Filmszakadás

Különös íve van a járvány elleni kormányzati munkát bemutató videósorozatnak. A külföldön rekedt magyarok hazahozataláért felelős Szijjártó Péterről március végén készült kisfilm még gondosan koreografált, hatásos politikai marketing volt a gondterhelt, de eltökélt tekintetű külügyminiszterrel, a post-it cédulákkal teleaggatott világtérképpel és a világos üzenettel: a mi diplomatáinknak a világ sem túl nagy, bárkit, bárhonnan hazahoznak.

Aztán jött egy videó, amiben az akciócsoportok vezetőit úgy mutatták be, mintha szuperhősök lennének: pörgős zene, hatásvadász feliratok, ruganyos léptekkel érkező emberek – csakhogy mire elkezdődött volna az akciófilm, véget is ért. Mintha a rendezőnek nem mondták volna meg, mit kell üzennie, túl azon, hogy az apparátusban vannak emberek, akik – tőlük elvárható módon – intéznek, szabályoznak, felügyelnek, felállítanak, előkészítenek, ellenőriznek.

Legutóbb arról készült videó, hogy Orbán Viktor miniszterelnök ellátogatott egy kórházba. Ebben már nyoma sem volt kimunkált PR-trükköknek, hatásvadász képi megoldásoknak, mi több: a valóságot rögzítették. A videón látható orvosok, rendőrök, mentők a legegyszerűbb, legkisebb védelmet nyújtó maszkot viselik. Kizárólag Orbán Viktor miniszterelnök kapott speciális, extra védelmet adó maszkot. A videóból kiderül az is, hogy ha nem szólnak rá, akkor bármiféle gátlás nélkül sétálna be utcai ruhában megtekinteni egy aktív lélegeztetési osztályt. Nem kevésbé megdöbbentő, hogy amikor a helyzetről kérdezi az őt vendégül látó tüdőgyógyászt, akkor együtt kuncognak az orvos szakmai álláspontján: „Valamikor nekünk is lehet szerencsénk, magyaroknak.” Mindeközben a felújított kórházi részleg mellett felbukkan a videóban az a valóság is, amit az átlagemberek jobban ismernek: az ezerszer átfestett falú, töredezett járólapos folyosók, a lehullott csempék, a leragasztott liftajtók, a falnak támasztott porral oltók, a lógó vezetékek látványa.

Aggasztóan megválaszolatlan a kérdés: vajon mit üzennek azzal, hogy megüzenik, nagyon is látják a valóságot?