Merni, tudni

Egy szava nincs arra a magyar kormánynak, hogy a Kínai Kommunista Párt üldözi az országban a vallási mozgalmakat, köztük a keresztényeket is, rendszeresen rombol le templomokat, imahelyeket, amikor pedig egy magyar parlamenti képviselő szóvá teszi ezt, arrogáns, kioktató stílusban küld neki kéretlen levelet. Legalábbis ez derült ki Szél Bernadett és Szijjártó Péter találkozásából. A kínai nagykövetet be sem kéreti hivatalába a magyar külügyminiszter, pedig időnként olyan követjárás tapasztalható a Bem József téri épületben, mintha ez lenne a magyar diplomácia vezetőjének kedvenc elfoglaltsága az adriai hajókázás mellett.

Persze a találkozó előtt sem volt senkinek illúziója. Kínával, Oroszországgal, Iránnal, Törökországgal és egy sor más, a nyugati értékeket, a demokráciát enyhén szólva sem túlzottan tisztelő országgal szemben ugyanis merünk kicsik lenni. Ugye ismerős a szlogen? Bár már elég régi, és szó szerint ebben a formában nem is hangzott el, de az MSZP-SZDSZ kormányok külpolitikáját folyamatosan ezzel a mentalitással vádolta a Fidesz, az ellenkezőjét pedig („Merjünk nagyok lenni!”) gyakran és szívesen hangoztatják.

De itt még csak Orbán Viktor híres intelmére sem kell hagyatkoznunk, miszerint ne arra figyeljünk, mit mond, hanem arra, mit tesz, mert egy sajtótájékoztatón egy keresztényüldözésekkel kapcsolatos kérdésre ő maga beszélt arról, hogy mi hiába is jártatnánk a szánkat az ügyben, a kutya nem figyelne ránk. (Hogy Csehországban és Szlovákiában nem ezt gondolják erről, azt most hagyjuk.)

Azt pedig egy miniszter mondta nekem (akkor éppen Iránnak kedveskedtünk valamivel), hogy mivel a magyar cégek kicsik, nemzetközi összehasonlításban még mindig jórészt versenyképtelenek, másképp nem rúghatunk labdába Németországgal, Franciaországgal és nálunk fejlettebb, gazdagabb államokkal szemben egy nagy, meghódításra váró piacon, csak ha politikai gesztusokat teszünk az adott vezetésnek. És ebben nem szabad finnyásnak lenni. Vagyis: hiába mondjuk az ellenkezőjét, merünk kicsik lenni – és tudunk is.