Klubrádió;sajtószabadság;

2020-09-14 06:30:08

Üdv a Klubban

Emlékszik valaki olyan politikai bombára, ami azért robbant, mert a Klubrádió begyújtotta? Nem gond, ha nem, nekem sem rémlik ilyesmi: az adó, amelynek most – újra – elvenné a frekvenciáját a kormány, nem azért szálka a mindenről döntők szemében, mert a közönség (úgy 200 ezer ember) onnan ismerte meg a hatalom valódi természetét. Mondhatni, a frekvenciafosztásból jobban megismertük, mint a rádió műsoraiból: bármely hétköznapi, jelzők nélküli demokráciában a Klubrádió klasszikus(an unalmas) közszolgálati adó lenne, ahol bemondják a híreket; nemcsak a jókat, hanem a rosszakat is, beszélgetnek az élet és a világ dolgairól, a saját hangjukon szólaltatják meg a politikai szereplőket – elég ritkán amúgy –, és ha netán egy ellenzéki figura betéved a stúdióba, hogy kérdésekre válaszoljon, nem raknak oda rögtön egy ifj. Lomnici Zoltánt, hogy elmagyarázza, miért hazugság/őrültség/sorosizmus, amit hallottunk, és miért a kormánynak van igaza. Összesen ennyi a különbség ugyanis a Klub és a hazai köz-, illetve pártszolgálat különféle médiumai között, és ha valaki venné a fáradságot, hogy a médiatörvény, illetve a közszolgálati médiakódex előírásai alapján pontról pontra összehasonlítsa mondjuk a Kossuth-tal, száz százalék, hogy nem az állami adó jönne ki jól a meccsből.

Amúgy, ha már a kluboknál tartunk, az RTL-től sem a mindenre kiterjedő tényfeltáró kapacitása miatt tartanak Orbánék. (2014-15-ben, amikor a reklámadóval szorongatta a NER a csatornát, megmutatták, hogy milyen az, ha egy híradó rááll a politikai tényfeltárásra. Be is zuhant a Fidesz népszerűsége az „elmúlttízév” eddigi mélypontjára; el is lett felejtve gyorsan a reklámadó is, meg a tévé oknyomozó hevülete is.) Hanem egyszerűen azért, mert ez a fajta, az indulatokra, az ösztönökre, a valóságtagadásra és a Németh Szilárd-i egyszerűségű üzenetek sulykolására épülő kommunikáció, ami a jelen kormánypolitika lényege, nem él meg olyan közegben, ahol viszonylag széles elérésű felületeken találkozni tud a választópolgár a tényekkel. Vagyis azzal, például, hogy a miniszterelnök állításaival szemben nem mi védekeztünk a legsikeresebben a járvány ellen – sőt –, nem a magyar gazdaság a legütésállóbb a régióban, nem a mi pénzosztó apparátusunk a legbőkezűbb és a legbecsületesebb, és végképp nem a mi keresztény kormányunk keze a legtisztább.

A Klubrádió bezárásának szándéka mögött leginkább a valóság elszabadulásától való félelem áll. Nem a realitásoktól rettegnek, hanem attól, hogy ha történik valami (Borkaitól Simonkáig), ami elég irritáló és egyben elég fontos ahhoz, hogy ne lehessen letagadni, akkor még ez a mai megnyomorított, reklámbevételeitől és hullámsávjaitól jórészt megfosztott, nyomdai és terjesztési monopóliummal, rekvirálással, KESMA-val stb. sújtott média-torzó is képes annyira felhangosítani, hogy – politikai értelemben – fájdalmas legyen. Márpedig történik, méghozzá az ilyesfajta hatalmak természetéből adódóan egyre gyakrabban. Ezért kell egyre erősebben szorítani a prést - és nem csak a médián.