Heti abszurd: Böllérre eresztve

– Mi a fűzfán fütyülő rézfaszú bagoly ez, Zoltán, az angyalát?!

– Kilencdarabos Bondhus, gömbvégű imbuszkulcskészlet, 1,5–10 milliméteres, főnök, bliszteren.

– Hol?

– Miben, főnök? Tárolástechnikai megoldás.

– Nem jó helyre jöttem, basszuskulcs? Univerzális méretű. Miért néz ki úgy a kormányülés, akár egy autószerelő műhely?

– A gyakorlati foglalkozás miatt. De a motorszimering-csere csak a jövő héten lesz. Most egy Björksnäs komódot szerelünk össze.

– Na, jó, bejövök még egyszer. Addig öltözzön vissza mindenki a vakondnadrágból! Ez még Merkel asszonynak is feltűnne a videokonferencián.

– Így tartanánk a bejelentkezést, főnök. Ott a ruhája, Stanley térdvédős. Nem volt olcsó.

A főnök egyesével nézett végig a kormánytagokon.

A pénzügyminiszternél elidőzött. Mindig is félt, hogy egyszer munkásruhában látja. A valóságon semennyit sem segített a colstok meg a munkavédelmi sisak. A miniszter nem nevette el magát, ahogy senki sem. A főnök lehuppant a székbe.

– Mondjad, Zoltán, ne kímélj. Ennyire szarul állunk?

– Dehogyis, főnök! A legújabb elemzések arra jutottak, hogy gyakorlatiasan kell lealázni az ellenzéket.

A főnöknek beugrott a múlt heti rádióinterjúja, amikor azt mondta, vannak születetten gyakorlati emberek, meg születetten elméleti emberek is, ez a típus disznóvágáskor mindig csak a vacsorára jön, és ha benősül a családjába, akkor neki kell majd átmennie, hogy összeszerelje a bútort.

– Oké, értem. Improvizáltam. Ősszel sem jött be, hogy öt másodpercenként kiáltottuk ki alkalmatlannak Karácsonyt. Lehet, hogy inkább alkalmasnak kellene neveznünk, de annyira, hogy fájjon. Különben meg mindketten tudjuk, baromi bajban lennék, ha össze kellene szerelnem egy komódot.

– Ezért tartunk foglalkozásokat. Tóni már el is készítette az új országimázsterveket, a címerben keresztbetéve egy PH2-es csillagcsavarhúzó és egy pajszer, a pajzs helyén egy hegesztőszemüveg, a hármas halom tetején vidám disznóvágás hajnali kezdéssel, Karácsony persze sehol. A HU országkód pedig a „Hú, de fejbe kúrt ez az 54 fokos barack, Józsikám!” kezdetű Ákos-nótának a nyitánya lenne.

Másnap Markotabödögén. A kabinet virtigli disznóvágást tart, a Wass-Nyírő Asszonykórus másfél méteres szociális distanciával, izgő-mozgó szájmaszkban hozza az udvari popikon lelkesítő himnuszát. A Nemzeti Cselekvés Disznóóljában a mészárosok céhének korabeli ruházatában, talpig bőrkötényben a két kormányzati próbaböllér téblábol egy-egy húszcentis bökővel. Az egyik gumicsizmában Tarlós István szeretne bárhol máshol lenni a világon, a másikban G. Fodor Gábor. A főideológus úgy jön ide, hogy szerinte, ha Karácsonyon múlna, el lenne szúrva a vacsora, bezzeg Tarlóssal: jaj lenne a disznóknak!

– A Hír Tv élőzik, főnök! – lép oda a nemzeti főböllérhez Zoltán, a hirtelen haragú szóvivő.

– Helyes, mindenki az ólba! Most megmutatjuk a haladókáknak, mi fán terem a magyar böllérek istene! Hátrafelé szúrva fogom leölni a vacsorát, vagy valami ilyesmi. Semjén urunk miért a telefonját böködi ezen a nemzeti vérfakasztó hajnalon?

– Alkotmánymódosítást ad be SMS-ben Egyes szavak azonnali kivezetéséről a magyar nyelvből címmel, az „azonos”-sal kezd. Így nem lesz több gond az azonos neműekkel.

– Kezdjünk. Hat óra tíz. A közvélemény-kutatóknál hogy állunk?

– Ahogy parancsolod, főnök.

– És a valóságban?

– Ezt hogy érted, főnök?

– Ahogy mondom. Gyáva népnek nincs hazája.

– Lehet, hogy az imbuszkulcsprojekt tényleg kétélű fegyver. Egyre többen örülnek, hogy végre dolgozunk, merthogy a parlamenti patkón kívül eddig nem volt szerencsénk semmilyen munkát végezni, és ez a gyakorlatiasság még jól jöhet nekünk 2022 után.

A készenlétiek egyesével állítják elő őket.

– Szuper. Csináljuk, hölgyeim és uraim, csináljuk. A rémtett halála az okoskodás, az okoskodás halála meg a rémtett.

– Mehet a pörzsölő, főnök?

– Persze. Üzenjünk Brüsszelnek, de ne egy könnyű testű sertéssel. „Ki akar lenni a soros? Stop.”