Hegyi Iván: Kölcsönök a Beatlesnek

Évtizedek tanúsítják: finom anyag bőven volt a sifonérban...

Passaic honlapja szerint a Shirelles a település történetének hírességei közé tartozik. A hetvenezres kertváros, amely New Jersey államban, Newark közvetlen közelében található, joggal büszke a négytagú vokálra, hiszen a hölgykvartett olyan dalokat is énekelt, amelyeket a Beatles mindjárt az első albumán feldolgozott. Ilyen volt a Baby It's You és a Boys; az utóbbi B oldalas számként jelent meg a Will You Still Love Me Tomorrow-kislemezen.

Az A oldal slágerét Don Kirshner, az Aldon Music társtulajdonosa – a Monkees-projekt későbbi kivitelezője, a Time magazin szerint „az aranyfülű ember” – rendelte meg a Gerry Goffin, Carole King házas- és szerzőpártól. A megvalósítás olyan jól sikerült, hogy Kirshner jó pénzért átengedte volna a nótát Johnny Mathisnak és a Columbia Recordsnak, ám a legendás kiadóvezető Mitch Miller udvariasan elutasította az ajánlatot. Kirshner később ezt így kommentálta: „A legjobb dolog, amit valaha tett velem.”

Na persze, mert a szám az első olyan listavezető lett Észak-Amerikában, amelyet afroamerikai lánycsoport adott elő. Az áttörés hatvan évvel ezelőtt, 1960-ban következett be, s azóta fogalommá vált a Doris Coley, Micki Harris, Beverly Lee, Shirley Owens négyes nótája, hiszen szinte tömegével dolgozták fel jobbnál jobb torkú művészek. Köztük volt Cilla Black, Laura Branigan, Cher, Roberta Flack, Brenda Lee, Little Eva, Linda Ronstadt, Jackie DeShannon, Helen Shapiro, Dusty Springfield, Dionne Warwick, Ben E. King, Tony Orlando, Smokey Robinson, a Four Seasons, sőt 1971-ben a zeneszerző Carole King is, jóllehet a vezető énekes Shirley Owens kezdetben idegenkedett a daltól. Aztán a milliós példányszámú eladás meg a rengeteg adaptáció meggyőzte őt, hogy mégsem olyan gyöngécske ez a Will You Still Love Me...

Az első elsőség idején a lányok közül csak Micki Harris töltötte be a húszat, és a hölgyek akkor sem voltak éppen vénasszonyok, amikor 1962-ben kirukkoltak a Shirelles másik Number One-jával, a Soldier Boy-jal. Amerika nőtársadalmának nagy része elérzékenyülten dúdolta: „Ó, kis katonám, hű leszek hozzád...” (Hogy aztán az ígéretek tömegéből mennyi valósult meg, arra nézve nincs adat. Az viszont tény: a Soldier Boy a hatvanharmadik helyen kezdett a tengerentúli listán, és egyhamar felkúszott az élre. E lemezt – B oldalán a Love Is a Swingin' Thinggel, amelyben hasonlóképpen ismétlődik a „come on”, mint a Beatles első nagylemezének címadójául választott Please Please Me-ben – ugyancsak vették, mint a cukrot.)

További „hárompontos” Shirelles-dobásnak mondható a Dedicated to the One I Love (amerikai 3. helyezett, 1967-ben a Mamas & Papas feldolgozásában eggyel még előrébb is rukkolt), továbbá a Mama Said (4.) vagy a Foolish Little Girl (4.). Jó hallásuk volt azoknak, akik egy 1957-es tehetségkutatón felfedezték a bakfisokat! Róluk aztán 2011-ben Broadway-musicalt mutattak be Baby It's You címmel, ám a darab „csupán” 148 előadást ért meg. Lee, valamint Coley és Harris örökösei elejét vették a további játéknak, mivel messzemenően sérelmezték, hogy a New York-i teátrum nem kért tőlük engedélyt a színpadra állításra. Azért az utódok léptek fel az ügyben, mert Micki Harris alig negyvenkét évesen szívrohamot kapott, és 1982 nyarán váratlanul elhunyt, míg Doris Coley ötvennyolc esztendős korában, az ezredforduló előtt mellrákban vesztette életét.

A szerzők közül az Eva Boydot – művésznevén: Little Evát – eredetileg bébiszitterként alkalmazó Carole King még velünk van, megannyi világszámával együtt. Íme, néhány listaelső örökzöldje: Take Good Care of My Baby (az eredeti előadó: Bobby Vee), Go Away Little Girl (Steve Lawrence), The Loco-motion (Little Eva), I'm into Something Good (Herman's Hermits). De nem kell különösebben szégyenkezni, mondjuk, a Halfway to Paradise (Billy Fury), a Crying in the Rain (Everly Brothers) vagy a Beatles első nagylemezére szintén kikölcsönzött Chains (Cookies) miatt sem.

Évtizedek tanúsítják: finom anyag bőven volt a sifonérban...