Menyek országa

Tulajdonképpen jó a kapcsolatom a menyemmel. De ami tulajdonképpen jó, az nem egészen jó. Csak tulajdonképpen.

Nincs semmi baj, semmi különös, de valahogy az egész nem természetes. Anyós és meny. Azt mondják, az a lényeg, hogy a fiamnak jó legyen. És hogy nekem is jó legyen? Az nem fontos? Mégiscsak az anyja vagyok. Az egyetlen. A fiamnak lehet több felesége, neki éppenséggel ez a második. Szeretnem kellett az első menyemet is, amíg a fiam felesége volt, pedig négy macskája volt, ugyan, anya, ne kötekedj, mondta a fiam, amíg szerette. Mindegyiket szeretnem kell? A fiam, amit tud, azt tőlem tudja, én ismerem legjobban a világon. Ha néma lenne, akkor is érteném a szavát. A menyem szerint, amit a fiam tud, azt tőle tudja. Az életről. Mert most ez az ő életük.

Persze, hogy az övék, mondja Dezső. Ne szólj bele. De hát mit ért ő ehhez? Látom, amit látok. És egy anya mindent lát, még a legkisebb dolgokat is, és a legkisebb dolgok a fontosak, mert azután azokból lesznek a nem-kis dolgok. Rendben van, nem szólok, de nem meggyőződésből, hanem a békesség kedvéért. De mit ér a békesség meggyőződés nélkül? Az is lehet, hogy a világban a legtöbb békesség meggyőződés nélkül születik. De miféle békességek azok?

Jó, nem szólok bele, csak annyit mondok, hogy szerintem, vagy hogy én másképpen látom, de ez már a beleszólás, mert a beleszólás és a nem-beleszólás is olyan, hogy másképpen látja a menyem és másképpen látom én, és a fiam is azt mondja, hogy ne szóljak bele, mert ők jobban tudják, és hogy ma minden másképpen van. És akkor nem mondhatom azt, hogy mindig minden másképpen van, és hogy csak azt hiszik, hogy minden másképpen van, mert mindig mindenki azt hiszi, hogy minden másképpen van. Mert az már megint beleszólás.

Biztosan vannak szörnyű anyák, szörnyű anyósok, nem véletlenül övék a jobb első ülés az autókban, egy baleset, azért az összejöhet, ugyan már, ez csak tréfa, legyint Dezső, vonatkoztass el, vedd könnyen, a férfiak ezt mondják, de azt nem tudják könnyen venni, ha egy játékvezető tévesen fúj be egy lest, vagy gólt ítél akkor is, ha a labda nem jut át a gólvonalon, akkor bezzeg nincs se elvonatkoztatás, se könnyenvevés. Neked a fiadat kell szeretned. Igen, nézem a fiamat, de már ő sem olyan, amilyennek szerettem, amilyen akkor volt, amikor még nem ismerte a menyemet, és én sem ismertem a feleségét.

Feltehetően mindig a menyemnek lesz igaza velem szemben, még akkor is, ha a fiam pontosan tudja, hogy igazam van, mert a fiam engem nem választott, a feleségét pedig ő választotta, és szeretné is, ha annak a nőnek, akit ő választott, és annak a nőnek, aki őt választotta, igaza legyen, mert ez a békesség alapja. Nem kell hozzá meggyőződés, nem kell hozzá nagy igazság-vágyás sem. Csak tart attól, hogy ha egyszer, egy kis dologban nekem lesz igazam, akkor más dolgokban, nagyobb dolgokban is nekem lesz igazam, és akkor mit ér ő a választásával.

Én is voltam meny. De akkor minden másképpen volt. Vagy azt hittük, hogy másképp van. Majd elvonatkoztatok. Más megoldás úgysincs.