Legyen ócsó a sör!

Lehetne valami komolykodó elemzést rittyenteni az állampárt legújabb konzultációnak becézett áruházi hűségpont akciójáról, de nagyjából felesleges. Egy konzultáció legminimumabb minimumfeltétele az lenne, hogy előzetesen kérjék ki az érintettek véleményét és nem utólag. Ugye Mari néni maga is úgy gondolta, hogy milyen jó, hogy az ősszel szépen lebetonoztuk a traktorutat? Jó az, jó az, kedveskéim! – hangzik a válasz. Na, akkor megnyugodtunk.

Nem mintha a városi hívekből többet kinézne a kormánypárt. Hogyaszongya: ha jön a járvány, legyen-é ingyé a zinternet a ziskolákban? Hát naná. És lőn: ti kértétek, de mi már a múlt héten kiingyenesítettük nektek a zinternetet! Lehet tanulni, onlineilag! Hurrá! Már csak routert és laptopot kell beszerezniük a külvárosi gettóban vagy a mélyszegény zsákfaluban élő nebulóknak. A többiek meg szépen kifizetik a szolgáltatói díjemelést. Ja, mert ezek a frányaságos bankok, multi kereskedőláncok már csak ilyenek. Ahogy eddig, most is vállat vonnak, és ráterhelik Orbán jótékonykodásának terhét a (még) fizetni tudókra. Tulajdonképpen teljes joggal ők is indíthatnának nemzeti konzultációt a szórólapon, olyan kérdésekkel, hogy „akarja-e, hogy a jövő héten olcsó legyen a sör?” Vagy: „Vannak, akik szerint az akciós csirkemell a magyaroknak rossz. Egyetért ezzel?”

Nehéz nem látni, hogy az ügymenet tökugyanaz, mint a Fidesznél. A különbség legfeljebb annyi, hogy ott a hűségpontokból csak viszonylag kevesen vásárolnak ezt-azt – kastélyokat, szállodákat –, de azok legalább annál többet. A többiknek meg az a bónusz, hogy Orbán megvédi őket a 40 centi átmérőjű lyukakból felbugyogó menekültektől, a felvásárlástól, az adósrabszolgaságtól, egyáltalán minden olyan ellenségtől, aminek fő tulajdonsága, hogy egyszerű egytagú mondatokban kifejezhető.

És ezzel meg is érkeztünk a lényeghez: a politika mint olyan mára megszűnt. Ami maradt, az egy bárhol, bármikor eladható, bevethető kondicionálás, olyan univerzális csodaszer, mint a kutyaidomítás Caesar Milan-féle receptjei. A magyar rendszer egy ugyanolyan örökjáratra beállított, zsigerekre ható mechanizmus, amilyen Moszkvától Ankaráig működik. Folyamatosan szenzorozza a fogyasztói célcsoport (magyarok) vágyait, félelmeit, zsigeri ösztöneit, majd ezeknek a legkisebb közös többszöröséből gyúr valamiféle üzenetet. Ami lehet időnként racionális is, de leginkább olyasfajta, szupernormális inger, mint a horgászmagazinok gülüszemű rekordpontyai. A populista pedig pont attól populista, hogy hideg technokrataként széttárja a kezét: mi pontosan azt tesszük, amit a nép kíván. Mi vagyunk az igazi demokraták! Az pedig csak mellékkörülmény, időnként a széttárt kézbe bele-beleakad pár milliárd.

Szó nincs itt már értékekről, jövőről, víziókról. Az egyetlen jövőkép, hogy jövőre pontosan ugyanígy forog ez a kerék, az alkotó pedig pihen a milliárdokon. Az nem rá tartozik, hogy a többség nem ismeri fel: a nemzet fejlődéséhez pont akkora szükség van ilyen Fidesz-szerű hatalmi gépezetekre, mint egy hívőnek a Tescóra az üdvözüléshez.