A félreértelmezés hete

Azt állította Vidnyánszky Attila (az Origo című kormányportálon közölt nyilatkozatában), hogy csak rosszindulattal és szándékosan lehet úgy félreértelmezni a SZFE Doktori Iskolájának vezetőjét minősítő szavait, mintha ő a nemzetből és a keresztény kultúrkörből akarná kitaszítani a professzort. „Arról beszéltem, hogy a színházszakmai diskurzust akkor is folytatni kell, ha más kérdésekben nem értünk egyet”.

Ezzel szemben a tény az, hogy Vidnyánszky nem erről beszélt az ATV-ben, hanem: „Karsai Györgynek én nem fogom tudni soha elmagyarázni, hogy mi a nemzet, hogy mi a haza meg a kereszténység, mert alkalmatlan arra, hogy befogadja azt, amit én gondolok. (…) A gondolkodása ebben a tekintetben kizárólagos és kirekesztő. Viszont szakmailag le tudnék ülni vele, és el tudnám mondani neki, hogy azok a vádak, (…) hogy én ott tanítottam és nem tartottam vagy nem csináltam vizsgát, hogy azok miből fakadnak. (…) Azért nem csináltam vizsgát, mert agyon vannak terhelve a diákok. Egy másfajta gondolkodásmóddal közelíteném meg a képzést”. Vagyis Vidnyánszky szerint az szakmai kérdés, hány órájuk van a diákoknak, az viszont nem, hogy mit tanítsanak nekik. Az utóbbit a Doktori Iskola vezetője nem is érti, az óraszámokat talán igen. Értjük.

Azt állította (kérdés formájában Vidnyánszky ugyanebben a nyilatkozatában), hogy „miben mutatkozik meg az oktatói testület erkölcsi ereje, ha a párbeszéd felfüggesztésével, a szakmai viták helyett az ideológiai alapú háborúskodással éppen az oktatás biztonságát, ezzel növendékeik tanulási lehetőségeit teszik kockára?”

Ezzel szemben a tény az, hogy párbeszéd nem is volt. Sem az illetékes minisztérium, sem Vidnyánszky nem tárgyalt az egyetem vezetésével, annak kérdéseire, aggályaira nem válaszoltak, az egyetem átadását alapítványi tulajdonba előkészítés nélkül, pillanatok alatt levezényelték. Ideológiai alapú háborúskodást pedig éppen Vidnyánszky indított, nemzeti és keresztényi gondolkodást követelve. Az oktatói testület erkölcsi erejét az mutatja, hogy a hatalomátvételhez nem asszisztál.

Azt állította Orbán Viktor (a Kossuth rádióban), hogy tíz év múlva Lengyelország lehet Európa új Németországa.

Ezzel szemben a tény az, hogy a lengyel fellendülés egyik alapja éppen a német gazdasággal való szoros együttműködés. És bár a lengyel növekedés gyorsabb, mint a német, Németország GDP-je tavaly 3400 milliárd euró volt, Lengyelországé pedig 530 milliárd. Innen szép nyerni. Nyilván Orbánnal együtt.

Azt is állította Orbán (ugyanott), hogy egész Európában Magyarország védekezett a legsikeresebben a járvány ellen. A védekezés sikerét emberéletekben mérjük – mondta –, és például a hasonló lélekszámú Svédországban tízszer annyian haltak meg, mint nálunk.

Ezzel szemben a tény az, hogy a szintén hasonló lélekszámú Görögországban viszont kevesebb mint feleannyian, Csehországban egyharmadával kevesebben, a feleakkora Szlovákiában pedig a 621 magyarral szemben mindössze 37-en. A jobbak között vagyunk, kétségtelenül, de nem árt, ha a számokat is számon tartjuk.