A Lukasenko-rezsim erőszakkal próbálja megtörni a társadalom ellenállását

Szvetlana Tyihanovszkaja ellenzéki jelöltet erőszakkal eltávolították az országból. Sok ezer tiltakozót letartóztattak.

Nincs épp eszű ember, aki elhinné, hogy Tyihanovszkaja jószántából mondta szövegét videóra, s hagyta el hazáját – mondta Gitanas Nauseda litván elnök. Litvánia fogadta be az elnökjelöltet, akit a hatóságok szállítottak a határra. Vele tarthatott pár nappal korábban letartóztatott stábfőnöke Marija Moroz is. Először azt felételezték, hogy Moroz kiengedésével vették rá Tyihanovszkaját a távozásra, de közben részletek derültek ki a KGB-műveletről. Az elnökjelölt a Központi Választási Bizottság (CIK) épületébe azért ment, hogy benyújtsa fellebbezését a meghamisított eredmények miatt. Ott elválasztották ügyvédjétől és két órán keresztül győzködte őt a helyi politikai rendőrség két vezetője. Feltehetően fenyegették, hogy gyerekeit, tömlöcben tartott férjét bántódás érheti. Így vették rá, hogy arra szólítsa fel az embereket, ne kerüljenek összeütközésbe a hatalommal. Az ellenzéki stáb nem tudott hollétéről, csak akkor tudták meg, hogy Litvániában van, amikor a litván külügyminiszter ezt közölte az interneten.

A tiltakozásokat a rezsim az internet részleges, időnként teljes lenémításával próbálja akadályozni. Összeütközéseket jelentettek az ország legtöbb nagy- és kisvárosából. Hamis tehát a lukasenkói állítás, hogy csak a Nyugat által felheccelt fővárosiak zavarognak. Az OMON rohamrendőrség brutálisan számol le a megmozdulásokkal. Korábban csak könnygázt alkalmaztak és vertek, később hanggránátokat vetettek be, most már gumilövedékekkel támadnak. A brutalitást dokumentáló felvételek, a tudósítások bejárják a világsajtót. Új eleme a mozgalomnak, hogy az átterjedt az üzemekre. A Kozlov Elektrotechnikai Gyárban kétszáz munkás gyűlt össze. Egyikük beszámolója szerint, amit a tut.by írt le, az igazgatóság nem volt hajlandó meghallgatni a tiltakozókat. Kiszállt a helyszínre az OMON, a sztrájkolókat támogató embereket elvitték. Munkásokat is letartóztattak – írta a tut.by független portál. A független és ellenzéki web-site-okat a rezsim megpróbálja zavarni. A belarusz kibertérbe különböző megoldások kerengenek arra, hogyan játsszák ki ezeket a zavarásokat. Az orosz nyelvterületen igen népszerű Telegram kommunikációs alkalmazás kifejlesztője Pavel Durov bejelentette: Belarusz területén cenzúraellenes lépésekkel könnyítik meg a kapcsolattartást.

Nehéz felmérni a távolból, mennyire erős és mély ez a mozgalom, mennyire tart ki Lukasenko mellett az apparátus és az erőszakszervezetek. Az eddigi tüntetések több embert mozgattak meg, mint a korábbi alkalmak, de nem mentek annyian az utcára, hogy ez elgondolkoztassa a diktatúra második vonalát, illetve a hadsereget. A rezsim esetleges belső ellenzéke nem kapott meggyőző jelzéseket sem a Nyugattól, sem pedig Moszkvából. A nyugati sajtó Lukasenko vereségéről ír, de a kormányok eddig megelégedtek az enyhe feddésekkel. Az orosz legfőbb vezetés ugyan köszöntötte a belarusz diktátort a választási győzelem alkalmával, de Moszkva egyáltalában nem egy hangon kezeli a történteket. Az állami média is tisztában van vele, hogy Putyinnak is elege van a minszki emberből, s kedvtelve nézi vergődését. Jellemző, hogy Konsztantyin Zatulin befolyásos kormánypárti orosz politikus, az állami duma tagja és a FÁK-államokkal foglalkozó bizottságának alelnöke mit nyilatkozott a Gazeta.ru-nak. Valakit idézve azt mondta: Lukasenko megnyerte a választást, de elvesztette az országot. A „nyerést” is kétségesnek állította, mert szerinte az egész folyamat tele volt hamisításokkal, már a kampány időszaktól kezdve, így kávézacc-jóslás pontosságú értelmetlen spekuláció a kérdés: hány százalékot kaphatott Lukasenko? Vagyimir Zsirinovszkij, Putyin udvari ellenzékije pedig Lukasenko menekülését vizionálta a közeli jövőre, ami most van, az szerint a „rezsim agóniája.”