Kínai játszma

A járvány nem csak az életünket alakította át, a világ is drámai változásokon megy keresztül. Nyugaton a hazájukban sokáig ikonnak tartott régi vezetők szobrait döntik le, mert irányításuk alatt tombolt a rasszizmus, és fekete bőrűek tízezreit küldték az Újvilágba rabszolgának. Az Egyesült Államokból indult mozgalom már a rendőrség átalakítását követeli, és ez komolyan felmerül Franciaországban és Nagy-Britanniában is.

A járvány akár a demokrácia megszilárdításához is vezethet tehát. Több országban azonban éppen ezt kihasználva építik ki még jobban a diktatúrát. Különösen drámai az, ami Hongkongban zajlik. Természetesen már egy éve, a tömegtüntetések kitörésekor is tudni lehetett: hiába támogatják a hongkongiak szinte egy emberként a demokrácia melletti megmozdulásokat, Pekinggel szemben nincs esélyük. Kína bármikor úgy dönthet, hogy a Tienanmen téren, 1989 júniusában bevált stratégiát alkalmazza, és vérbe fojtja a tüntetéseket.

A legrosszabb forgatókönyv még nem következett be, aminek csak az az oka, hogy Hongkong gazdasága még mindig igen fontos Pekingnek. Igaz, a város a kínai gazdaság GDP-jének már csak 2,7 százalékát adja, szemben az 1997-es 18,4 százalékkal. Hongkong – London és Peking megállapodásának megfelelően – abban az évben került vissza a kínai államhoz. A visszaesés egyértelmű ugyan, de manapság a külföldi befektetők jelentős része Hongkong révén kerül a kínai piacra. A demokráciáért harcolókak azért sincs esélyük, mert a hongkongi üzletemberek a Pekinghez hű táborhoz csatlakoztak. Miután a kínai parlament májusban elfogadta az úgynevezett biztonsági törvényt, amely de facto elveszi a város autonómiáját, látták: csak így menthetik át a hatalmukat.

A hongkongiak küzdelme szélmalomharccá vált, ezért is annyira tiszteletreméltó a bátor fellépésük a demokráciáért.