Új élet

Van élet az EU-n kívül, hát persze, bár elég ijesztő. Még az Egyesült Királyságnak is, pedig az nyugaton van, sziget, ráadásul nagyobb és gazdagabb némely közép-európai országoknál. A nemzeti szuverenitás visszavétele azonban még ott is nehezebb, mint a lakosság átverése egy népszavazási kampányban, mert ellentét van a hazafias szólamok és a gazdasági érdekek között. A britek a távozás mellett döntöttek, aminek árát utólag szeretnék lealkudni. Az EU 27 másik tagja azt akarta, hogy maradjanak, akadt miniszterelnök, aki ezt újsághirdetésben hozta a tudomásukra. De ha nem, hát nem, ezzel viszont csapattagból vetélytárssá váltak.

A brüsszeli érv szerint ugyanazt a tortát nem tudod egyszerre megenni és bedugni a frizsiderbe. A felek most még kitolhatnák az év végi határidőt, de ezt London elveti. A jövendőbeli kapcsolatrendszerről még ősszel meg kellene állapodni, hogy a parlamentek időben ratifikálhassák az egyezséget, amire egyelőre kevés az esély. Boris Johnson kormányának rengeteget ártott a koronavírus-járvány durva félrekezelése és az elképesztő gazdasági visszaesés, nincs abban a helyzetben, hogy látványos engedményeket tegyen. Abban a helyzetben sincs, hogy megállapodás nélkül maradjon, mert az Egyesült Államok, bárki az elnöke, kíméletlenül ki fogja használni a gyengeségét. Vagyis a fene nagy szuverenitásban a britek választhatnak, kinek a feltételeihez szeretnének alkalmazkodni.

A vége alighanem az lesz, hogy Berlin és Párizs enged valamennyit a halászati jogok ügyében, cserébe London beleegyezik, hogy nem lazítja a munkajogi és környezetvédelmi szabályokat. A megállapodás csak az utolsó utáni pillanatban, az év végén vagy már a jövő év elején, hosszú vajúdás után, fájdalmak közepette fog megszületni. És majd csak azt követi annak felismerése, milyen is az új élet.