Drukkolnak

Pár hete e hasábokon azt jósoltam, hogy a kormány addig sanyargatja majd a fővárost a Lánchíddal, míg végül mindenki megkönnyebbül, ha elveszi, mint legutóbb a Citadellát Gellérthegyestül, és felújítja saját maga. (Építeni úgyis szeretnek a klántagok, és ki emelhet kifogást, ha pont 2022 tavaszára lesz kész?) Nem szeretnék dicsekedni, de nem lepődtem meg, amikor két napra rá Hollik képviselő már erősen sürgette a fenti forgatókönyv életbe léptetését.

Persze nem eszik azt olyan forrón, hiszen a Lánchíd igazán jóízű gumicsont, érdemes az utolsó morzsáig rágni. A Pesti útról jóformán senki sem tudja, hol van, irtózatos erőket kell megmozdítani, míg az ottani járványhalálokból fel lehet építeni a „gyilkos Karácsony” toposzt. A Lánchidat viszont Battonyától Nemesmedvesig mindenki ismeri, és most már azzal is tisztában van, hogy kizárólag a „szerencsétlen Karácsony” bűne, ha darabonként belepotyog a Dunába. Reklámértéke tehát szinte végtelen, amit szépen ki lehet aknázni, ha az illetékes kormánytisztviselő csöndes lenézéssel belemondja a kamerába, hogy nagyon drukkol a felújításhoz, de ha már nem lőhetnek az omladozó hídról, a tűzijáték és a zsákban futás, lepényevés elmaradása révén felszabaduló 7,8 milliárdot természetesen valami másra fogják költeni.

És most ne is kezdjük találgatni, mi az a más, mert tök mindegy. A lényeg az, hogy a budapestiek megértsék, az önkormányzat egy fikció, amit ők ugyan megválasztottak, de a fontos dolgokban úgyis a kormány dönt: ad és elvesz, támogat vagy nem, ahogy a kedve diktálja. Fürjes Balázs személyében az alternatív főpolgármester is megvan, aki ha kell, egy országos múzeumot pöcköl egészen Debrecenig, vagy épp – jóindulata jeleként – megvalósítja a Városliget autómentesítésének régi fővárosi programját. Lehet hozzá drukkolni, pupákok.