„Gonosz vírus, takarodj!”

Publikálás dátuma
2020.05.27. 10:30

A József Attila-díjas magyar költő és a népszerű londoni illusztrátor is mesével segít a járványhelyzetben
Mit és hogyan mondjunk a gyerekeknek a koronavírusról? Mi a nem túl sok, a nem túl kevés? Meg kell találni az arany középutat a „gyereket nem szabad hülyének nézni” és az „őrizzük meg a gyermekkor puha, bársonyos varázsát” elv között. Ne nézzenek a kicsik híradót, de azért nagy vonalakban tudják és értsék, hogy mi történik körülöttük – anélkül, hogy kipukkasztanánk az őket körülvevő biztonságos mesebuborékot. A pszichológusok azt tanácsolják, hogy a gyermek életkorának megfelelően, az ő szintjén beszéljünk a rázós témákról, amilyen a halál, a szex, a hajléktalanság, vagy most éppen a COVID-19 vírus. Ennek gyakorlati megvalósítása azonban sok kérdést vethet fel a laikus szülő számára. Ezek megválaszolásában segítenek a járványkérdést feldolgozó mesék. A Pagony Kiadó honlapjáról ingyenesen letölthető a Koronavírus című könyv, amelyet az az Axel Scheffler illusztrált, akinek jellegzetes karakterei sokak számára ismerősek a Pipp és Polli sorozatból vagy a Graffaló lapjairól. A népszerű Julia Donaldson-könyvek állandó illusztrátora ezúttal sem tért el a tőle megszokott ember-és állatábrázolástól, ezért a vírusról szóló könyv grafikája ismerős, otthonos érzést kelt. A korábbi mesékből már ismert kisállatok felbukkanása az oldalakon segítheti a gyerekek feloldódását a nehéz téma ellenére. A Koronavírus nem egy történetet mesél el, hanem az ismeretterjesztő könyvek stílusában, kérdés-válasz formában tárja az olvasó elé a legfontosabb tényeket a járványról. A könyv elkészítésében orvosok, tanárok és pszichológusok segédkeztek, ezért bízhatunk abban, hogy a gyerekekre szabott, pontos információkat tartalmaz. A kiadványt négytől tízéves korig ajánlják, ami elég nagy szórást jelent. Ezért azt már a szülőknek kell eldönteni, hogy a gyermek életkorától függően mennyit és hogyan olvasnak fel a könyvből. Kisgyerekek esetén érdemes lehet egyszerre csak egy-két fejezetet átvenni, vagy egyes részeket kihagyni. (Például nem biztos, hogy egy négyévesnek el kell olvasni a rákra mint alapbetegségre kitérő szövegrészt, vagy a vakcinafejlesztéssel kapcsolatos tudnivalókat.) A könyv erénye, hogy a járvány bemutatása mellett annak a mindennapi életre tett hatásaira is kitér. Arra, hogy milyen egyfolytában otthon lenni, milyen feszültségek adódhatnak a családban és milyen érzésekkel szembesülhetünk. A szülők kedvence minden bizonnyal az a rész lesz, amelyben tanácsokat adnak a gyerekeknek, hogyan ne zavarják az otthon dolgozó felnőtteket és hogyan tegyék hasznossá magukat. 
Tóth Krisztina a mesét Lili lányának írta, hogy megértse mi is történik a világban
Fotó: TOTHKRISZTINA.HU
Teljesen más megközelítéssel nyúlt a témához Tóth Krisztina. A Korona gúnynevű, gonosz kis vírus világhódító útjáról írt egy történetet Járványmese címmel, amely az író honlapján olvasható. „A mesét Lili lányomnak írtam, hogy segítsek megérteni neki, mi történik a világban, miért változott meg az életünk” – avat be a mese felvezetőjében Tóth Krisztina, akinek nem újdonság a műfaj: a felnőtteknek szóló versei és prózái mellett 2003 óta ír gyerekirodalmat is. Ennek egyik legabszurdabb és leghumorosabb darabja a néhány éve megjelent Orrfújós mese, amely egy takony-család mindennapjait mutatja be. Bár ebben a könyvben bacilusok – és nem vírusok – vannak, megjelenik benne a kézmosás és a higiénia fontossága, valamint a betegségek megelőzésének hangsúlyozása is, ezért tökéletes ráhangolódás lehet az új történetre. A Járványmese egy antihős születését, felemelkedését és reménybeli bukását követi végig. A csúf és sunyi Korona az Undi Suli diákjaként kiválóan elsajátítja a fertőzéstant, láz-szítást és köhögtetést, majd a nagybetűs életbe veti magát „Úgyis én leszek a világ ura!” felkiáltással. Miközben nyomon követjük Korona útját a kínai piactól távoli országokig, észrevétlenül megismerjük a fertőzés terjedésének módjait, a betegség tüneteit és képet kapunk arról, milyen változásokat jelent a járvány a mindennapi életben. A mese nem mutat hamis, cukormázas képet a járványról és megoldásként „varázsütés” helyett a vakcina kifejlesztését nevezi meg. Addig is, az író arra biztatja a gyerekeket, hogy legyenek a Korona ellen küzdő „láthatatlan hadsereg katonái” és a maguk módján – kézmosással, otthon maradással – vegyék fel a harcot a vírussal. A gyerekek számára ezáltal a passzív, történéseket elszenvedő szerep helyett aktív, a saját sorsát alakítani képes szerepet kínál, ami segíthet átkeretezni az otthon ülés megélését. Ezt erősíti a történet végén található, lelkesítő versike is, amely a mese legfontosabb gondolatait összegzi: „Menekül már Korona, / gondterhelt a homloka,/ha mossuk a kezünket,/ nem fertőz meg bennünket. Bocs, de nem fogunk kezet,/ ki se megyünk, ha lehet,/mert tőle minden kitelik: puszi sincs egy ideig.  Legyőzzük majd, meglátod,/megmentjük a világot,/hogyha te is akarod. Gonosz vírus, takarodj!”

Régi idők fogságában

Publikálás dátuma
2020.05.27. 10:00
Tüntetők egy csoportja feliratokkal tiltakozik az RTS székháza előtt, a csatorna elfogultságát sérelmezve
Fotó: Milos Miskov / AFP/ Anadolu Agency
Belgrádban a televíziók logója mellett még most is ott olvasható a felirat: „Viselkedj felelősen”. Mostanság magával a vírussal már kevesebbet foglalkoznak, a műsorstruktúra kezd visszaállni a járvány előtti időkre.
A legtöbb saját készítésű műsort a szerb állami televízió, az RTS sugározza, amely egyik nap meglepetéssel is szolgált: az egyes csatornáján a napokban főműsoridőben sugározta az itthon tavaly bemutatott Egy nő fogságban című dokumentumalkotást, amelyet az RTS 2 másnap hajnalban megismételt. Gyakori téma a televíziókban a fagyossá vált a szerb-montenegrói viszony, az egyik heti beszélgetős műsort, a „Csütörtökön 9-kort” annak a témának szentelték, hogy Milo Djukanovic „diktátori rezsimet” alakított ki.
Az RTS 2 iskolatévévé alakult át, s Kis híradó néven ötperces hírműsort is indítottak a kicsiknek, amit gyermekek is készítenek. Némi éllel megjegyezhetnénk, talán ez az egyetlen olyan információs program, amit nem Aleksandar Vucic szerb elnök dominál. Az egyik műsorban például a falmászás rejtelmeibe vezették be a kicsiket. A harmadik műsor alapvetően amolyan kulturális, dokumentumtévé, karaktere azonban a járvány alatt átalakult. Napközben szintén iskolatévé lett. Mindazok, akik nosztalgiával gondolnak vissza Jugoszláviára – szerb kifejezéssel élve őket nevezik „jugonostalgicarnak”, itt is megtalálhatják a nekik tetsző műsort, hiszen gyakoriak a történelmi programok, egyik este például Tito, a médiaikon címmel sugároztak 75 perces műsort, amelyben azt vizsgálták, a negyven éve elhunyt jugoszláv elnök miben különbözött más kommunista vezetőktől, hogyan aknázta ki a médiát, milyen filmek, de akár filmzenék segítségével építették ki személyi kultuszát.
Aki szívesen elidőzik a jugoszláv érában, annak szó szerint kincsesbányát jelent az RTS Trezor nevű csatorna, amelyben a belgrádi televízió archívumából adnak válogatást. Nem hiányozhatnak az ügyesen becsomagolt, a nemzeti érzelmekre építő műsorok sem az RTS-ből. A hosszú karantén után múlt szombaton indult újra a Szeretem Szerbiát című kvízműsor, amelyen az országról tudhatnak meg különféle részleteket a résztvevő csapatok révén.
A propaganda számos médiumban van jelen, különösen erőteljesen és nem éppen színvonalas formában két kormányhoz közeli médiumban, Happy TV-n, valamint a Pink tévében. Utóbbi számos csatornával rendelkezik, emiatt a legkiterjedtebb szerb médiaimpériumnak nevezhetjük. Ezért is nevezhető üdítő kivételnek a Nova Srbija csatornán szombatonként jelentkező program, a 24 perc Zoran Kesiccsel. Az amerikai Late Night Show”-k műfaja már nem csak az Egyesült Államokban, hanem Európában, így Németországban és Ausztriában is népszerű. Szerbiában azonban politikai bátorságra is szükség van a politikai szatírának az éterben való megjelenítéséhez, vagy Vucic elnök kigúnyolásához. A legutóbbi programban a műsorvezető az államfő home office-szerű kampánynyitóját karikírozta ki. Az elnök hatalmas stúdióban állt, vele szemben, az interneten keresztül, rengeteg szempár, akiknek azt magyarázta, június 21-én nem pártok közötti voksolás lesz, hanem „a jövőről döntenek az emberek”. A műsorvezető erre megjegyezte, neki valahogy nincs ínyére ez a jelen sem. Mellékesen érdemes megjegyezni: Szerbiában az egyik legszigorúbb kijárási korlátozás volt érvényben Európában, majd amikor eldőlt a választás időpontja, hirtelenjében mintha eltűnt volna a vírus az országból, egyszerre számos objektum nyílt meg, a beutazási korlátozásokat is feloldották.
S ha már karantén, érdemes szólni pár szót a vajdasági televízióról. Bár a délszláv háborúk óta jelentősen megcsappant a magyar ajkú lakosság száma, az RTV második műsorában továbbra is sokszor csendül fel magyar szó. Naponta este hét órakor jelentkezik a magyar nyelvű híradó. Hetente egyszer (háromszori ismétléssel) kulturális műsort is sugároznak a magyarság számára Jelen-lét címmel. Igen, színvonalas programról van szó, és ezt a nívót még a karanténban is sikerült megőrizni. Április végén rendkívüli karanténműsorral jelentkeztek, művészek, ismert személyiségek számoltak be arról, hogyan töltik el a karantént. Micsik Béla hitoktató például elmondta, visszajelzései alapján a diákok már szívesen visszamennének az iskolapadba, de el kell fogadni a kijárási korlátozásokat, s az emberek vigyázzanak egymásra. Ózer Ágnes muzeológus elmondta, azzal próbálja az idejét eltölteni, hogy olyasmivel foglalkozik, amihez legjobban ért, ír, olvas, javít. Végül elmondta, mindenkinek azt ajánlja, maradjon otthon. Pámer Csilla színésznő pedig úgy vélte, talán annyira felpörgött a világ, hogy szükség volt valamire, ami felmutatja az embereknek a stoptáblát.

Nemzeti, de nem magyarkodó

Publikálás dátuma
2020.05.27. 09:30

Fotó: TIPPA PATT
Erkölcs nélkül nem létezhet irodalom – vallja Madár János, a néhány hónapja alakult Magyar Nemzeti Írószövetség elnöke. Békés, nyitott szervezetet szeretnének teremteni.
 A népi–nemzeti és a polgári nemzeti hagyományok újragondolását, a magyar irodalmi élet és közgondolkodás megújítását tűzte ki célul a 2019 decemberében alakult Magyar Nemzeti Írószövetség. A Madár János elnökségével létrejött szervezethez L. Simon László nemrégiben nyílt kérdést intézett: „Jól értelmezem, hogy ellenírószövetséget csináltatok? Te régóta vagy a Magyar Írószövetség tagja, sokáig a választmányban is benne voltál. Ez nekem nem fér össze azzal, hogy nagyon hasonló néven csináltok szervezetet.” A szövetség Facebook oldalán is olvasható az elnök válasza: „Mint a Magyar Írószövetség tagja – és több ciklusban volt választmányi tagja – szeretnélek megnyugtatni, hogy nem ellenírószövetséget »csináltunk«. Mi – alapítók – nem valaki vagy valakik ellen, hanem valamiért szövetkeztünk: egy olyan irodalmi élet megteremtéséért, amelynek alapja az erkölcs és tisztesség. Még most is hallom, amit a választmányi ülésen és a választási közgyűlésen mondtál: »Madár Jánosnak igaza van, azonnal vissza kell állítani az Etikai Bizottságot és a Tagfelvételi Bizottságot, mert ezek hiánya kettős mérce...«. A te véleményedet és az én véleményemet is figyelmen kívül hagyták” – utalt vissza Madár János a szövetség novemberi tisztújító gyűlésére.
Az elnök lapunknak elmondta, sokan nem értettek egyet „a Magyar Írószövetségben kialakult erőszakos, gátlástalan viselkedéssel. A tagok többsége békés, mindent elviselő ember, a belenyugvás viszont nem jelenti azt, hogy ők is egyetértenek az ott kialakult helyzettel. Ezért gondoltuk, hogy szükség van egy új irodalmi szervezetre, amely az erkölcsöt és tisztességet tartja a legfontosabbnak. Magam is azt vallom, hogy erkölcs nélkül nem létezhet irodalom. Ez a sarokkő jelentheti az emberi és irodalmi érték helyes útját, nem az ellenségeskedés.” Mint kiemelte, a nemzeti jelzővel nem a magyarkodó, melldöngető viselkedés fontosságát hangsúlyozzák, épp az ellenkezőjét. „Szeretnénk megteremteni egy békés, mindenki számára nyitott, a magyar értéket megőrző és átörökítő írószövetséget, amelyben minden alkotó azonos rangúnak érezheti magát.”
Jelenleg közel száz tagot számlálnak, ám mint Madár János ismertette, folyamatosan fordulnak hozzájuk tagfelvételi kérelemmel pályakezdők és országosan ismert írók, költők, irodalomtörténészek. Mindazok csatlakozhatnak – korhatár nélkül –, akik elfogadják céljaikat és legalább két önálló kötettel rendelkeznek, irodalmi lapokban publikálnak. Az elnök kiemelte, fontosnak tartja, hogy a szervezet egyre gyarapodó munkáját figyelemmel kísérők véleményét, észrevételeit felelősen átgondolják.
Szerző