Gyönge más

Boris Johnsont hívei előszeretettel hasonlítják Winston Churchillhez. Bár sok hasonlóságot nem könnyű felfedezni a legendás miniszterelnök és a Downing Street 10. mostani lakója között, tény: mindketten az ország történelme szempontjából fontos időszakban kerültek a kormányfői bársonyszékbe.

Johnson a 2019. decemberi választás után nyeregben érezhette magát. A már csak volt munkáspárti vezető, Jeremy Corbyn ellentmondásos politikája miatt a toryk nagy győzelmet arattak a parlamenti választáson. Az addig a miniszterelnökkel a Brexit kérdésében szembehelyezkedő törvényhozásban nagy többségbe kerültek a kormányfő politikáját támogatók.

A jelentős parlamenti többség tudatában a miniszterelnök még a korábbinál is konfrontatívabb politikát folytatott az Európai Unióval szemben. A parlament által elfogadott kilépési szerződésben még azt is rögzítette, hogy az év végéig tartó átmeneti időszakot nem hosszabbítják meg. Folyvást azzal érvelt, olyan megállapodást akarnak kötni Brüsszellel, amely az EU és Kanada között jött létre. Arról azonban sosem tett említést, hogy ennek kidolgozása mintegy hét évet vett igénybe. A britek és az Unió közötti rendkívül bonyolult megállapodás megszerkesztésére azonban alig maradt több idő hét hónapnál. Ha nincs megállapodás, jöhet a „no deal Brexit”, a megegyezés nélküli kilépés, amely a lehető legrosszabb megoldás mind London, mind Brüsszel számára.

Johnson 19-re húzott lapot, és vesztésre áll. Közbejött a koronavírus-járvány, amire kezdetben rosszul reagált, a nyájimmunitás elsőbbségét hirdetve. Amikor látszott, hogy ha ezt a stratégiát követik, britek tízezrei halhatnak meg, már késő volt. Manapság naponta mintegy félezren vesztik életüket a járvány következtében, ráadásul Johnson maga is elkapta a vírust, s vasárnap este kórházba kellett szállítani.

Ha Boris Johnson valóban Churchill nyomdokaiba akar lépni, be kellene látnia, Brexit stratégiája teljesen elhibázott volt. Ő azonban nem kivételes önkritikájáról ismert, aminek saját honfitársai isszák meg a levét.