Előfizetés

Tűzvész

Lángokban áll Amerika. Nem a nagyvárosok égnek, hanem a nyugati államok erdőségei. Ami közös: többnyire itt is, ott is a Demokrata Párt politikusai a kormányzók és a polgármesterek. A számos amerikai Bayer Zsolt egyike, Rush Limbaugh nem is habozott az egész régiót Balpartnak nevezni, kicsit arra a mintára, ahogyan a magyar kormány bánik Budapesttel: ahol nem ránk szavaznak, az nem is az ország része. A politikus olyan, mint a mondabeli Mídász király, csak amihez ő nyúl, abból nem arany lesz, hanem politika. Végül is mindegy, egyiket sem lehet megenni. De tűz esetén talán el kéne rohanni a kútra vízért. John McCain 2008-ban két napra felfüggesztette kampányát, és egyeztetett vetélytársával, Barack Obamával a gazdasági válság miatti szükségintézkedésekről. Trumptól ilyesmire nem lehet számítani. Neki, egy amerikai tudóst idézve, „nincs erkölcsi iránytűje”. Két éve, amikor szintén égtek az erdők, az elnök azt találta mondani, finn kollégájától tudja, hogy ott elgereblyézik az avart. Sauli Niinistö kicsit csodálkozott, mert ehhez sok gereblyére lenne szükség, és semmi ilyesmiről nem beszélgettek, de Trump ezen könnyen túllendült. Most megint előjött azzal, hogy nem a felmelegedés, hanem a rossz erdőgazdálkodás miatt lettek minden eddiginél súlyosabbak a tűzvészek. Különben is, „máshol is vannak erdők, és azok nem égnek le”. (Nyilván nem nézte a tévék ausztráliai vagy brazíliai tudósításait.) A kaliforniai tüzeket évezredek óta a Csendes-óceán felől érkező meleg szelek okozzák, amelyek a Sziklás-hegységnél felemelkedve magukkal viszik a nedvességet, így szárazságot idéznek elő. Nem véletlen, hogy pont itt nőnek hatalmasra a vörösfenyők: nekik jó, ha körülöttük rendszeresen kipusztul minden más. Ahogy a klíma melegebbé és szárazabbá válik, úgy lesz a helyzet egyre veszélyesebb, de ezt hiába mondanánk Trumpnak. Már a második mondatnál elkalandozna a figyelme. A Scientific American folyóirat fennállásának 175 éve során idén először foglalt állást az elnökjelöltek ügyében. Nem Trumpot támogatja.

Másként svéd

Történelmi pillanat: kiderült, hogy Orbán Viktornak kényelmetlen a maszkviselés. Magánügy egyébként (a példaadás szempontjából persze fontos, lásd alább), csakhogy épp ezekben a napokban szabadul el Magyarországon egy halálos légúti fertőzés – mivel minden hatáskört magához vont, főként az ő hibájából -, azaz nehezen választhatott volna alkalmatlanabb időpontot a maszk(nem)használati szokásai kiteregetésére. Mondanám is rögtön, hogy hát még a lélegeztetőgépet milyen kényelmetlennek fogja majd találni, de sajnos annak ellenére, hogy az erre szánt 300 milliárd már elfogyott, a készülékek még nem érkeztek meg. Olyat pedig az ellenségének sem kívánna az ember, hogy a kizárólag PR- és lenyúlási megfontolásokból beszerzett, részben alkalmatlan, részben csak virtuálisan létező gépi respirátoroktól függjön az élete. Valahol itt válik el a populizmus a felelős hatalomgyakorlástól. Nyilván sokan utálják már az arctakarást, meg egyébként is idegen a magyar embertől, hogy másokra is tekintettel legyen. Milliók szívéből szólt tehát (megint) a kormányfő, akit az elmúlt hetekben csak egyetlen alkalommal lehetett maszkban látni: egy uniós videókonferencián, ahol legfeljebb a kamera volt fertőzésveszélyben. Az úgynevezett kormányzás valóságos irányait tekintve villámgyorsan lecsengett nálunk a járvány. Nyár óta ismét a bevándorlás és Soros György az igazi veszély, nem is sokat foglalkoztak ezzel a covid-nak nevezett jelentéktelen mellékszállal (nem csoda, hogy a második hullám az iskoláktól az egészségügyig mindenkit készületlenül talált). Az az információ pedig valahogy elsikkadt, hogy immár mi is a svéd modellt követjük - csak épp a svédek fegyelmezettsége és járványügyi transzparenciája nélkül. Nyilván kevésbé volt fontos, mint hogy a miniszterelnök úrnak izzad az arcbőre a maszk alatt.  

Matolcsy erős vára

Bármily hihetetlen, Matolcsy György, az MNB elnöke a reá olyannyira jellemző képzavarok nélkül, egyértelműen bírálta a kormány gazdaságpolitikáját. Ezúttal mint lakáspiaci szakértő tűnt fel, és nem kevesebbet állít, mint hogy az áfa korábbi kedvezményes mértékének, vagyis az 5 százalékos adókulcsnak a visszaemelése 27 százalékosra hibás lépés volt. S tán maga sem gondolta volna, de ezzel egy platformra került az ellenzéki pártok véleményével. De mielőtt önfeledten örülnénk ennek a felismerésnek, amely éppen kilenc hónappal követte a jelentős adóemelést, jó tudni: szó sincs alapos fordulatról az elnök sokak által megmosolygott szemléletében. Ezúttal is csak annyi történt, hogy újabb ötlettel állt elő annak bizonyítására, hogy lehet itt járvány, rekord mélységekbe zuhanó GDP, a jelszó a régi maradt: „növekedni minden áron.” Most a lakáspolitikát pécézte ki magának, és nyomban vizionált hozzá évi 30-40 ezer új, zöld és energiatakarékos otthont, ami – véleménye szerint - hozzájárulhat az oly régen áhított demográfiai fordulathoz, a nagycsaládok kialakulásához. De ez még nem minden, a GDP is meglódulhat egy százalékponttal, sőt 40-50 ezer új munkahely is létrejöhet. A meseszép álom pedig zöld és energiatakarékos lakásállományt, új kertvárosokat teremthet. Ráadásul minderről Matolcsynak - a miniszterelnök militáns gondolkodásmódját hűen követve - az jut az eszébe, hogy kialakulnak „az otthonom, a váram védővonalai”, amelyek ellenállnak még a járványok csapásainak is. A jegybank elnökéről azonban hiába hinnénk azt, hogy lakáskoncepcióját a közösségi célok megvalósítása vezérli. Az otthonukat várnak tekintő magyar emberekről ugyanis nincs túl jó véleménye az MNB elnökének, ugyanis szerinte honfitársainkat az „egyéni értékrend” jellemzi, lakásra is csak azért van szükségük, hogy az egyéni gyarapodásukat biztosítsák ezáltal. Matolcsynak komoly segítője lehet ennek bizonyításában az Orbán-kormány legfrissebb minisztere, a Fidesz eddigi egyik alelnöke, Novák Katalin, aki tavalyi vagyonnyilatkozata szerint nyolc ingatlanban (Budapest, Szeged, Balatonlelle) tulajdonos, s miközben a családok védelméért szorgoskodik, lakáskiadásból 2,1 millió forintot szedett be évente. S tette ezt magas erkölcsi színvonalon, lévén a Politikai Értékek Hálózatának elnöke. Nincs más hátra, mint a lakáspolitikán változtatni, érvel a jegybank elnöke, mert a jelenlegi gyakorlat növeli az inflációt. Aminek igazságtartalmához nem férhet ugyan kétség, de Matolcsynál tán csak a KSH elnöke tudja jobban, hogy az új lakások árát nem számítják be az inflációba, mert – a bürokrácia már csak ilyen – az beruházásnak számít. Egy szó mint száz, jöhet hát az Új otthon program a maga 0 százalékos hitelével, építtetőknek és vásárlóknak egyaránt. Ami a tapasztalatok szerint – mint a csok esetében is látjuk – tovább gerjeszti az inflációt, hiszen a beruházók, kivitelezők kapva kapnak az alkalmon, hogy árat emeljenek. Erre is gondolhatott Matolcsy, amikor ezúttal Széchenyit idézte: „Adok, hogy adjál.”