Szomorú cinizmus

Karácsony Gergely megsajnálta a Fideszt. Valóban szomorú volt látni, ahogy a hétfői rendkívüli közgyűlésen a kormánypárt fővárosi emberei kínosan tekergőzve próbálnak értelmet adni a pártközpontból jött utasításnak. Körülbelül annyira sikerült jól, mint a városszéli kocsmákban a nyolcvanas években vetített alámondásos pornók. Most jó, most jó… Bár Láng Zsolt frakcióvezető nagyon igyekezett: csak sorolta a kormány jótéteményeit, és megidézte a válságban megroppant családokat.

Soproni Tamás terézvárosi polgármester szerint a Fidesz megalkotta a cinizmus új alfaját: a szomorú cinizmust. Bár a cinizmust még filozófiaként űző ókori görögök vélhetőleg forognak a sírjukban emiatt. Hiszen céljuk a tökéletes szabadság elérése volt, ami függetlenséget követel, így a cinikus nem lehet rabja semmilyen előírásnak, fizikai vagy érzelmi szükségletnek. Megvetették a gyönyör hajszolását és az anyagi javakat. Hol vannak ettől a Fidesz pártkatonái?!

A Pesti út és a Lánchíd után kellett egy újabb kampány Budapest ellen. Csakhogy ez most valami más. A Pesti úti idősotthonban valóban elharapózott a járvány, az már más kérdés, hogy ez miként történhetett meg. A Lánchíd felújítása körüli vita is egy valóságos ügy. A fővárosi turizmus megsegítését, a járvány okozta gazdasági válság kezelését számon kérni a fővárosi önkormányzaton egészen más irány: ez nem csupán a valóság torzítása, inkább egy új valóság teremtése.

A Fidesz folyamatos ismételgetéssel sulykolja „alternatív tényeit”, és állami céggel gyártat hozzájuk „bizonyítékot”. A Magyar Államkincstár az állami hírügynökség spontán kérdésére előadta, hogy a fővárosi önkormányzat 135 milliárd forinttal rendelkezik állampapírban, nettó készpénzállománya 27 milliárd. Csakhogy ez az égvilágon semmit nem jelent (az állami számlán például 12 ezer milliárd van). Az önkormányzat ugyanis minden pénzét állampapírban tartja, addig is kamatozik valamennyit. Ettől az a pénz nem szabadon elkölthető. A várost működtetni kell, elég kínos lenne, ha már nyár végén sem lenne pénz a számlán. Mint kölcsönkérni a szomszédasszonytól egy tojást a hó közepén. Ha Tarlósék valóban összegyűjtöttek volna 100 milliárdot, akkor nem akartak volna felvenni 52 milliárd forint hitelt. Akkor talán vettek volna buszokat, felújították volna az utakat, a csatornát és nem az oroszokat bízták volna meg a metrófelújítással. Ja, de igen. Nem voltak a maguk urai.

A választási vereséget megemészteni képtelen Orbán vége nincs háborúba kezdett Budapest ellen. S tényleg semmi sem számít. Felemeli a szociális hozzájárulás összegét, felpántlikázza az állami forrásokat, kizárja a budapesti cégeket az állami pályázatokról, még azt is visszaveszi, amit korábban ígért. Budapest 100 milliárdos plusz helyett 150 milliárdos mínuszban van. De valójában ez mindegy is. Orbánt és csapatát nem érdekli Budapest pénzügyi helyzete, a fővárosi turizmus sem. A lényeg Karácsonyék eltiprása. S akkor valóban eljön a szomorú cinizmus kora. Mert szabad az lehet igazán, akinek már semmije sincs.