Előfizetés

Ayhan Gökhan versei

Ayhan Gökhan
Publikálás dátuma
2020.09.12. 11:01
Ayhan Gökhan és Izsó Zita
Fotó: Szöllősi Mátyás
"Erőszakom féltett szeretet legintimebb jele."
Lódarázskirálynő                                                                                   Izsó Zitának Amikor azzal találkozom, aki ismer Téged, keresem rajta, mikor néztél az arcába, keresem arcán a puszid, mint Pompeji megmaradt városfalai közt a több száz éve tört szoborként heverő ölelést, hamubahullt teremtmények a barátaim, ismerőseim, a Te rajtuk hagyott nyomod az egyetlen élő. Több éve megcsípett ujjadon egy lódarázs, aztán az a lódarázs a verseidbe költözött, néha kirepül, körülnéz a Földön, szemében több millió élőlény lakik, szemében Te laksz, aki a csípés után fészket raktál neki egy versben, ha azt kérdeznék most, milyen állat legyek, az a lódarázs abban a fészekkel otthonossá tett versben. Hallgatnék a lódarazsakról, hisz könnyű felismerni őket. Az a lódarázs a lódarazsak királynőjét látta benned és csak megcsókolta a kezed, nem tudta, emberjárta földön milyen szokást követ állatjárta vidéken nem otthonos ember, hogyan fejezze ki magát, hogyan fejezhető ki a szeretet, erőszakos rágása féltett szeretet legintimebb jele. Erőszakom féltett szeretet legintimebb jele. Lódarázs, köszöntsd a királynőd, Lódarázs, hajolj meg előtte! Névgyakorlat Gyakorlom, hányszor bírom lélegzet nélkül ejteni ki a neved, mintha világbajnokságra készülnék a nevedből, ha nem sikerül, levágják a fejem és begurítják a dicsőségükből vesztett pontok és ékezetek közé. Pontos dicsőség: I-betűd dobogóján. Gyakorlom, meddig bírok a neved gondolata nélkül átmenni a lakás egyik pontjából a lakás másik pontjába, nem sikerül, neved ékezeteiben a parkettán megbotlom, borul velem az egész, lezuhanok a név finom kegytárgyai közé, amikor sírógörcs padlóhoz szögez, több év bűnténye csigolyán meggyűrűz. Pont szögével bevert I áldozat a nevedben. Neved magánhangzói szám gyűrűje helyén: gödörbe dobált gally, vessző, virágkehely.

Izsó Zita versei

Izsó Zita
Publikálás dátuma
2020.09.12. 10:32

Fotó: Veres Laura / Izsó Zita Facebook oldala
"Mellette élni olyan volt, / mint elaludni a tévé előtt"
Mimikri Olyan színűre fested a hajad, mint amilyen az övé volt fiatalon – mint amikor egy állat azért hasonlít egy mérgező fajra, hogy elriassza az ellenfeleit. Mellette élni olyan volt, mint elaludni a tévé előtt – észre sem vetted, hogy beszűrődtek az életedbe a legrejtettebb gondolatai. A kórházban még láttad, hogy mondani akar valamit – kértél egy papírt a többi betegtől, hátha le tudja írni, de senki sem volt hajlandó kitépni egy üres oldalt a jövőjéből. Talán ha közelebb hajolsz hozzá, akkor megérted, de féltél, hogy véletlenül elfújod az életét a leheleteddel, mint egy gyertya remegő lángját. Pedig ha jobban figyelsz rá, akkor talán ki tudta volna mondani. Akkor nem csapódnának minden éjjel az ablakodnak szavai. Altató Megtaláltam a régi táskád, ha akarom, egyetlen csatoddal kinyithatom a múlt lezárt ajtóit, amikor a levesbe szaggatott galuskaként emelkedtek a magasba a felhők akkor már két napja nem ettünk, mert azóta tudtuk, hogy mi lesz veled. És hat év múlva pontosan annyi idős leszek mint amennyi te voltál, amikor megbetegedtél ennyi idő alatt nevelhetnék magamban egy hatéves gyereket, aki elhiszi, hogy minden rendben lesz és ha mindez még egyszer előfordul, akkor már biztosan hatni fognak a gyógyszerek. Generációk Épp egy fekete herceg tortát készítettem a gyerekeknek, amikor jött a hír, hogy meghalt a nagyapám. A fehér krémről a behavazott erdő jutott eszembe, ahova gyerekkoromban sosem engedtek ki egyedül. Ököllel beleütöttem a tortába, mintha ettől egyszerre eltűnne minden olyan hely, ahova most már csak nélküle mehetek. A gyerekek a temetésen a pap beszéde alatt altatódalt énekeltek, nehogy felébredjen és megijedjen a sötétben, és azóta lefekvés előtt mindennap kikészítenek az ágyra néhány ruhát ahogy én szoktam nekik reggelente hogy ha esetleg visszajönne legyen mit felvennie.

Szávai Attila: Iskolakezdés

Szávai Attila
Publikálás dátuma
2020.09.05. 16:32

Fotó: Röhrig Dániel / Népszava
Az általános iskola platánfái még nyári illatokat lehelnek magukból, de éjjelente már érezni a közeledő őszt, ahogy lassan kezet fog minden egyes falevéllel. A tanévkezdéssel járó feladatok és izgalmak légköre átjárja az osztálytermeket, lassan szárnyat bontanak a behajtható iskolatáblák. Nyikorognak az öreg zsanérok. A dobozba zárt pormentes krétákban már ébredeznek a tudás és a bölcsesség adatai. A fehér rudacskák a kézre várnak, a táblára, hogy az általuk megjelenített információk többé, okosabbá tegyék a gyermekeket, tehát szebbé a világot. Az intézmény előtti járdán öklömnyi bukkanó púposodik az aszfalton. Befestették fluoreszkáló zöldre, de a falusiak botladozásai mindig lekoptatják, így az iskola karbantartója folyamatosan újramázolja. Ám egy idő után ismét kis híján hasra vágja magát rajta a fél falu. Mint egy nagy pattanás egy kamasz arcán. A köpcös férfi fest, a gyerekek és a környéken lakók botladoznak már húsz éve. Még polgármesteri kampánynak is része volt a hírhedt pukli ügye, de mint általában a kampányígéretek jó része, később ez is feledésbe merült. Csak a hol szorgos, hol lusta karbantartói festés maradt és a lakossági csetlés-botlás. A frissen szolgálatba helyezett iskolarendőr különösen izgatott az első napokban. Korábban kőműves volt évtizedekig, de elege lett a maltercipelésből, betonkeverésből, gondolta, valami hivatalosabb munka után néz. Elvégezte hát az iskolarendész-tanfolyamot, valami sikeres pályamodell, pár polgármesteri hátlapogatás reményében. Kicsivel kevesebb az apanázs, ámde mégse fizikai munka. Nem azt akarja nézni, ahogy húz, ahogy köt meg a beton, hanem a fiatal tanítónőket, ahogy feszülnek a domborulatok azokon az áldott és formás értelmiségi fenekeken. Vigyázni a gyerekekre, rendet tartani. Hivatalnoknak érzi magát, tiszta körülmények. Néhány hete elkezdte újranézni a kábeltévén és a neten a régi kommandós filmeket. Lenyúlt pár harcias tekintetet, verekedési mozdulatsort, amiket aztán sokat gyakorolt otthon az előszobatükörben. Legyen mihez nyúlnia, ha megvadul pár hatodikos. De volt, hogy a hetedik fröccs után a kocsma buditükrében is gyakorolt egy kicsit (épp, amikor belépett a helyiségbe a meglepődött polgármester – akkora lett a csend a vizelet- és hipószagban, hogy szinte hallani lehetett a vakolat nyúló, fejlődő repedéseit). A pályakezdő matektanárnő lelkesen várta a kezdést, már hetekkel előtte megvette magának az iskolás ruháit, a dolgozósakat, ne a tavalyi szoknyákat és blúzokat hordja ismét. A falunak szeme van, jut eszébe öltözködéskor a sokat hallott nagymamai mondat. Jobban figyel, kritikusabb a ruhavásárlásokkor, amióta a testneveléstanárral összeszűrte a levet. Úgy hozta az élet, hogy a testneveléstanár és a matektanárnő huszadmagukkal részt vettek egy néhány napos jógatáborban egy erdei házban és annak erdős-mezős környékén. A férfi hogy, hogy nem, reggelente külön privát edzéseket tartott odakint, félmeztelenül, lehetőleg úgy, hogy a fiatal pedagógusnő is lássa az ablakból. Miközben megtanulták az ászanákat, gyakran összenevettek. A matektanárnő szeretett a szakmájáról, sőt hivatásáról beszélni, ez a férfinak nem volt ellenére. Hamar közös nevezőre jutottak, hatványozott hormontermelés vette kezdetét. Végül nem lett hosszú kapcsolat, viszont a matektanárnő megismerkedett négy új szexpózzal, melyeket a következő kapcsolatokban sikerrel fog kamatoztatni négyzetre emelve a következő férfiakkal együtt töltött évek nettó minőségét. Ez a matematikai logika eszközeivel formálisan nem bizonyított, mégis erősen valószínű. Ezt még nem tudja tehát, csak sejti. És a matematikában a sejtés nagyon fontos állítás. Az iskola történelemtanárjának szeptember első heteiben visszatérő rémálmai vannak: oktatási anyagot vetítenek az angyalok a tűzfalra, továbbképzés, rajta az összes eddig elkövetett bűnével, egészen a gyerekkorától mostanáig. Történelmi párhuzamokat von le, téves következtetéseket. Ettől már előre depressziós lesz, ami nem tartozik egy sikeres pedagógus legfontosabb erényei közé. Azzal tudja legjobban lekötni magát, hogy odahaza a merev falú medencében tölt el pár órát, szeptemberben még vannak tartalékai a nyárnak. Amikor vízcserére került sor nemrég, arra gondolt a medencéből az utcára távozó vizet nézvén, hogy egy folyó mederformáló képessége micsoda erő. Főleg egy gondozatlan utcaképű településnél, amikor a kiengedett medencevíz saját magának igazítja az útját, nem veszi figyelembe az emberek által előírt vagy igényelt törvényeket. Főleg, hogy az utca se nem betonozott, se nem aszfaltozott. Olyan, mint egy prostituált lelkiismerete: vannak itt-ott simább, járható, fixebb szakaszok, de javarészt elhasznált, omladékos, kavicsokkal és kátyúkkal teli zötyögős ösvény. Erre gondolt leeresztés közben a történelemtanár. Egészen ellazult. A folyamat végén, amikor már csak felmosóvödörrel lehetett kimerni a maradék vizet, a közeledő postásnőt véletlenül majdnem nyakon öntötte a kissé algás, zöldes lével. A zöld pólóhoz amúgy is jól megy az algás víz, mondta keserű humorral. Mindketten nevettek. Az iskolaparkban a nyárias szeptember végigsimít a füvön. A kánikulai napok távoztával már csak a maradékait költi a nyár, az aprópénzt, a nap kissé fáradtan vonul végig az égbolton, mint egy nyugdíjas fizikatanár, szinte hátratett kézzel vonul, mint aki a lehető legtöbbet átadta a világnak abból, amiből a legtöbb tehetsége és erénye van. Most már korábban tér nyugovóra. Az iskola takarítónőjét szinte kivétel nélkül mindenki szereti. A takinéninek (így nevezik) már nagyon hiányzott a szinte ipari mennyiségben használt Domestos, a gyerekzsivaj. Örül minden kilöttyent kakaónak, padlóra fojt, elcukrozott menzás teának, ahogy rászárad a harmincéves linóleumra. Egyáltalán: a sok évtizedes linóleum, amit több ezerszer sikált már fel, minden repedését, anyagfáradását, vetemedését és gyűrődését úgy ismeri, mint a saját tenyerét. Ahogy ismeri jól az iskola karbantartóját is, hasonló korú, köpcös férfi. A karbantartó petyhüdt, sunyi udvarlása is hiányzott a takinéninek, ahogy éppen ott kell neki radiátort szerelni, ahol az ötvenes nő felmos. A lehajolás közbeni fenéknézések és aztán a zavart nemodanézések, matatás a radiátor csapjaival, hogy a karbantartó gyorsan mégis csináljon valamit. Közös szokásuk, hogy ki-ki a maga életében a háztartása azon eszközeit, amelyek kényelmet, gépiesített szolgálatokat teljesítenek – úgymint mosogatógép, mosógép stb. –, becézik. Például a mosogatógép neve Zsuzsi, a mosogatótabletta: tabi. A felmosófát szinte magázzák. Együtt nézték meg a szórólapot, amiben a szeptemberi iskolakezdéshez való eszközöket árultak, mindketten büszke nagyszülők, oda kell figyelni a lurkókra. Ceruza- és papír-írószer illatot orrolt az elmúlt hetekben sok gyerek. A rossz tanulókat kirázza a hideg, a stréberebb gyerekek szájában már egy közepesen felszerelt papír- és írószerboltban fokozódik a nyáltermelés. Az iskola platánfái nyári illatokat lehelnek még, de van valami a levegőben az őszi ceruzaszagból. Valahol, az emberi életek mögött az a bizonyos nagy kéz lassan kezébe veszi az írószert.