Heti abszurd: Egy a bit

Publikálás dátuma
2020.05.03. 07:30

Fotó: Pavel Bogolepov / Népszava
A Fidesz és a magyar választópolgárok viszonya leginkább egy szado-mazo kapcsolat bonyolultságával írható le. (Azok kedvéért, akik kevéssé ismerik ennek a szexuális szubkultúrának a lényegét, most csak annyit, hogy a szenvedésben gyönyört lelő fél az őt rendre megalázó dominától várja a kielégülést.) Vegyük például a házelnököt, a párt e régi, harcedzett katonáját, aki az elmúlt években szinte mindenkit kikötözött, aki az útjába került: a teljes ellenzéket – különös tekintettel a liberális értelmiségre –, a melegeket, a zsidókat, a cigányokat, most pedig a szavazóbázisuk felét adó nőket. Persze nem minden nőt, csak azokat, „akiknek a személyi száma kettővel kezdődik”, és csak olyankor, „amikor olyan helyzetbe keverik magukat, amilyenbe Szabó Tímeának is sikerült legutóbb”. Mert „nincs annál elszomorítóbb, mint amikor egy gyűlölettől eltorzult női arcot lát az ember férfi létére”. Most ne menjünk bele ezeknek a mondatoknak a szemantikai elemzésébe; hogy mi a különbség az eltorzult női arc megfigyelésében a férfiak és nők között úgy általában, de az tudható, hogy amit Kövér László Bayer Zsolt műsorában elmondott, azzal éppenséggel nem veszített szavazókat, hanem nyert, méghozzá bizonyára kettessel kezdődő személyi számúakat is. Vagy nézzük Putnok polgármesterét. A derék Tamás Barnabás összefogást hirdetett a vírus elleni küzdelemben, amihez maga is hozzájárult, kereken 400 ezer forinttal. Aztán „téves utalás, ez nem az RNÖ (Roma Nemzetiségi Önkormányzat) számlája” megjegyzéssel utasította vissza, hogy a város két közismert ellenzéki figurája is támogathassa a kezdeményezését. Ezzel két legyet ütött egy csapásra: magára haragította a komplett ellenzéket és a romákat (és talán mindenkit, aki szerint a járvány nem politikai kérdés), mégis rá fognak szavazni a putnokiak. Rejtély. És amikor az ember azt hinné, hogy az operatív törzs napi tájékoztatóinál jobban már nem lehet megalázni a polgárokat, a kormány beküldi az ATV-be Farkas Örsöt, a Kormányzati Tájékoztatási Központ szóvivőjét, aki az égvilágon semmiről nem tud semmit, és azt is csak módjával. Most hagyjuk a demagógiát, hogy miért kell szóvivő a tájékoztatási központnak (ez olyan, mintha egy minisztériumban külön minisztere volna a miniszternek), de merengjünk el egy pillanatra azon, mit gondol rólunk az a kormány, amelyik az egyik legnézettebb esti háttérműsorba olyan szakértőt delegál, aki szerint „talán Szent Borbálának hívják” a tatabányai kórházat, ahol meghalt egy fiatal ápoló, de „ez tipikusan az az eset, amikor ne tőlem várja a részleteket”. Aztán kiderül, hogy a többi eset sem az. „Minden egyes halál fájó pont ebben a járvány elleni védekezésben” – mondja a szóvivők szóvivője, hogy a beszélgetés egy kései pontján végre fellélegezzen: „Na, örülök ennek a kérdésnek, mert ennek tényleg utána is néztem.” De kiderül, hogy mégsem. Egyébként Farkas tényleg nem tehet semmiről, a műsorból feketén-fehéren kiderül, hogy nem a szavak embere. „A cél az az, hogy ezeket az embereket a lehetőségekhez mérten a leginkább megvédjük, egyébként a sajnos elhunyt esetében is ez volt, tehát számára ott voltak, reméljük, hogy tényleg élt ezzel a lehetőséggel, a másik pedig az, hogy a kórház vezetése tartassa be az előírásokat” – mondja. Eközben Budapesten, a Clark Ádám téren rendőrök bírságolnak felháborodott polgárokat, akik síppal-dobbal és autódudával tiltakoznak, amiért folyamatosan hülyére veszik őket. „Hogy lehet ezt a helyzetet ellenzékből kezelni?” – teszi fel a kérdést a 444.hu újságírója az egyik tiltakozónak. „Úgy, ahogy a Fidesz is csinálja. Egybites informá­ciókra kell redukálni a kommunikációt.” A szexuálpszichológusok váltig állítják, hogy a szado-mazo nem mindenkinek jön be, a Fidesz mégis meggyőző fölénnyel vezet az összes közvélemény-kutatónál. Mondom, bonyolult dolog ez a szex.
Szerző
Témák
Heti abszurd

Úttörő az őrültek házában – Száz éve született Thomas Szasz orvos, pszichiáter és filozófus

Publikálás dátuma
2020.05.02. 15:07

Az őrület az egyetlen épeszű reakció egy őrült társadalomban – vallotta Thomas Szasz. A magyar származású amerikai tudós az inkvizícióhoz hasonlította a pszichiátriát, de provokatív bírálatával nagyban hozzájárult a tudományág fejlődéséhez.
A múlt század nagy tudású, kivételes hatású gondolkodója Szász Tamás néven született Budapesten, zsidó polgári családban. Szüleivel az utolsó pillanatban, a háború kitörése előtt menekült Amerikába. Egyetemi éltanulóként előbb fizikusnak készült, majd orvosi diplomát is szerzett Cin­cinnatiben. Érdeklődése Chicagóban a pszichoanalízis felé fordult, miközben filozófiai ihletésű műveket írt: rengeteg tudományos cikke mellett harmincnál is több könyvet. A világhírt Az elmebetegség mítosza (1961) hozta meg neki. Ebben sikeres, ­mainstream pszichiáter létére szemfényvesztésnek nevezte és az alkímiá­hoz hasonlította saját szakterületét, amivel érthetően sok ellenséget szerzett kollégái között. Vitatta az „elmebetegség” fogalmát. Abból indult ki, hogy kimutatható szervi elváltozás nélkül – ahogyan például a szifilisz roncsolja az agyat – a pszichiátriai diagnózis értelmetlen. Akit mentálisan betegnek nyilvánítanak és megbélyegeznek, azt kirekesztik a társadalomból, és prédául vetik egy iparágnak, írta. A modern tudományt a középkori egyházzal, a kényszergyógykezelteket az eretnekekkel állította párhuzamba. A kény­szer­gyógykezelést emberiség elleni bűnnek nevezte. Következetesen (bírálói szerint: szélsőségesen) az egyén döntési szabadságát hangsúlyozta későbbi műveiben is. A legismertebbek: Az őrültség gyártása (1970), Szertartásos kémia (1974). Hirdette, hogy az öngyilkosság, a kábítószerek használata, illetve a felnőttek közötti konszenzuális szex alapvető emberi jogok, olyanok, amikbe az államnak nincs beleszólása. Radikálisan libertariánus nézetei, provokatív bonmot-jai megosztották a közvéleményt. Hívei a szabadságjogok bajnokaként ünnepelték, „az év humanistája” díjjal tüntették ki. A korszak intellektuális nagyságaival együtt emlegetik, mint Ronald David Laing skót pszichológus, Erving Goffman kanadai szociológus és Michel Foucault francia filozófus. Ugyanakkor több amerikai egyetemről és kórházból kitiltották. Tekintélyének ártott, hogy a szcientológusokkal közösen hozta létre a CCHR emberjogi bizottságot, noha Szasz elhatárolódott a szcientológiától. Érvelése befolyásolta az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának több nagy horderejű, precedensértékű ítéletét. A testület kimondta, senki sem utalható kényszergyógykezelésre pusz­tán azért, mert elmebetegnek minősítették. Aki nem veszélyes, annak éppúgy joga van visszautasítani a kezelést, ahogy fül-orr-gégészeti beavatkozásra sem kényszerít az állam senkit akarata ellenére. Kritikusai felróják neki, hogy ennek hatására a következő évtizedekben százezrek maradtak kórházi ellátás nélkül, hajléktalanok lettek, illetve börtönbe kerültek, ahol „megrohadhatnak a jogaikkal együtt”. Az vitán felül áll, hogy Szasz professzor kivételesen művelt, ragyogó elme volt. Egy budapesti előadásának bevezetőjében Buda Béla (1939–2013) régi barátjaként mutatta be a közönségnek. A ne­ves magyar szakember (orvos, pszichiáter, pszichoterapeuta és addiktológus) 2004-ben azt mondta, az általa fölvetett problémákat nem lehetett a szőnyeg alá söpörni – az elsők között beszélt például a gyógyszeripar iszonyatos hatalmáról –, betegcentrikus hozzáállása paradigmaváltást hozott a gyógyításban. Életműve „szerteágazó, szórakoztató, informatív”. Mindamellett, Buda Béla szavaival, „rendkívül kedves, közvetlen, eleven ember” volt. Az akkor 84 esztendős Szász Tamás szellemes, joviális előadásmódja a legendás Öveges professzoréra emlékezteti a nézőt, aki elég öreg hozzá.

Könnyű félrecsúszni

Dr. Unoka Zsolt pszichiáter, pszichoterapeuta szerint Thomas Szasz a kritikai gondolkodás úttörője volt. Szasz megkérdőjelezte a pszichiátriát, a szakma kiátkozta, fél évszázad elteltével a pszichiátria megújítójának tartják. Nem paradoxon ez? Thomas Szasz a New York-i Állami Egyetemen dolgozott, tanított, tagja volt az Amerikai Pszichiátriai Társaságnak. Mindvégig elismert tagja maradt a tudományos közösségnek. Komolyan vették, amit mondott. Kritikával illette korának pszichiátriai elveit, gyakorlatát. Ne feledjük, akkortájt, az 1960-as évek elején még nem volt időben túlságosan távoli a lobotómia vagy az altatás és izomlazítás nélkül végzett elektrosokk, amit időnként büntetésként alkalmaztak védtelen embereken. Azok a pá­ciensek, akikkel ez történt, bántalmazás áldozatai lettek. Ezek brutális dolgok voltak. A Szovjetunióban még később is őrültek házába zártak ellenzékieket. Így van, mentális zavarnak minősítették, ha valaki nem értett egyet a párt aktuális irányvonalával, vagy egyszerűen nem akart úgy élni, ahogyan előírták neki. Ennek egyébként megvolt az előzménye a XIX. századi Amerikában is, a drapetománia elnevezésű kórkép. Ha egy rabszolga megszökött, azt mondták rá, az a „téveszméje”, hogy van értelme megszökni, és életképes lesz szabadon. Vagyis a szökést őrültségnek bélyegezték. Itt teljesen egyértelmű, hogy a tudomány a politikai-hatalmi rendszert szolgálta ki. Ez a példa is azt mutatja, hogy a pszichiátria könnyen félre tud csúszni. Mit tart aktuálisnak Thomas Szasz életművéből? Elsősorban a kritikai gondolkodás hagyományát. Igyekezett világosan különválasztani, hogy mi az, ami a pszichiátriára mint az orvostudomány egyik ágára tartozik, és mi az, ami nem. Mi a betegség, mi az, ami egyszerűen eltérő magatartásforma. Mi az, amit gyógyítani kell, és melyek azok az esetek, amikor a pszichiátriát eszközül használják az elnyomásra, arra, hogy korlátozzák egyes emberek szabadságát. Szasz élesen meg akarta különböztetni az orvosi problémákat a társadalmi-ideológiai kontroll eseteitől, amelyek a politikára tartoznak. Például az elsők között lépett fel az ellen, hogy a homoszexualitást mentális betegségként kezeljék. Azt képviselte, hogy a tudomány ne vegyen részt a nemi orientációk ellenőrzésében, mert nem az a dolga. Azóta már a transzszexualitást is kivették a „betegség” kategóriából. Ingoványos talaj a narkotikumok kérdése. Szasz szerint tudatmódosítókkal élni emberi jog. Léteznek határesetek, a szerhasználat is ilyen. A fejlett nyugati demokráciákban olyan tendenciát látunk, hogy enyhítik, megszüntetik a marihuána fogyasztásának tilalmát. Magyarországon van szerhasználó, aki dolgozik, adót fizet, akinek családja van, de ha rajtakapják, az a hatályos törvények szerint bűncselekménynek minősül. Ilyenkor a pszichiátria az elterelés révén gyakorlatilag védi az illetőt, aki úgy tesz, mintha kezelésre volna szüksége. Ez elég abszurd helyzet. Vagy vegyünk egy másik példát. A családon belüli erőszak áldozatai sokszor nem kapnak védelmet a hatóságoktól, és csak úgy szabadulhatnak ki a bántalmazó közegből, ha befekszenek a pszichiátriára, pedig ha kapnának védelmet, valójában őket sem kellene gyógyítani. Szasz az öngyilkosságról is azt mondja, hogy a társadalomnak nincs erkölcsi joga erőszakkal megakadályozni. Ez sem ilyen egyszerű. Nagyon nem mindegy, hogy valaki miért követ el öngyilkosságot. Idős korban, nagybetegen, esetleg filozófiai meggyőződésből-e, vagy pedig azért, mert nem kezelték a depresszióját. Egyébként Szasz is maga vetett véget az életének, 92 éves korában. Egy háztartási baleset, egy esés után már nem akart folyamatos fájdalommal élni, és túl­adagolta magát. Ma a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai Klinikáján, a rezidensképzésben Szasz kötelező olvasmány. Nem mintha mindenben egyetértenénk vele, de a kritikai szemléletére büszkék lehetünk. Folyamatosan felül kell vizsgálnunk, amit teszünk.

Vége, csapó? – Bajban a filmipar

Publikálás dátuma
2020.05.02. 13:44
Békeidő című film forgatása
Fotó: Békeidő Facebook oldala
Sokmilliárdos kár, katasztrófahelyzet, leálló vagy el sem induló forgatások, várakozás és újratervezés. Ezzel párhuzamosan pedig megváltozó filmnézési szokások és állami segítséget remélő filmszakma. Filmes körkép járvány idején.
„Amikor kezdtek érkezni a hírek a koronavírusról, mi akkor már kézmosás- és fertőtlenítésfetisiszták voltunk, mert februárban végigsöpört a stábon egy hányós-hasmenéses járvány. Tizenkilenc nap forgatás után, március 13-án, pénteken kénytelenek voltunk letenni a kamerát” – meséli Madarász Isti rendező. Az Átjáróház című mozinak kicsit több mint a felét sikerült leforgatni, amikor a járvány közbeszólt. „Aggódni kezdtünk az idős színészein­kért, lett volna egy egyetemi helyszínünk, de bezártak az iskolák, napról napra kezdett ellehetetlenülni a helyzet. Jött egy háromnapos szünet, ami alatt átköltöztünk volna a következő helyszínre, de ez már nem jött össze. A bizonytalanság annyira rossz volt, hogy amikor leálltunk, picit megkönnyebbültünk, örültünk, hogy a film nehezebb és drágább felét felvettük. Próbáljuk úgy felfogni, hogy ez egy váratlan ajándék: megállhatunk, megnézzük, mink van, akár bele is nyúlhatunk a forgatókönyvbe. Hogy mikor tudjuk folytatni, arról fogalmunk sincs” – mondja Madarász Isti. Aki jelenleg otthon nézi a felvett anyagot, a vágók és a VFX-es (vizuális effektes) kollégák szintén otthon dolgoznak. Szeretnék, ha a színházak újranyitása előtt forgathatnának, különben iszonyú nehéz lesz a színészegyeztetés. Már eleve az kihívás, hogy a színészeket ugyanolyanná tudják varázsolni, mint a forgatáskor. „Miután Rujder Vivien, az egyik főszereplő felhívott, hogy szeplős lett a tavaszi napsütéstől, kétszer álmodtam azt, hogy a másik főhősünk, Bárnai Péter 20 kilót hízott. További nehézség, hogy télen kezdtük, és várhatóan jó időben folytatjuk majd, a korábban csupasz fák már virágoznak, zöldell minden. A filmeseknél tavaszig tart a hét szűk esztendő, mostanra sokaknál minden anyagi tartalék elfogyott. A produkció fair, amint tudnak, fizetnek mindenkinek” – magyarázza a rendező, aki szerint a forgatásokon lényeges változtatásokat nem lehet beiktatni. Igaz, hogy a napi sorozatokban szereplőket, résztvevőket már most kötelezően tesztelik koronavírusra, de a biztonságot úgy lehetne garantálni, ha a forgatás teljes idejére karanténba zárnák az összes stábtagot, de ez nem életszerű.  Ennél eggyel szerencsésebb a Hosszú Katinkáról szóló dokumentumfilmet készítő csapat. Az Iron Lady ugyanis tovább forog. „A filmnek ez a drámai vészhelyzet jót tesz, lényeges élethelyzetet örökítünk meg. Nem merült fel, hogy abbahagyjuk a filmet, Katinka elképesztően feladat-orientált, a stáb pedig lehetőségként fogja fel a jelenlegi helyzetet” – mondja Lajos Tamás producer, operatőr, az általa alapított Film Positive vezetője. Pálinkás Norbert rendező és csapata ,,csökkentett üzemmódban” forgat: két méternél közelebb nem mennek Katinkához, maszkban, kesztyűben és fertőtlenített eszközökkel dolgoznak, a világhírű úszó lakásában csak két stábtag tartózkodik. A Duna Arénába csak Katinka és edzője mehet be, a stáb kintről, az ablakon át veszi az edzést. A forgatás előtt mindenkinek alá kell írnia, hogy nem beteg, nem találkozott beteggel és saját felelősségére dolgozik. De tesztelik a kollégákat és Katinkát is, lesz is ilyen felvétel a filmben. Hatvanöt-hetven napos forgatással számoltak, mivel az olimpia csúszik egy évet, plusz forgatási napok lesznek, a film ­bemutatója jövő decemberben várható. Lajos Tamás szerint nem túlzás azt mondani, hogy a járvány miatt katasztrofális helyzetben van a film­gyártás. „Szinte mindenki vállalkozóként dolgozik ebben az iparágban, az elvégzett munka után kapja a fizetését. Óriási kárról van szó, komoly állami segítségre lesz szükség a talpra álláshoz, pláne, amíg a külföldi stábok nem térnek vissza Magyarországra” – véli a producer.

A külföldiek is elmentek

„Természetesen a filmes szervizágazat is érzi a változást, egy új egyensúly elősegítésén kell dolgozni, ez közös felelősségünk” – véli Petrányi Viktória producer, a Proton Cinema egyik alapítója. A cégnek két magyar film mellett három szervizmunkáját szakította félbe a világjárvány, de két külföldi munkájuk folytatódhat talán már a nyáron. Egy svéd produkciót veszítettek el, ők azért mentek haza, mert Svédországban jelenleg több anyagi támogatást kapnak. „Egyes országokban biztos bevezetnek olyan intézkedéseket, amikkel otthon tartják a produkciókat. Az, hogy mikor jönnek vissza hozzánk a külföldiek, nagyrészt a biztosításokon múlik. A komoly, nagy produkciók addig biztos nem térnek vissza, amíg a biztosításukban nem szerepel káreseményként bármilyen, a koronavírussal összefüggő eset. Az amerikai stúdiók és a biztosítási szakértők most azon dolgoznak, hogy mindkét félnek elfogadható feltételeket teremtsenek. De amint lesz vakcina, egy újabb fejezet kezdődik” – magyarázza a producer, hozzátéve: „Legfontosabb feladatunk, hogy minél jobb kiszolgáló hátteret biztosítsunk szakemberek, helyszínek és adókedvezmény tekintetében, tehát minél kompetitívebb szervizipart kell létrehoznunk, és amíg nem jönnek vissza a külföldi produkciók, addig a saját gyártású filmeket protekcionista módon, még nagyobb izomerővel kell tolni előre.” Itthon két komoly biztosító foglalkozik a magyar filmek gyártásbiztosításával. Ugyan már dolgoznak az újfajta szerződéseken, de a koronavírus várhatóan ki lesz zárva a fedezetből, a vírusból fakadó csúszás, forgatáskiesés nem számít káreset­nek, így ilyen helyzetekben nem fog fizetni a biztosító, ahogy például földrengésnél sem.

A vírus diktál

Amire mindenki kíváncsi, de senki nem tudja megmondani: mikor folytatódhatnak a forgatások. „Akkor indulhatnak újra az államilag támogatott filmek, amikor vége a pandémiás időszaknak, a kormány rendelkezéseit tartjuk irányadónak. Egy teljes iparágat sújt százmilliárdos kár: stábtagok, alkotók, a háttérmunkások ezrei és rengeteg csatolt vállalkozás érintett” – mondja Pesti Ákos, a Nemzeti Filmintézet gyártási igazgatója. Nyolc-tíz mozifilm stábja tűkön ülve várja a járvány végét, ezek szinte bármikor el tudnák kezdeni, illetve folytathatnák a forgatást. Addig is előkészítési munkákat végeznek, igaz, ez most jóval nehézkesebb. Például a castingok és a helyszínkeresések sok esetben online zajlanak, vagy jóval kevesebb résztvevővel. A Magyar Nemzeti Filmalap utódjaként működő Nemzeti Filmintézetben is dolgoznak: az általuk támogatott produkcióknál átütemezték a támogatás folyósítását, így a vészhelyzet után el lehet kezdeni a forgatásokat, gyorsítani a kifizetéseket, és a stábtagok előbb kaphatnak fizetést. Illetve kidolgoztak egy olyan gyorsított bírálati rendszert, amiben a már elfogadott, végleges forgatókönyvek közül a viszonylag kis munkával gyártási támogatásban részesíthetőket kiválogatják, hogy azok forgatása is minél előbb elkezdődhessen majd. A döntőbizottságok online hoznak döntést mozifilmes és tévés pályázatokról, és az elsőfilmesek támogatására létrehozott Inkubátor Program is az interneten zajlik. Svédországban és Dániában komoly korlátozó intézkedések mellett már folytatódhatnak a filmforgatások, azonban Pesti Ákos szerint ezekkel a rendelkezésekkel óvatosan kell bánni, nem biztos, hogy betarthatók. Például egy sminkes vagy egy öltöztető nem tud másfél méteres távolságból dolgozni a színésszel, nem beszélve egy csókjelenetről. „Az olyan technikai részleteken persze lehet változtatni például, hogy ahol lehet, fertőtlenítsenek, a stáb ne együtt étkezzen, hanem mindenki külön, előre csomagolt ételt kapjon, vagy hogy kesztyűt, maszkot hordjon, de a filmezés alapvető elemei nem helyettesíthetők, például nem hiszem, hogy a színészek helyett robotokkal és utómunkával megold­ható lenne a filmezés. Tömegjelenetek és bizonyos helyszínek már jó ideje CGI-technikával (CGI – számítógéppel létrehozott látvány) ­készülnek, ennek az aránya valószínűleg tovább nő” – magyarázza Pesti Ákos.
Az Átjáróház forgatása
Fotó: Facebook

Összevont fesztiválok és streamingháború

Ahogy az előző, Testről és lélekről című Arany Medve-díjas filmje, úgy Enyedi Ildikó mostani, A feleségem története című alkotása is az Inforg–M&M Filmnél készül. „Szerencse, hogy elindítottuk tavaly áprilisban az európai koprodukcióban készülő film forgatását, mert ha idénre toltuk volna, most óriási gondban lennénk. Jelenleg a film utómunkálatai zajlanak: egyes fázisokon tudnak a kollégák otthon dolgozni, de például a berlini utószinkront és a hangkeverést sajnos el kellett napolnunk, a bemutató időpontját sem tudjuk még. Egy nagyon nagy csúszás okozhatna anyagi problémákat, de szerencsére nem tartunk itt” – magyarázza Mécs Mónika producer, az Inforg–M&M Film alapítója. A cégnél nem állt le az élet: online dolgoznak egy elsőfilmes, inkubátor­programos projektjükön, illetve a tévés műfajokra kiírt pályázatokat készítik. „Biztosan rengeteg pályázat érkezik majd a Filmintézethez, az alkotóknak egyre égetőbb megélhetési kérdés is, hogy dolgozhassanak. A vírus, mint mindenre, hatással van a fesztiválokra is: most épp úgy néz ki, hogy a Cannes-i és a Velencei Filmfesztivált valamilyen szinten együtt rendezik majd szeptemberben. Kíváncsian várjuk a fejleményeket. Ez a karanténos időszak pedig kitűnő lehetőség, hogy egy íróasztal mellett filmprojektek jöjjenek létre, azokról beszélgessünk, fejlesszük őket. Minden rosszban van valami jó, amíg mi, emberek be vagyunk zárva, addig az általunk okozott károkat a természet valahogy korrigálja.” Petrányi Viktória szerint jelenleg „streamingháború zajlik”, az online platformok versenyeznek, hogy ki tud több és frissebb tartalmat bemutatni. Tehát „lesz filmgyártás, ez nem is kérdés”. Ezzel párhuzamosan azonban a moziforgalmazók és a mozik kerülnek gondba beláthatatlan időre, aminek következményei még ismeretlenek. Ami biztosnak tűnik: ez a szektor is segítségre szorul. Lajos Tamás producer tart attól, hogy a járvány miatt még többen szoknak át az internetes filmnézésre. „Vérzik a szívem, amikor azt látom, hogy a filmjeimet telefonon nézik, persze az is igaz, hogy ha nem néznék, még rosszabb lenne. A filmkészítőknek a produkció minőségére van befolyásuk, hogy azt milyen eszközökön fogyasztja a néző, arra nincs.” Ugyanakkor Hajdu Szabolcs kilencedik játékfilmje, a Békeidő múlt héten egy netes platformon debütált. Ez az első olyan magyar nagyjátékfilm, amelynek online volt a premierje. „Más korban vagyunk már, nem csak a mozikba kell eljuttatni a filmeket, hanem mindenféle alternatív, új módokon, eszközökön. Ma egymás mellett, váltogatva használjuk a mozit, a mobiltelefont, a tévét, a laptopot, a projektort és az online streaming platformokat. Amikor megunjuk az egyiket, nézzük a másikat” – mondja Hajdu Szabolcs rendező. Az online premier egyébként feleségének, Török-Illyés Orsolya színésznőnek volt az ötlete, a nagyrészt Kolozsváron forgatott film Románia- és Magyarország-szerte a Vimeon nézhető, nagyjából egy mozijegy áráért.

Vitézy László filmrendező plágiummal vádolta Hajdu Szabolcsot, ugyanis Vitézynek is volt egy alkotása Békeidő címmel 1979-ben. Vitézy nehezményezi, hogy Hajdu nem változtatja meg új művének címét, mert szavai szerint „így akaratlanul is összemosódik a két film, amit én az ön filmes ideológiájából és munkatársai névsorából – Schilling Árpád és Sárosdi Lilla – kiindulva nagyon rosszul viselek”. Hajdu lapunknak azt mondta: olyan neutrális címeket, amikben nincs szerzői lelemény, nem lehet levédeni, a Békeidő pont ilyen, tehát szó sincs plágiumról. Hozzátette: Vitézy László Majd holnap…-ját megelőzte egy 8 évvel korábbi, Elek Judit-mozi ugyanilyen címmel, Vitézy csupán három pontot rakott utána.

A Magyar Filmakadémia 50 millió forintot oszt szét a nehéz helyzetbe került filmeseknek, akik fejenként 80 ezer forintra pályázhattak. Négy nap alatt csaknem ezren jelentkeztek.

2018-ban 110,1 milliárd forintból készültek mozifilmek itthon, ennek az összegnek a 84 százaléka külföldről érkezett.

CineGo néven indul májusban egy olyan új, magyar mozifilmes platform, ahol a Mozinet, a Cirko és a Magyarhangya által forgalmazott művészfilmeket nézhetjük havi előfizetésért vagy egy film megvásárlásával. A Budapest Távmozi pedig már hetek óta működik: a film.artmozi.hu oldalon a Budapest Film 5 artmozijának kínálata érhető el, egy virtuális jegy 990 Ft-ba kerül.