Benzinrezsi

A gázszámla narancssárga rezsibokszához hasonlóan akár ez is állhatna az autósok üzemanyagblokkján: „Az üzemanyagdíj csökkentésének eredményeképpen az Ön megtakarítása 2013. január elseje óta x százezer forint.” Megnéztem: a kormány által oly kitüntetetten kezelt, hét évvel ezelőtti időpontban nagyjából 412 forintba került a benzin és 421-be a gázolaj. Azóta a két termék díja ennél szinte csak alacsonyabban járt. Literjüket most épp átlag 370, illetve 385 forintért mérik. A kegyes Mol így ma körülbelül tíz százalékot takarít meg önnek. Hurrá, akkor csökkent a benzinrezsi, nem?

Nem. A hazai kutak túlnyomó többségét ellátó olajcég nem véletlenül nem írat ilyen ökörségeket az üzemanyagszámlára. Legyen bármennyire is szinte egyeduralkodó a hazai üzemanyag-nagykereskedelemben, a tarifákat – a „lakossági díjakat” – itt alapvetően mégiscsak a piac határozza meg. Áraikat nem kevesebb, mint heti kétszer igazítják a tőzsdékhez. (Időnként felmerülnek ilyen-olyan gyanúk, de a versenyvizsgálatok ettől lényeges és tartós eltérést nem mutattak ki. Üzemanyagárunk a térségben most nagyjából átlagos. Helyezésünk május óta romlott, de ez szinte kizárólag az Orbán-kormány júliusi adóemelésének tudható be.)

Ha Orbánék a rezsin is hasonló, liberális elveket érvényesítenének, energiaszámlánk az elmúlt hat év során nagyjából megfeleződött volna. (A különbség onnan ered, hogy az üzemanyagdíj harmada-fele fix adó.) A heti kétszeri módosítás talán sűrű, de azért a hat éves szünet is túlzás. Az áldásos „rezsicsökkentés” előtt jellemző módon még negyedévenkénti felülvizsgálatról vakerált a „szakma”, ami azóta elillant.

Hasonló, fogas kérdés, hogy az Orbán-kabinet miért tétovázik az uniós üzemanyag- és energiafogyasztás-csökkentési célok teljesítésében. A koronavírus okozta zavart sem újra-, csak visszarendeződés követte. Az Orbán-csapat változatlanul a hagyományos energiahordozók fogyasztását – így a környezetszennyezést – ösztönzi.

Ennek lehetséges okai tekintetében alighanem minden balsejtelem alapos.