Mi, pionyírok

Igazából akkor kezdtem úgy érezni, hogy ebből még nagy baj lehet, amikor csütörtök este egy ismert jogvédő Facebook-bejegyzése alatt elolvastam a kommenteket. A poszt azon merengett, vajon Soros vagy Michael Roth tehet-e arról, hogy sorban karanténba kerülnek a kormánytagok, sőt már nyár elején – tudják, „kevesebb Adria, több Balaton” - volt közöttük olyan, aki Törökországból hurcolta haza a vírust. A kommentelők többsége viszont kijelentette: mindebből egy szó sem igaz, csak marketingfogás a karantén, „hogy növeljék a népszerűségüket”.

Ettől azért elöntött a jeges rémület.

A gyerekkoromban látott szovjet film jutott eszembe, amelyben a hetvenes évek eltévedt pionyírjai nem azért nem eszik meg a barlangban talált konzerveket, mert harminc év alatt még a legprecízebben lehegesztett gyíkhús is megromlik, hanem mert a németek köztudottan gonoszak voltak. Az ördögbe is, tényleg eljutottunk idáig? Hogy ha hír jön arról: miniszterek, államtitkárok ülnek a karanténban, mert nem tartották a távolságot, akkor nem felvesszük a maszkot, hanem azon kezdünk kombinálni, mit akar ezzel elérni Habony?

Ez a fajta gondolkodás mindennél pontosabban mutatja meg, mennyire mélyen hat, ha egy ország vezetése egy évtizeden át szómágiát folytat, magyarán hazudik. A „megvédjük a nyugdíjakat” klasszikussal elkezdődött egy folyamat, amelyen edződve úgy jutottunk el a valódi baj évébe, hogy igazából a járvánnyal kapcsolatos összevissza kommunikáción és a súlyos fejetlenséget tükröző intézkedéseken sem rezzen meg senki. Ezt szoktuk meg.

Távolságtartást hirdetnek és egymás ölében ülnek, amikor csak alkalom adódik. Balatont prédikálnak és az Adrián jachtoznak. Előírják a maszkviselést, de nem tartatják be, ők maguk pedig szinte tüntetnek a fedetlen arcukkal. Volt fél évük, hogy kitalálják, mi legyen, majd hipót küldtek az iskolába tanévkezdési segítség gyanánt. Az isten pénzét elköltötték lélegeztető gépekre, de most, a második hullám elején pont olyan felkészületlen az egészségügy, mint az első előtt volt.

Magunkra maradtunk, és csak a saját józan eszünkben bízhatunk.