A magyarázatok hete

Azt állította Vidnyánszky Attila, a Színház- és Filmművészeti Egyetem alapítványi kuratóriumának elnöke (a Kossuth rádióban), hogy „a színész-, rendező, illetve filmes képzéshez már a rendszerváltáskor hozzá kellett volna nyúlni. A dolog mindig ideológiai alapon történt, a főiskola nagyon fontos intézménye volt a kommunista rezsimnek is”.

Ezzel szemben a tény az, hogy a kommunista rezsim főiskolája ennek ellenére kiváló, nemzetközileg is elismert művészeket képzett, akik ellen Vidnyánszkynak sem lehetett semmi kifogása. Annyira nem, hogy némelyikük ma is vele dolgozik a Nemzeti Színházban. De a rendszerváltás után az egyébként egyre gyengülő kommunista ideológiai alapot a kényszer helyett felváltotta az ideológiák szabadsága. Ha most helyette jön ismét egy másik, felülről kívánatosnak tartott, nemzeti, kereszténydemokrata ideológia – akármit jelentsen is ez –, akkor ezzel együtt az egyetemen is bekövetkezik a rendszervisszaváltás. Ahogy az országban is.

Azt állította továbbá Vidnyánszky (ugyanott, a kuratóriumi kinevezését bírálókról), hogy „van egy hangos klikk, egy bagázs… Nagyon komoly nemzetközi háttérhatalom és hálózat szervezkedik, egy liberális kör”.

Ezzel szemben a tény az, hogy a hangos klikk és bagázs olyanokból áll, mint Zsámbéki Gábor, Ascher Tamás, Novák Eszter vagy a kifejezetten halkszavú Upor László. A háttérhatalom pedig nem a háttérben bujkál, hanem nagyon is előtérben lévő erő, hiszen Soros Györgynek és Angela Merkelnek mindig is a Színművészeti volt a titkos bázisa. Onnan rendeztették meg Orbán 2002-es és 2006-os választási vereségét, az őszödi beszédet, majd a Fidesz három, egymás utáni választási győzelmét is. Mint tudjuk, Gyurcsány és Bajnai is a színművészetin végzett, titkos diplomával, és Karácsony is ott járta ki a Szabadkőműves Szabadegyetem főrendezői szakát. Ilyen ellenfelekkel nem lennék Vidnyánszky helyében.

Azt is állította Vidnyánszky, hogy az őt szintén bíráló Jordán Tamásnak, aki az új Nemzeti Színház első igazgatója volt, „semmi köze nem volt sem ehhez a színházhoz, sem ehhez az eszméhez”.

Ezzel szemben a tény az, hogy – amennyiben a nemzetit eszmének minősítjük – Jordánnak is volt némi köze hozzá. Például annyi, hogy magyar nyelven beszélő kiváló színészként József Attila esteknek volt előadója, Móricznak és Madáchnak rendezője, az egykori legendás Egyetemi Színpad egyik szereplője, jelenleg pedig a szintén magyar, szombathelyi Weöres Sándor Színház igazgatója. Amit mellesleg ő hozott létre. Nyilván nemzetellenes ideológiai alapon.

Azt állította ezenkívül Vidnyánszky Attila (az Origo kormányportálnak), hogy az egyetem „21. századi képzést nyújtó, jó piaci helyzetű, széles nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkező egyetem lesz, amelynek van egy korszerű épületegyüttese”.

Ezzel szemben a tény az, hogy az SZFE ma is ilyen. Korszerű épületegyüttese ugyan nincs, de ez nem az egyetem, hanem az állam hibája, amely most, hogy magántulajdonba adta, pénzt fog adni rá. Eddig vajon miért nem tette?