Előfizetés

Heti abszurd: Magyar topogós

Nagy B. György
Publikálás dátuma
2020.07.19. 07:33

Fotó: JOHN THYS / AFP
Elszabadult tekegolyóként dübörög a magyar miniszterelnök a brüsszeli folyosókon, feszülő pocakjáról lepattan Macron elnök, kézcsókkal szelídíti Merkel kancellárt, és lehengerlő bokacsattogtatással (amihez a magyar huszárhagyományok okán kardcsörtetés az aláfestő zene) domesztikálja Von der Leyen bizottsági elnököt – a kormányzati kommunikáció ilyennek festi a magyar miniszterelnök képét, és úgy tűnik, nem is sikertelenül. Példának okáért a Fidelitas táborában már két éve arról zengték a dalt üde, mámoros arccal, hogy „Európa már a Viktoré”. Persze e minta nem reprezentatív, hisz a nótázó fiatalok zöme várhatóan a rezsimbe helyezte karrierbizalmát, úgyhogy a vezér éltetése kvázi kötelező kör, de a közvélemény-kutatások szerint a kormánypárti tábor háromnegyede is hiszi, hogy Orbán Viktor az az ember, aki ki meri tenni a csizmát az EU asztalára. Amire egyébként égető szüksége lesz, hiszen egy kényes-topogós Kállay-kettőst kénytelen előadni. Emlékeztetőül: a XVII. században már járt páros tánc ide-oda lépései­vel Kállay Miklós miniszterelnök próbálkozott a második világháború alatt, egyszerre próbálván megteremteni a kiugrás feltételeit, és elkerülni a német megszállást. A miniszterelnöknek most úgy kell kiédesgetnie az EU-ból a gazdaság felpörgetéséhez (reálisabban: újraélesztéséhez) szükséges hitelt, hogy azt a közösség nem köti a jogállamiság feltételei­nek meglétéhez. Ha már a huszárhagyományok jöttek szóba, Orbán – pro forma – felkészült a rohamozásra. Megélezte kardját: a magyar parlament fideszes többsége elfogadta, hogy a jogállami normákat és a hitelt nem lehet összekötni, ha mégis ilyesmit merészel az EU, akkor a kormányfőnek le kell kaszabolnia a tervet, azaz meg kell vétóznia az egész uniót érintő hitelprogramot. Csakhogy Orbán addig vágtáz rohamot, amíg a honi nyilvánosság látja, átrepülve a határon poroszkálásba csap, és hüvelybe dugja pengéjét. A miniszterelnöknek ugyanis meglepően szűk a mozgástere. Szüksége van a közösség pénzére, szinte bármi áron. A kormány ugyanis a válságkezelésre szánt pénzekből is lecsíp – most épp 301 milliárdot emelt ki a gazdaságvédelmi alapból. Már a megépülése előtt stabilan veszteséges paksi bővítésre futja többek között ebből a pénzből, megtolja a kabinet a nemzeti kukaholdingot, így fejezve be az évi 500 milliárdos kommunális hulladék piacának lenyúlását. A korlátlan költekezés viszont azt jelzi: ha a válság második hulláma oldalba kapja a magyar gazdaságot, akkor Orbánéknak minden eurócentre szükségük lesz, hogy életben tartsák az országot. (Csak jelzésképpen: a megrendelés hiányában az autógyárak leállnak a nyár egy részére, és emiatt akár 15 ezer ember állása is veszélybe kerülhet – mivel a járvány első hulláma az összes szabadságukat megette, és már azt sem tudják, miképp húzzák ki a kényszerű pihenőt.) A tapasztalatok fényében nem vitás, hogy a kormány a saját vállalkozásait, pardon, a szívének kedves vállalkozásokat menti a második hullám idején is. Példának okáért a kastélyfelújítási program a vírus ámokfutása idején is prioritás maradt, a milliárdokat senki nem sajnálta. Nem csoda: a kastélyhotelekbe fektetett pénz szépen fial, például a közpénz közelébe soha többé nem sodródó – Tiborcz István szíves közlése szerint ez a terv – miniszterelnöki vő esetében. A 19 szobás turai kastélyszálló a 20 százalékos nyitási kedvezménnyel is Magyarország egyik legdrágább, ha nem a legdrágább szálláshelye lett. Aki július 25-ről július 26-ra szeretne kettesben egy éjszakát eltölteni félpanzióval, akkor ezt a legegyszerűbb superior szobában 103 ezer forintért teheti meg. Márpedig a KSH adatai szerint a nettó átlagfizetés mintegy 257 ezer forint, azaz legfeljebb egy hosszú hétvégére futná ebből a pénzből. Ennyiért pedig már érdemes asztalt verni, alkudozni, topogni.

Egyszerűen nincs bizalom – Tíz családból hat napközisbe íratja a gyerekét, csak 40 százalék bízik az ott alvós táborokban

CS. O.
Publikálás dátuma
2020.07.18. 19:30

Fotó: Komka Péter / MTI
Bár a járvány miatt sokáig kérdés volt, elindulhatnak-e időben a nyári táborok, elindulnak-e egyáltalán, most úgy néz ki, összességében ismét túlkereslet van a piacon. A nyári, megfizethető „napközik” zöme már be is telt, az ott alvós táborok azonban maximum félházzal mennek.
Mire feloldották a karantént, a gyerekek már három hónapja, a kortársaiktól elzárva, többnyire kizárólag az online térben élték ki és meg szociális igényeiket. „Egyrészt ki voltak éhezve a barátaikra, másrészt, főleg a kamaszok, besokalltak a kényszerű (és állandó) szülői kontrolltól – vázolja a helyzetet Dobai Franciska. A gyerekpszichológus szerint ilyen körülmények között gyerek és felnőtt megváltásként várta a táboridényt – aminek beindulásában legfeljebb csak bízhatott. Ráadásul nemcsak arról van szó, hogy a „testközeli” közösségi élmény kiváló gyógyír a gyerekek megborult pszichéjére, hanem (ahogyan nemrégiben a Népszava is megírta) nagyon sok szülőnek elfogyott nyárra a fizetett szabadsága, mert a munkáltatók egy része kvázi a dolgozókra „terhelve” igyekezett minimalizálni a veszteséget. Ugyan akadnak cégek, amelyek nem a szabadság terhére engedélyezik – továbbra is – a home office-t, szülő legyen a talpán, aki 4 hónap multitasking és fokozott mentális terhelés ellenére önként és dalolva vállalja az otthoni munka és a háztartás mellett a gyerekszórakoztatást. Minden gyakorló szülő tudja, hogy a közös otthonlét nem egyszerű felügyelet: „kreatív agytorna, intenzív önuralom-gyakorlás és léleklibikóka”.

Napközis vagy ott alvós?

„Eddig nem nagyon jártak a gyerekeink táborokba – meséli Nóri, két tízéves fiú és egy nyolcéves kislány édesanyja. Ahogy elkezdődött a nyári szünet, vagy mentek azonnal a nagyszülőkhöz, vagy a nagyi költözött be hozzánk hetekre. Mivel a nagyszülők mindketten 70 év felettiek, idén nem akartuk ilyen mértékben igénybe venni a segítségüket. Bár félni nem félünk a vírustól, azért ott motoszkál bennünk, a mi van, ha… A férjem végig dolgozott, én egy ideig tudtam otthonról végezni a munkám, de sajnos a szabadságom nagy részét ki kellett vennem. Nyaralni így több szempontból is reménytelen idén – a tengerhez, ahogy egyébként szoktunk, most biztos nem megyünk, nem szeretnénk feleslegesen kockáztatni. Szóval, beírattuk a gyerekeket nyári napközibe: az ikrek épp focitáborban vannak, a lányunk pedig természetbúvárkodik, de mennek majd együtt is sporttáborba. Ismétlem, eddig nem volt tapasztalatunk abban, mennyire könnyű vagy nehéz bejutni az érdekesebb táborokba. De ahhoz képest, hogy a barátaink például már februárban leelőlegezték a gyerekeik vitorlástáborát, és a testvérem is hónapokkal ezelőtt azon gondolkodott, hová küldje a kisfiát, meglepett, hogy a karantén után hirtelen mennyi lehetőség zúdult ránk. Persze volt olyan, ahol június közepén már nem volt hely, és olyan is akadt, amit végül azért hagytunk ki, mert az ára – a túl sok érdeklődő okán – több mint a felével emelkedett, de összességében nem volt lehetetlen tábort találni.” A Táborfigyelő portál ügyvezetője, Tóth Béla szerint ugyan némileg csökkent a táborok száma (a tavalyi felhozatalhoz képest 20-30 százalékkal), de idén gyerekből is kevesebb akad. Azt mondja, a túlkereslet leginkább a napközis táborokat érinti, az egy-két hetes „ott alvósok”, bár szigorú szempontok szerint határozták meg és tartatják be a higiénés előírásokat, valamiért kevésbé népszerűek. „Még mindig tartanak a szülők a vírustól – mondja egy sárvári táborszervező –, és nem szívesen engedik el úgy a gyerekeiket, hogy ne győződjenek meg róla a saját szemükkel a nap végén: minden rendben zajlik, a gyerek is és a táborvezető is egészséges. Mi például több sátrazós, ott alvós tábort szoktunk szervezni, de most az igényekhez kellett igazítanunk a kínálatot: a hatból idén csak egy bentlakásos tábort mertünk megkockáztatni, és míg a másik öt napközis táborunk telt házas, addig az amúgy legnépszerűbb sátrazósunkba még mindig lehet jelentkezni.”

A biztonság záloga a kitöltött formanyomtatvány

A taborfigyelo.hu portál körülbelül 1200 táborturnust tart nyilván – itt mindegyiket egyesével ellenőrzik, rendben van-e a megadott tematikához szükséges szakmai program, illetve a jogi háttér. Tóth Béla arra figyelmeztet, hogy aki más platformon keresgél, legyen nagyon körültekintő. „A 2020-as év abszolút álomszerűen indult a táborszervezői piacon – mondja –, februárban már 20 százalékkal többen jelentkeztek, mint az utóbbi év azonos időszakában. Akik tavaly lemaradtak, most szerették volna időben biztosítani a helyet a gyerekeiknek. Aztán március-áprilisban, a koronavírussal hirtelen bezuhant az érdeklődés. Sok pici táborszervező – alapítványok, egyesületek, családi vagy mikorvállalkozások – nem tudott elég bizakodó lenni, és a beszakadást látva úgy döntöttek: az idei szezont inkább kihagyják.” Amikor május 20-án kiderült, hogy mégiscsak indíthatóak táborok, startolt a jelentkezési dömping. Azoknak a szülőknek, akiknek nem maradt szabadságuk, nincs segítségük, szinte egyedüli lehetőség a tábor, ha biztonságban akarják tudni csemetéjüket. Edina, bár tudja, hogy papíron a táboroztatóknak és a táborozóknak is komoly egészségügyi előírásokat kell betartaniuk, és hogy minden szervezőnek le kell jelentenie a tisztiorvosi szolgálat helyileg illetékes szervénél, hogy tábort szervez, 30 vagy 100 gyerek lesz nála egyszerre, egyszerűen nem bízik benne, hogy a gyakorlatban bármi másként zajlana, mint máskor. „Tavaly egy makacs fertőzéssel kezdtük a nyarat, ami majd’ szeptemberig kitartott, hazavágva az egész szünidőnket. Nem gondolom, hogy attól, hogy kitöltünk egy rakat formanyomtatványt, amiben nyilatkozunk a gyerek egészségi állapotáról, és a szappan mellé fertőtlenítő is kerül a mosdó szélére, ki lehetne szűrni a vírusokat és a baktériumokat. El tudja képzelni, hogy a gyerekek kicentizve tartják egymástól a másfél méteres távolságot, ahogy a kötelező szabályzatban írva vagyon? Ezt senki nem gondolhatja komolyan, úgyhogy idén nem írattam be a lányom táborba, és bár a munkahelyem ígérete szerint hamarosan újra visszaállhatunk néhányan otthoni munkára, addig jön velem a gyerek is dolgozni.”

Családi szürkegazdaság

Bár Tóth Béla, épp a hivatali protokoll hiánya miatt, óva int az úgynevezett „szürkegaz­daságtól”, ami például a családi táborokat is érinti, sokan biztonságosabbnak tartják a „táboroztatás” ezen ad hoc formáját. Júliáék is felajánlották a kertjüket, hogy azok a környéken élő családok, amelyek nem tudják megoldani a gyerekfelügyeletet, vihetik hozzájuk „megőrzésre” a lurkókat. Tizenkét gyereket vállalnak, többnyire ismerősök csemetéit, a tematikát közösen alakítják, költség-hozzájárulást pedig csak az étkeztetésért és az esetleges alapanyagokért kérnek. Volt már detektívhetük, erdei kézműves táboruk, és készülnek egy drámatáborral is. „Nagyjából mindenki ismer mindenkit – meséli Júlia –, nincs lutri, és nem kell hatszáz nyomtatványt kitöltögetni és a hivataloknak elküldeni. A szomszéd faluban egy család hasonló módon szervezi a lovas táboraikat, ők például megpróbálták követni a hivatalos utat, de mivel nem pontosan jó osztályt adtak meg címzettnek, a Tisztiorvosi Szolgálat visszaküldte a levelet, épületen belülről!, hogy egy másik részlegük az illetékes, oda tessenek címezni a bejelentőlapot. Csodálja, ha igyekszünk messziről elkerülni a bürokratikus, időrabló rendszert? Ha valaki kérdezi, a barátaim gyerekeire vigyázok. Ráadásul akárhogyan is osztottunk-szoroztunk, rá kellett jönnünk, hogy anyagilag is mindenki így jár a legjobban. Elképesztő, mennyire szemérmetlen összegeket elkérnek egy-egy izgalmasabbnak hangzó táborért. Ráadásul, ha túl népszerű, be se lehet férni rá, vagy csak úgy, kifizetjük drágábban.” A Táborfigyelő ügyvezetője szerint sem csak az a gond, hogy nincs annyi táborhely, ahány táborozni vágyó gyerek, hanem ahogy fogynak a helyek, emelkednek az árak is. Nagyjából 37 000 forint a napközis táborok átlagára, az ott alvósért, szintén átlagosan, 55 000 forintot kell fizetni, de aki résen van vagy volt, találhatott 26 ezerért is full extrás szolgáltatást. A legnépszerűbbek a nyelvi, azon belül is az angol táborok – ebben a tematikában akár több mint 200 ezer forintot is hajlandók fizetni a szülők egy-egy bentlakásos turnusért. A nyelvi táborok után a kaland- és sporttáborok, valamint a készségfejlesztő tematikájúak a legkeresettebbek.

Csapra vertek minket: nem adják fel vérszívók

Kuslits Szonja
Publikálás dátuma
2020.07.12. 18:17

Aki azt hiszi, már most elviselhetetlen a szúnyoghelyzet, készüljön fel rá, hogy egy hét múlva sokkal rosszabb lesz: ekkor ér ide az aktualizált egyiptomi tíz csapásból a nyolcadik – a szúnyogjárás.
Hiába lendült milliárdos akcióba a katasztrófavédelem, a jelek szerint a szúnyogok nem gyengülnek el mindenféle kémiai anyagtól. Vagy ha mégis, akkor annyian vannak, hogy a táplálékbázis, azaz a lakosság nem érzékeli a vérszívók visszaszo­rulását. A helyzet annyira eldurvult, hogy az önkormányzatok kénytelenek saját kasszájukból finanszírozni mindenféle pluszritkítást. 
Zugló, közpark – egy házaspár tollaslabdázik a frissen nyírt füvön. A koreográfia érdekes, úgy tűnik, mintha a nő egy speciális magyar táncot kombinálna a játék mozdulataival. Topog, ahogy a csárdás előírja, és időnként olyan mozdulatokkal csapkodja a lábát, mint aki kalotaszegi legényest ad elő. Pedig nem, csak mozgás közben is erőst gyötrik a szúnyogok. Eger, Szépasszony-völgy, terasz a pince előtti hegyoldalon – az ülés komoly nehézségeket okoz, a vádlit hullámokban támadják a vérszívók. A bor viszonylag tempós bevitele nem segít, a szúnyogokat a növekvő alkoholtartalom nem riasztja el. (A pálinka benyelése után sem.) Siófok, parti sétány – a csendes ejtőzésnek annyi a kora estében, az embernek nincs elég keze a hessegetéshez, csapkodáshoz, a szúnyogok bizonyulnak erősebbnek, számosságukkal képtelenség mit kezdeni.

Árvíz helyett monszun

A jelek szerint többé nincs különbség az ország régiói, megyéi között, legalábbis, ami a szúnyogot illeti, min­­­­den­­ vidék lakói egyaránt szenvednek. Annak ellenére, hogy a katasztrófavédelem hivatalos kommunikációja szerint folyamatosan irtják (a szakzsargon szerint: gyérítik) a vérszívókat. A szúnyogok kordában tartása egyébként 2013 óta állami feladat, ugyanis akkor a hatalmas dunai árhullámot követően olyan mennyiségű rovar kelt ki, hogy az addigi szúnyogfelelősök, az önkormányzatok képtelenek voltak megbirkózni a feladattal. Most viszont úgy tűnik, a központi gyérítés kevés, számos település maga lendült akcióba. Így tett pél­dául a XVIII. kerület is. Igaz, ez a hely extrém példának számít, ugyanis itt a katasztrófavédelem nem csinált semmit. A hivatalos verzió szerint azért, mert nem kaptak ilyen irányú bejelentést. Ez azt jelenti, hogy Pestszentlőrinc és Pestszentimre vagy roppant türelmes/érzéketlen emberek lakóhelye, vagy a katasztrófavédelem nem érzékeli a gomolygó szúnyogokat. Megjegyzendő, a fővárosban több kerület járt hasonlóképpen, úgyhogy a főváros is igénybe vette egy piaci szúnyogirtó cég szolgáltatásait. De az is előfordult, hogy az illetékesek jöttek, láttak és ritkítottak, de ez sem segített. Így járt például Óbuda, amely két gyérítés után arra készül, hogy maga is szembeszáll a szúnyogokkal. (A katasztrófavédelem mentségére szóljon, hogy ugyan áradás most nem pörgette meg a szúnyogszaporulatot, de a heteken át tartó, monszunszerű esőzéseknek hasonló hatása volt.)

A neheze csak most jön

Összesen eddig mintegy 460 településen próbálták visszaszorítani a vérszívókat, de meglehetősen kevés sikerrel. És a jelek szerint a neheze hátravan: a szúnyogcsúcs a jövő hét vége felé várható. Persze addig folyamatosan zajlik a gyérítés, ám a hullám nagyságán (értsd: az egyedszámon) érdemben nem változtat, ugyanis a magyar gyakorlat nem a prevencióra helyezi a hangsúlyt. A szúnyogokat kémiai és biológiai úton is lehet ritkítani. Az előbbi módszer a levegőbe permetezett idegméreggel csak a repülő szúnyogokat pusztítja el, az utánpótlást nem, így ez szinte egy szélmalomharc. A természetvédők által is preferált biológiai irtás lényege, hogy egy olyan, talajlakó baktériumot juttatnak a vizekbe, amely elpusztítja a szúnyog lárváit, és csakis azokat. Ez a módszer nem veszélyes más állatokra, szemben a kémiaival, ami elpusztít minden olyan rovart, amely az adott időpontban éppen a levegőben van. Így fordulhatott elő, hogy tavaly Sopronban méhek estek áldozatául a méregnek, bár a legtöbb helyen időben figyelmeztetik a méhészeket, hogy zárják el a mézgyűjtő állatkáikat.

Zümmögő vírusrepülők

A szúnyogok által terjesztett fertőzések a világ egyes részein tízezrek halálát okozzák. A nyugat-nílusi láznak vagy a sárgaláznak a WHO becslései szerint évente 50 ezernél is több halálos áldozata van. A maláriát is fertőzött szúnyogok terjesztik, de azt a betegséget nem vírus, hanem parazita okozza. Az éghajlati viszonyok változásával, a meleg, párás környezetnek hála, idővel ezek a rettegett betegségek is felüthetik fejüket Közép-Európában. „Valószínű, hogy a következő években egyre több orvos találkozik majd olyan fertőzésekkel, amikkel eddig csak a trópusi betegségek osztálya foglalkozott. Ez logikus, hiszen egyre inkább alkalmas az éghajlat arra, hogy itt is megéljenek a betegségeket terjesztő szúnyogok” – erről korábban Póta György, a Házi Gyermekorvosok Egyesületének elnöke beszélt lapunknak. A szakemberek szerint a trópusi betegségeket terjesztő ázsiai tigris­szúnyog idővel egyre nagyobb számban fordul majd elő Magyarországon is. Az állat legalább 22-féle vírust terjeszthet, tavaly júniusban a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpontja arra is figyelmeztetett: Európában már kimutatták belőle a sárgaláz vírusát, a nyugat-nílusi vírust, a japán encephalitis (agyvelőgyulladás) vírusát, továbbá potenciális terjesztője a Zika-vírusnak is. Mielőtt azonban mindenki trópusi betegségektől kezdene rettegni, fontos különbséget tenni terjesztés és hordozás között. Egy szúnyog csak akkor terjesztheti a betegséget, ha hordozza is, vagyis találkozott a fertőzéssel. Vagyis egy aktív, járványos időszak nélkül nem tudja megfertőzni az embert, hiszen nem hordozza a kórokozót. A tigrisszúnyog mellett más fajok is veszélyesek lehetnek. A koreai szúnyognak például 2017-ben már sikerült áttelelnie Pécsett, és terjedni is kezdtek a városban. Ez a rovar szívférgességet, egy agyvelőgyulladásos betegséget, a japán encephalitist, a nyugat-nílusi lázat és a Zika kórokozóját is hordozhatja.

Három a bevándorló

Magyarországon egyébként ötven plusz három szúnyogfaj él, utóbbi három, az ember által behurcolt, délkelet-ázsiai fajok csoportjába tartozik, nem őshonosak. Kemenesi Gábor virológus, a Pécsi Egyetem Szentágothai János Kutatóközpontjának szúnyogokra szakosodott munkatársa szerint az új fajokról egyáltalán nincs az egész országra kiterjedő felmérés, így nem tudni róluk sokat. „Ez tipikusan olyan probléma, ahol állami szerepvállalásra lenne szükség. Nincs országos felmérés arra vonatkozóan, hogy mely fajok hol és milyen egyedszámmal fordulnak elő. Enélkül a kutatók sötétben tapogatóznak, miközben a kivéreztetett Nemzeti Népegészségügyi Központban szinte hobbiból dolgoznak, majdhogynem saját pénzen. Akkor is, mikor komoly gondot okoz, hogy megjelentek az invazív fajok” – nyilatkozta a szakember tavaly.

Ízlés dolga

Érdekes, de a vérszívók egyébként nem szeretnek minden vércsoportot ugyanannyira. A 0-s vércsoporttal rendelkezőket gyakrabban támadják meg, és az is számít, hogy a bőr milyen illatot bocsát ki. Az édesebb illatot jobban kedvelik. Ha valaki például olyan ételeket eszik, amik a bőrön is kiválasztódnak – ilyen például a fokhagyma –, az csökkentheti a csípések számát. (Bár ez tudományosan egyelőre nem bizonyított egyértelműen – viszont a legendák szintén a fokhagymát tartják hatékony vámpírriasztónak, úgyhogy megeshet, a markáns fűszernövény minden vérszívó esetében beválik.)