Putyin pillanata

Lukasenko maga a megtestesült XX. század. Putyin a XXI. Nem kérdés, hogy melyikük jelenti a nagyobb veszélyt térségünkre és általában az emberiségre. A kihalásra ítélt minszki dinoszaurusz még csattogtatja a fogait, de hamarosan méltó helyére, a múzeumba kerül, ahol az iskolásgyerekek szent borzalommal fogják körülállni, hogy egy perc múlva már újra nevetgélve birizgálják a telefonjukat. A Kreml ura ezzel szemben nagyon is korszerű eszközökkel operál. Putyin nem egyszerűen ravasz, hanem okos. Megint sikerült úgy pozicionálnia magát, hogy semmiképpen se lehessen megkerülni.

Putyin mélyen megveti Lukasenkót, de nem engedi el a kezét, amíg nem tudja nélküle is biztonságosan Oroszországhoz láncolni Belaruszt. Az utóbbival kapcsolatban senkinek sincs különösebb kifogása, Európa is csak abban reménykedik, hogy az oroszok eltakarítják a vállalhatatlan diktátort, és találnak a helyére egy civilizáltabbat, aki nem vereti félholtra a népét, és nem rohangál Kalasnyikovval, mint egy hadgyakorlatra behívott tartalékos tizedes.

A helyzet kivételesen kedvez Putyinnak, nyilván élvezi, hogy már megint az ő kezében futnak össze a szálak. Sietett is kihasználni, hogy a világsajtó Minszkkel van elfoglalva, a nyugati vezetők pedig felváltva hívogatják, mert nekik nincsenek eszközeik Lukasenko ellen. Így kapott éppen most valamit a teájába a bosszantóan korrupcióellenes Alekszej Navalnij, aki egyre újabb leleplezésekkel bizonyította, hogy a hatalom csúcsán lévők a saját zsebükre dolgoznak.

A túlságosan is találékony és hatékony ügyvéd tevékenységének köszönhetően az oroszok mind nagyobb része ábrándult ki a birodalmi pátoszával együtt is kicsinyes, tolvaj rendszerből. De a minszkieknek hála, most senki sem figyel Habarovszkra sem, ahol továbbra is folyamatos a Putyin-ellenes tiltakozás.