Csak egy perc

Hát akkor mára elég, egy perc van hátra az ügyfélfogadásból, aki eddig nem jött, az már ne is jöjjön, gondolta Erzsike. Mindig vannak, akik az utolsó pillanatban érkeznek, egy perc alatt semmit sem lehet elintézni, a munkaidő, az máshol is munkaidő, ő pedig nem akar munkaidő után maradni, mennie kell Ildikóért az óvodába, mert az óvónők sem szeretnek munkaidő után maradni.

Amúgy is rossz napja volt, nem is rossz, csak a szokásos, de már a szokásos napokból is elege van, ez a mai is így kezdődött, Ervin könyököl a konyhaasztalnál, várja a kávéját, persze, ő főzi neki, de vajon miért mindig én, kérdezte ma reggel magától. Ervintől ilyet tíz év után nem lehet kérdezni, ez volt a természetes, így szokták meg, így alakították ki. Hiába örülne egy kis figyelmességnek, ez a szó, hogy figyelmesség, a férjeknek ennyi idő után már nemigen jut eszükbe.

Így kezdődött a mai nap, tíz órakor ajtónyitás, azután sorban csak türelmetlen emberek, akik nem szeretnek várni a sorukra, nem szeretnek ügyeket intézni, panaszok, sérelmek vagy vélt sérelmek, bánatok, rendezetlen életek, hiányok, kérelmek, rosszul kitöltött nyomtatványok, mindenkinek minden sürgős, neki mindenkit végig kell hallgatnia, meg kell magyaráznia, meg kell indokolnia, mit miért lehet, vagy mit miért nem lehet, mert ez a munkája. Tudja, hogy mindig mindenkinek a saját ügye a legfontosabb, látja a sorsokat és gondokat, a csalódásokat, ismeri a tekinteteket, a nyirkos tenyerekben szorongatott iratokat. Sajnálom, többet nem tehetek. Ismeri ezt az érzést, máskor, máshol ő is csak ügyfél, ő sem szeret várni a sorára, ő is türelmetlen, ő is ideges, igen.

Feri bácsinak amúgy is rossz napja volt, reggel már civódás a fiával, nem szerencsés ez az együttélés három nemzedéknek, hiába tesznek úgy, mintha a fiatalok szeretnék az öregeket, az öregek pedig a fiatalokat, de más szeretni, és más együtt lenni a hét minden napján, napi huszonnégy órában. A megszokásainkból élünk, amiket nehéz megtagadni, ő nem szereti telefonon intézni az ügyeit, hívását biztonsági okok miatt, az érvényes jogszabályoknak megfelelően rögzítjük, ezt sem szereti hallgatni, és jobban szeret az utolsó órában menni az ügyfélszolgálatra, mert akkor már kevesebben vannak, akárcsak a fodrásznál és a háziorvosnál.

Ismerik őt a kisvárosban, ő a Feri bácsi, kis műhely a családi ház udvarában, gyakran mennek hozzá szombaton és vasárnap, mert akkor nincsenek sokan, ő pedig mindig szívesen segít másoknak, apró javítások, zárcsere, kisebb lakatosmunkák, ilyesmi, mindenkinek minden sürgős. Már éppen indulna az ügyfélszolgálatra, csak egy pecsét kell, mert ma jár le a határidő, de a szomszéd Marika most jött a kisfia játékautójával, csak egy perc, Feri bácsi, ő is tudja, hogy ez nem egy perc, és ezekből a csak-egy-percekből áll a nap és végül az élet is. A játékautó elkészült, Marika megköszönte, így aztán csak fél ötkor tudott elindulni, a műhely ajtaja is nehezen záródik, a lánya is hívja mobilon, fogadni kell a hívást, nehogy aggódjon.

Már csak egy perc, és odaér.