Lóláb

A 30-34 éves lakosság körében a diplomások arányára nézve Magyarország 34 százalékot vállalt az EU 2020-as stratégiai célkitűzéseinek meghatározásakor, ez a mutató 2009-ben 24 százalékon állt, a legutóbbi adatunk 33,7 százalék, tehát sokat nőtt az arány az elmúlt tíz évben – mondta a Népszavának pénteken adott interjújában Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkár. Azt próbálta bizonyítani, hogy a Fidesz oktatáspolitikája nem a gimnáziumi férőhelyeket – és annak következtében az egyetemekre bekerülők számát – igyekszik csökkenteni évek óta, „valójában a szakképzés feljavítására, vonzóbbá tételére történtek intézkedések”.

Érvelése nem egy helyen döccen, de egy fontos kérdésben biztosan erősen ferdít, ki is lóg a lóláb. Aki ugyanis egy egyszerű kivonást el tud végezni, könnyen rájöhet, hogy a hivatkozott adatok éppen a 2000-es évek elejének felsőoktatási expanziójának köszönhetőek. A mostani 30-34 éves korosztály ugyanis zömében éppen akkor járt egyetemre vagy főiskolára, amikor azok kapui sokkal inkább nyitva álltak a diákok előtt, mint ma. Akkoriban sokan az intézmények tömegesedésétől, a színvonal csökkenésétől féltek, de ez a folyamat valójában soha nem jutott, juthatott el odáig, hogy akár csak megkérdőjeleződjön a felsőfokú végzettség munkaerőpiaci előnye, a diplomák értéke. Mint ahogy az sem törvényszerű, hogy ha kevesebb fiatalt engednek be az egyetemekre, automatikusan nő a színvonal, különösen a durva forráselvonások mellett.

Mindenesetre a hallgatói létszám-növekedés 2011-ben megtorpant, áprilisi adatok szerint pedig az idei év igazi mélypont: 91,4 ezren jelentkeztek a felsőoktatásba, ami 20 ezerrel kevesebb, mint tavaly, ez pedig az elmúlt 19 év negatív rekordja, és biztosan nem magyarázható semmilyen demográfiai folyamattal. Vagyis a felelős egyértelműen az immáron 10 éve hatalmon lévő párt oktatáspolitikája. Már csak néhány évet kell várni, hogy a 30-34 évesek végzettségi adatain is meglátszódjanak döntéseik következményei. Kétséges, hogy azzal érdemes lesz büszkélkedni.