.
Kétlem, hogy Tanakát hasonló gondok gyötörték volna, mint engem. Először teregetés közben beszéltem vele. Ehhez hozzátartozik, hogy későn ugyan, de nekiálltam takarítani. A rendetlenül az ágyra hányt takarók sötét ráncait már kezdtem fogatlan vigyornak képzelni. Eddig mindig bevetették helyettem. Legfőképp a sárgásra feküdt lepedőket kellett volna kimosni, noha már nem nagyon éreztem a saját bűzömet, az odúban rettegő állatét, csak néha csapott meg a savanyú, avas zsírszag, ha a dolgozóasztalomnál ücsörögtem. Fontos megemlíteni, hogy Tanakát voltaképp egyszer sem láttam – a szomszédos lakosztályok erkélyét vastag lemezek választották el egymástól – csak a másik hangját hallhattuk, ahogy kedélyesen egymás egészsége felől érdeklődtünk. Tanaka hangjából hiányzott az aggodalom. Szüntelen hadart, akár egy vásári kikiáltó – ezt először szerencsétlen helyzetünkből adódó izgatottságnak tudtam be.
Második alkalommal beszélgethettünk, ő elmesélte egy japán óriásvállalatnál töltött eseménytelen éveit. Több évtizednyi munkával összespórolt annyit, hogy eljöhessen erre a luxusútra. Én is meséltem neki egy amerikai óriásvállalatnál töltött eseménytelen éveimről, amik végeztével összespóroltam annyit, hogy eljöjjek erre a luxusútra. Bátorkodtam felhívni figyelmét a helyzet iróniájára – mindketten évekig kubikoltunk, hogy végre beválthassuk a Nagy Csekket, erre mit kapunk, pálmafák és ledér fűszoknyák helyett egy tobzoskákról emberre terjedő, halálos vírust – mire Tanaka olyan hangos kacajra fakadt, hogy a kikötőben veszteglő katonák némelyike a hajó felé fordult. – „Barátom!” – ez volt az első alkalom, hogy barátjának nevezett. – „Valóságos tragédia lenne, ha nem lennék fertőzött.” Fogalmam se volt mire céloz, aztán estefelé ráakadtam egy interjúra Tanakával az egyik legnagyobb japán hetilap, az Asahi Shimbun címoldalán. Nem értettem jól az írást – a többezernyi karakter miatt az újságolvasás a mai napig a nyelvtudás egyik legnagyobb tesztje Japánban –, de annyit ki tudtam venni belőle, hogy Tanaka a hajón uralkodó állapotokról mesél nagy beleérzéssel. A következő napon újabb interjút találtam vele, ezúttal a Japan Timesban. Harmadnapra Tanaka blogot indított. A luxuskaranténban töltött idejét dokumentálta zavarba ejtő részletességgel. „Reggel, 8:06.: Zuhanyzás közben vörhenyes himlők a hónaljon. 12:34.: Tengeri sün citrommal és szasimi ebédre, utána önkielégítés bal kézzel 13:27-ig.” A beszélgetéseinket is rögzítette, hasonló stílusban. A blog híre úgy terjedt a weben, akár a vírus a Diamond Princess-en.
Éjszaka hangos nevetgélésre és tapsra lettem figyelmes az amúgy kísértetiesen hallgatag hajón. Ezúttal nem hallucináltam: Tanaka élőben jelentkezett be egy hírműsorba a szobájából. Ahogy ismertsége nőtt, úgy maradt egyre kevesebb ideje arctalan eszmecseréinkre. Első beszélgetésünk után néhány nappal apró drón közelítette meg bögölyhöz hasonlatos zúgással Tanaka lakosztályát, és jó húsz percig felvételt készített valamiről – mint kiderült, Tanaka egy Activity-szerű show-műsorba jelentkezett be játékosként, és a pántjáról leakasztott budiajtó fehér felszínére rajzolgatott filctollal. Beszélgetéseink ekkorra átalakultak, dialógusból Tanaka által előadott monológba fordultak. Karrierjének csúcspontján egy beszélgetőműsorba invitálták, hogy a hajdan pornószínésznő „Felhőcske” Sorá-val elemezzék az orvosi maszkokra nyomtatott különböző sintoista imák szerencsehozó hatásait, és Tanaka esküdözött, hogy az általa használt „LaLaLin-Flamboyant” szájmaszk a leghatékonyabb.
Amennyire meg tudtam ítélni, a világnak küldött közvetítései egyre kevésbé szóltak a hajóról, a luxusapartmanjaikban rettegő és haldokló betegekről, vagy a szellőzőnyílásokban ólálkodó „illékony halálról” (Tanaka kifejezése). A médiában a „Fertőzöttek Zendülése”-ként elhíresült eseménnyel, bár majd’ három napig felforgatta a hajó döglődő egyhangúságát, már nem is nagyon foglalkozott – novellákat kezdett írni, és ahogy mondta, kiadót keresett magának.