Tesztnagyüzem Budapesten

Publikálás dátuma
2020.04.25. 07:30
A hajléktalanszállók lakói között is könnyebben terjedhet a vírus
Fotó: Pavel Bogolepov / Népszava
A fővárosi önkormányzat megbízásából egy magáncég tesztelte az idősotthonok és hajléktalan szállók tünetmentes lakóit.
Már 1950 gyorstesztet végzett el a Budapesti Önkormányzat számára a Kelen Kórház Kft. és a tünetmentes teszteltek közül 157 fertőzöttet találtak, azaz a teszteltek mintegy 8 százalékának a szervezetében volt jelen a koronavírus – tudtuk meg Székely Tamástól, a Kelen Kórház Kft. ügyvezető igazgatójától. Székely Tamás - aki egyébként a Bajnai- és Gyurcsány-kormányok idején egészségügyi miniszter is volt - azt személyiségi okokra hivatkozva nem mondta el, hogy pontosan mely intézményeket szűrték le eddig.  Mint az az uniós közbeszerzési értesítőből, a Tenders European Dailyből (TED) kiderül, a fővárosi önkormányzat a vírushelyzet miatt gyorsított eljárással, hirdetmény nélküli meghívásos közbeszerzés után vásárolt közel 28 ezer tesztet 120 millió forint értékben. Ezt a Karácsony Gergely vezette városháza saját büdzséjéből fizette, az Orbán-kormány által közellenségnek kikiáltott Soros Györgyhöz kötődő Nyílt Társadalom Alapítvány segítségével. A főváros közleményéből kiderül: a 28 ezer tesztből 10 ezret vásároltak meg a Kelen Kft.-től, (a fennmaradó részt a Corden International Kft.-től vették meg).  Székely kérdésünkre hangsúlyozta: az eddig lefolytatott tesztek alapján az általuk megállapított 8 százalékos átfertőződési arány nem tekinthető reprezentatívnak. A fővárosi önkormányzat ugyanis a hajléktalanszállók lakóinak és az öregek otthonában élők szűrését kérte, ahol más átfertőzöttségi arányok jelenhetnek meg, mint a város egészében. Példának okáért: a Kelen Magánkórház április hetedike óta végez magánteszteket, eddig összesen 1200 tesztet csináltak, és ezeknél 4 százalék közeli volt a fertőzött arány. Székely megállapítását erősíteni látszik, hogy eddig hasonló átfertőződési arány jött ki a Budavári Önkormányzatnál. Mint a 24.hu megírta, a Naszályi Márta vezette kerület is a fővároshoz hasonlóan saját zsebéből tesztelte le a dolgozóit, így 360 tesztet végeztek el és 18, tünetmentes fertőzöttet találtak.  A koronavírus-magánteszteket a lakosságnak végző Kelen Magánkórház cége nemrég kapta meg a budapesti önkormányzattól a fővárosi idősek otthonaiban és a hajléktalanmenhelyeken élők és dolgozók szűrésének a feladatát. A kormány közlése szerint eddig 58 ezer tesztet végeztek és 2383 fertőzöttet találtak, a halottak száma pedig 250. Orbán Viktor miniszterelnök a Kossuth Rádióban kifejtette: a védekezés első szakasza jövő hét végén lezárul. A védekezés második szakaszában fokozatosan, szigorú menetrend mellett lehet újraindítani az életet Magyarországon. Ennek feltétele, hogy ebben az időszakban is meg lehessen védeni a leginkább veszélyeztetetteket, az időseket, a krónikus betegeket és a nagyvárosokban élőket. Rájuk vonatkozóan speciális szabályokat kell kigondolni jövő hét végéig, ezek kialakítása „gőzerővel” zajlik – tette hozzá a kormányfő. Orbán Viktor utalt rá: azért volt szükség a kórházi ágyak „felszabadítására”, hogy ne hirtelen kelljen a kórházakat felkészíteni arra, ha a korlátozások enyhítésével a vírus elszabadulna. Szerinte a kórházi ágyak „felszabadításával” a kormánynak meg kell teremtenie annak a lehetőségét, hogy „egyetlen beteg életéről se kelljen lemondani”. A miniszterelnök arról nem beszélt, hogy ebbe beleértette-e a hazaküldött krónikus betegek életét is, vagy sem.

Újabb 12 ember halt meg a koronavírus miatt Magyarországon, 2443-ra nőtt az azonosított fertőzöttek száma

Publikálás dátuma
2020.04.25. 07:24
Illusztráció.
Fotó: Pavel Bogolepov / Népszava
899 beteget ápolnak kórházban, közülük 54-en vannak lélegeztetőgépen.
Újabb magyar állampolgároknál mutatták ki az új koronavírus-fertőzést (COVID-19), ezzel 2443 főre nőtt a hazánkban beazonosított fertőzöttek száma. Elhunyt újabb 12 krónikus beteg, egy 41 éves férfi kivétel mind idősek. Ezzel 262 főre emelkedett az elhunytak száma, 458-en pedig már gyógyultan távoztak a kórházból. 899 koronavírusos beteget ápolnak kórházban, közülük 54-en vannak lélegeztetőgépen – közölték szombat reggel a kormányzati tájékoztató oldalon. Hozzátették: a betegek számának növekedése miatt a kórházak országszerte növelik ágykapacitásaikat készülve a tömeges megbetegedések fázisára. A honlap legfrissebb adatai szerint 10 942 ember van hatósági házi karanténban, és összesen 60 801 mintavétel történt.   Ismét kiemelték, hogy a csoportos megbetegedések szakaszában vagyunk, amikor közösségben, személyes érintkezések útján terjed a fertőzés. Magyarországon is már bárhol és bárkiben jelen lehet a vírus. A beazonosított koronavírus-fertőzötteknél jóval nagyobb a tényleges vírushordozók száma, akik fertőzhetnek. A tömeges fertőzés lelassításához nagyon fontos, hogy az idősek, a diákok, a külföldről hazatérők, és aki teheti, az maradjon otthon, továbbá mindenki tartsa be az ajánlásokat és a kijárási korlátozásokat. Különösen kérik a budapestieket, hogy tartsák be a korlátozásokat, mert a fővárosban van a legtöbb fertőzött. „Ahogy az eddigi elhunytak adataiból is látszik, a koronavírus az idősekre a legveszélyesebb, ezért nyomatékosan kérjük az időseket, hogy maradjanak otthon, és a bevásárláshoz kérjék hozzátartozóik vagy az önkormányzat segítségét. Az idősotthonok ellenőrzése zajlik, az intézmények vezetőit és a fenntartókat kérjük a járványügyi intézkedések fokozott és folyamatos végrehajtására” – teszik hozzá.
Szerző

Amíg veszélyhelyzet van, semmilyen vizsgát nem kellene szervezni

Publikálás dátuma
2020.04.25. 07:00

Fotó: Béres Márton / Népszava
Megoldható lenne, hogy ha a szükség úgy hozza, akkor az egyetemek novemberben kezdjék a tanévet – említett újfajta megközelítést Trencsényi László, a Magyar Pedagógiai Társaság elnöke.
Valóban az egyik legrosszabb forgatókönyv mellett döntött a kormány? Erősen vélelmezem. Vagyis még nem merné biztosan kijelenteni? A döntési mechanizmus és a döntésekről szóló kommunikáció igen nehezen követhető. De az biztos, hogy az érettségiről szóló kormányrendelet kiadása és a meghirdetett időpont közti idő félelmetesen rövid, nem csupán a szervezők, de a felkészülő diákok számára is. Másrészt a koronavírus-járvány május 3-ára meghirdetett tetőzése és a május 4-i vizsgakezdés egészségügyi kockázata óriási. Harmadrészt a csak írásos számadás a felkészülés szempontjából lényeges tanulócsoportokat érint hátrányosan. Kivételes, szükséges esetekben szóbelire is sor kerülhet. Ám ezek az esetek még fokozottabban veszélyesek. A szóbeliken intenzívebb a személyközeli jelenlét, ami a jelenlegi járványügyi helyzetben kockázatos. A legegyszerűbb megoldás az lett volna, hogy amíg a veszélyhelyzet fennáll, semmilyen vizsgát nem szerveznek. Milyen érvek szólhatnak az érettségik május eleji megtartása mellett? Az „essünk túl rajta minél előbb” stratégiája. Ha az elhúzódó, sőt tömegessé váló járvány jövőképe igazolható, akkor ez érv lehet. Bár a miniszterelnök által említett május 3-ai tetőzési „prognózis” ennek ellentmond. Meg is jelent a hivatalos nyilatkozatokban árulkodó eufémizmussal a „mozgatás” lehetősége. Sokan úgy vélik, megajánlott jegyekkel is le lehetett volna tudni az érettségit. Néhány országban így is döntöttek. Magyarországon is járható út lett volna, nem lettek volna hátrányai? Persze, hogy lettek volna hátrányai. Másképp teljesít a versenyző az edzéseken, olykor az edző is szigorúbban mér, vagy éppen más szempontokat mérlegel az osztályozáskor, mint a versenynapon nyújtott teljesítmény esetében. Az év végi eredményekből megalkotott megajánlott jegyekkel a négy középiskolai év „edzésein” nyújtott teljesítmény alapján kellett volna eldönteni, ki milyen helyezést ért el a végső megmérettetésen. Ez az egyik. A másik a tanári oldal: talán nem okozok meglepetést, ha azt mondom, nem példa nélküli az a pedagógusi gyakorlat, hogy „szívassuk meg” a gyereket harmadikra, hogy összeszedje magát az érettségire. Tehát igaz, hogy az év végi jegyek – és az azokból kiszámolt átlag – olykor gyengébbek, mint az érettségi jegyek?
Olykor előfordulhat, igen. Ugyanakkor a statisztikák alapján a legtöbbször nincs éles különbség, csak extrém esetekben. Plusz, ha ez most egységesen vonatkozna mindenkire, akkor mindenki ugyanabban a cipőben járna, vagyis csaknem helyreállna a „világrend”. A most érettségizők körében talán helyreállna, de nem kerülnének hátrányba például azokkal szemben, akik tavaly, „normálisan” érettségiztek? „Ahol vészhelyzet van, ott vészhelyzet van”. Azt kell mérlegelni, melyik a kisebb áldozat, kisebb veszteség. Bármilyen megoldásról beszélünk, az idei nem egy szokványos érettségi. Az ellentmondások feloldására jó megoldás lehetne az egyetemek kapuinak kitárása: majd ott kiderül, ki hogyan állja meg a helyét. Egy népesebb évfolyamnak a bevonulása a felsőoktatásba lehet, hogy zajjal jár, de hamar elcsendesedne, a kizökkent világ helyreállása bekövetkezne. Mondjam azt, hogy ez a „kivételezés” kárpótlás a felkészülés váratlanul megnőtt nehézségeiért? A digitális távoktatás bevezetése mindenkit váratlanul ért, de egyre többször hallani, hogy a tanárok, diákok, szülők megugrották a lécet. Ki megugrotta, ki nem – vagyis az új metódus széthúzta a mezőnyt, az esélyek elosztásában a járvány is „részrehajló”. A tapasztalatok egyébként az első botladozásokat követő sikerek után rosszabbak: minden szereplő fárad. Az én felnőtt hallgatóim is a negyedik-ötödik hét után már inkább panaszkodnak. S az érettségizők lelki menedzselése nagyon nehezen nélkülözi az osztályfőnök testközeli bátorításait. Az online tanulástámogatás „nyilvános főpróbája” váratlanul nehéz helyzetben került sorra, az „előadáshoz” még sok gyakorlásra van szükség. Akkor is, ha a kényszer minden szereplőt az első gátlásokon átsegítette – mármint azokat, akiknek volt eszközük, hozzáférésük, s egyéb feltételrendszernek sem maradtak híján. Ha a jegymegajánlások mellett döntött volna a kormány, az nem vetheti fel a kérdést: mi szükség egyáltalán az érettségire? Az érettségit a magyarországi középosztály nemzeti hagyománynak éli meg. Hoffmann Rózsa korábbi oktatási, köznevelési államtitkár egy nyilatkozatában egyenesen a „magyar iskola ezeréves hagyományai közt emlegette”. Nos, nem árt tudni, hogy az érettségit elrendelő rendelet, az Entwurf 1849 októberében jelent meg, szimbolikusan mondva: azzal a tintával, azzal a tollal írta alá az osztrák császár, mellyel az aradi tábornokok kegyelmi kérvényének elutasítását. Az érettséginek sok bírálója volt: kiemelném Móricz Zsigmondot, aki a Forr a bor című regényében kemény kritikát gyakorolt a vizsgálat felett. Büszke vagyok arra, hogy nagyapám, Waldapfel János, a híres Gyakorló Gimnázium jeles tanára, és apám, Trencsényi-Waldapfel Imre egyetemi tanszékvezető is az érettségi vizsgák nyilvános ellenzőihez tartoztak. Utóbbi egyenesen arról írt egy beadványában a hatvanas évek közepén, hogy a nyílt felsőoktatási felvétel, megemelt keretszám oldaná a szelekció okozta társadalmi feszültségeket. Nota bene, Európában az úgynevezett Bolognai-folyamat is erről szólt. Csakhogy közben nálunk helyreállt a rendies társadalom, vagyis a felsőoktatásba jutás csatornái újra jelentősen szűkültek, s az értékelésbűvészek, mint az aranycsinálók, előállították a „tökéletes” vizsgatechnológiát. Ön szerint szükség van az érettségire? Elavult tradíciónak tartom, a törzsi társadalmak „beavatási szertartása” túlélő hagyományának. Mi lehetne helyette? Folyamatos és fejlesztő erejű értékelés, kiteljesedő pályaorientáció, „nyílt társadalom” az iskola világában is, az élethosszig tartó tanulás elvének érvényesítése. Mindez egyszerre egyetlen – ismétlem, bizonytalan kimenetelű – értékelési aktust válthatna fel. De a középfokú tanulmányokat valahogy csak le kellene zárni. Miért, az általános iskolai tanulmányokat lezárják valamilyen végső vizsgával? Néhány évtizede még a nyolcadikos ballagás volt a nagy társadalmi esemény egy faluban. Az idő meghaladta ezt; ahogy az érettségit is. Az érettségi, mint rítus, fennmaradt, de ettől egyetlen végzős középiskolás sem lesz „érett” a társadalom számára. Ma a felsőfokú végzettség jelenti azt, amit régen az érettségi. Ezért is kellene szűkítés helyett bővíteni a felsőfokú továbbtanulási lehetőségeket. Ha bejön a miniszterelnök jóslata, és mégsem lehet május első felében vizsgákat szervezni, annak milyen következményei lehetnek például az egyetemi felvételire? Kell-e számolni azzal, hogy egyeseknek meghiúsulhat a továbbtanulása? A felsőoktatást, s a felsőoktatásért felelős kormányzati tényezőket rá kell bírni arra, hogy az első évfolyamosok felvételét késleltessék, egy későnyári, koraőszi érettségi – ha már érettségi kell – rendben lebonyolítható, s a felsőoktatási félévet el lehet később kezdeni. Miért mindig a közoktatás, a „nemzet napszámosainak” munkahelye viselje a terheket? Mert az ő érdekérvényesítő képességük – mondjam, miniszterük – kevésbé hatékony egy tervegyeztetésnél, lobbizásnál? Egyszer a „nemzet kasznárai” – bocsánat a metaforáért – is beszállhatnak. Viszonylag egyszerűen megoldható lenne, ha a szükség úgy hozza, hogy az egyetemek novemberben kezdjék meg a tanévet. Ehhez csak egy kis szervezés, s nem utolsó sorban szolidaritás kell. 

Az értékelés csak egy becslés

Trencsényi László fontosnak tartotta kiemelni azt is: bármilyen iskolai értékelés nem több becslésnél. A tanulói teljesítménynek számos összetevője van – túl a tudáson, kommunikációs felkészültségen, szorongástűrésen –, egy-egy osztályzat mindennek mondható, csak nem pontos adatnak. – Ezért is beszélünk három értékelési funkcióról. A diagnózis a tanulási folyamatot támogató pedagógust tájékoztatja, mit tegyen, mit tehet. A fejlesztő értékelés a diáknak szól, jó úton jár-e, merre haladjon. Végül az összegző értékelés tájékoztatná a munkapiacot, magasabb iskolafokozatot: adott pillanatban „mennyit ér” az illető – mondta. Hozzátette: az iskolai osztályozás a XVI. század végén azért jelent meg, hogy a testi fenyítés hagyományát megszelídítse; versengésre késztesse a tanulókat a botütésektől való menekülés helyett. Másfelől hogy a társadalmi szelekciót legitimálja: tudás, tanulási teljesítmény különbségének tüntesse fel a társadalmi különbségeket. A származási előjogok helyébe – látszatra – a tudás mértékéről szóló verdikt lépett. A két rangsor kísértetiesen hasonlított egymásra, de ez utóbbi „polgárinak” látszott. – A szocializmusnak sem sikerült ezt feloldania, bár néhány adminisztratív intézkedéssel teremtett „kerülőutakat” , de ezek nem voltak működőképesek. S néhány alternatív iskola próbálkozott osztályozás nélküli értékeléssel, keresve tanulóiban az erősségeket, melyre támaszkodva egészségesen fejlődhet a személyiség, illetve kínálva olyan tananyagokat, melyben a „középosztálybeli fehér fiúk” bizonyulnak „hátrányos helyzetűnek” – fogalmazott Trencsényi.

Trencsényi László

Címzetes egyetemi tanár, a Magyar Pedagógiai Társaság elnöke. 1970-ben szerzett tanári diplomát, dolgozott általános iskolában, országos közoktatási kutató-fejlesztő intézetekben, jelenleg is több pedagógusképző intézmény óraadó tanára. Munkásságát számos díjjal (Apáczai-díj, Vasvári-diploma, Kiss Árpád-díj, Mezei Éva-díj, Bernáth Elek-díj, Gyermekekért-díj) elismerték. 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki, melyet 2016-ban – morális okokból – visszaadott. Az MTA Pedagógiai Tudományos Bizottság tagja.

Szerző
Frissítve: 2020.04.25. 11:21