Amerikai elnökválasztás: stabil géniusz kontra dadogós kisember

Az amerikai sajtóban sok szó esik az elnökjelöltek értelmi képességeiről. Akármi derül ki róluk, a választók többsége már eldöntötte, kire adja a voksát.

Nem a fehér kesztyűs lovagok becsületes küzdelméről híresek az amerikai elnökválasztások. Sőt, minden egyes alkalommal elhangzik, hogy az esedékes kampány minden idők legmocskosabbika. Nincs ez másképp idén sem, Joe Bidenről például olyan videó kering az interneten, amelyben elalszik interjú közben, vagy egy másik, amelyen tévedésből „Joe Biden Amerikájának” veszélyeire hívja fel a figyelmet. Ezek egyike sem igazi, csupán digitális technikával előállított hamisítvány, de az tény, hogy a 74 éves elnök és 78. születésnapja felé közeledő kihívójának életkora, mentális állapota fontos mérlegelési szempont.

Persze ez sem újdonság. Amikor az 1984-es kampányban az elnökjelöltek vitáják az akkor 73 esztendős Ronald Reagannek szegezték a kérdést, nem túl öreg-e az elnökséghez, azt mondta, ő nem akarja politikai célokra felhasználni vetélytársa fiatalságát és tapasztalatlanságát. Ezen még az 56 éves Walter Mondale is elnevette magát, Reagan pedig utcahosszal győzött.

Donald Trump minden ellenfelére lekicsinylő eposzi jelzőt ragaszt, Biden nála a mindig álmos „Sleepy Joe”. De mintha csak megérezte volna, kivel kerül egyszer szembe, már 2016-ban azt mondta, „szeretné az istálló mögé vinni” Bident, azaz verekedni vele. Igaz, előzőleg meg Biden mondta, hogy a nők fogdosásával való dicsekvése miatt legszívesebben „a tornaterem mögé” vinné Trumpot. Trump hónapokon át azzal cukkolta Bident, hogy az ki mozdul háza pincéjéből, ha mégis, akkor maszkot hord, vagyis „gyenge”. Az idősebbik – és első látásra ennek ellenére is sokkal fittebb - elnökjelölt erre olyan videót készített, amelyen vidáman kerékpározik.

A párbaj azonban nem áll meg annál, hogy melyik jelölt tud több fekvőtámaszt csinálni. Trump, akinek értelmi hanyatlásáról, kezdődő demenciájáról komoly szakértők is értekeztek, saját kérésére kitöltött egy tesztet, s erre hivatkozva ismételten tudatta a világgal, hogy ő kivételesen intelligens, Biden pedig biztosan nem vállalna ilyen vizsgálatot. Az elnök ettől függetlenül is nagyon érzékeny minden, a képességeivel kapcsolatos bírálatra. Amikor a környezetéből származó információkra hivatkozva a sajtó egy része labilisnak nevezte, azonnal „stabil géniusznak” nyilvánította magát.

Biden esetében sem új keletű a koncentrálóképességével kapcsolatos gyanú: 48 éve tartó politikai pályafutását végigkísérte, hogy rendszeresen tett károsnak bizonyuló, elhamarkodott és fölösleges kijelentéseket. 2008-as elnökjelöltségi pályázata például már indulásakor végzetes sebet kapott, amikor dicsérő szándékkal azt mondta Barack Obamáról, hogy végre egy értelmes és tiszta fekete politikus, amit viszont úgy lehetett érteni, mintha a feketék nem lennének pont olyan értelmesek és tiszták, mint bárki más. (Obama nyilván nem haragudott meg, mert alelnökjelöltnek kérte föl.) A Trumppal ellentétben szegény sorból jövő demokrata párti jelölt fiatalkori dadogásáról is nyíltan beszél. De ő legalább nem mondta azt a koronavírustól rettegő amerikaiaknak, hogy esetleg belsőleg kellene alkalmazni a kórokozót a laboratóriumi körülmények között elpusztító fehérítőt vagy erős fényt. Trumpnak ez a gondolatkísérlete azóta is gyakran emlegetett példa arra, miért fontos, hogy az amerikai elnök értse, miről beszél, de ha nem érti, inkább ne mondjon semmit. A legutóbbi bruhaha is Trumphoz kötődik, aki a nyájimmunitás helyett véletlenül nyájmentalitást mondott, de ebben sem a tévesztés a legijesztőbb, hanem az, hogy a 200 ezerhez közeledő amerikai halott sem győzte meg az elnököt az egészségügyi intézkedések szükségességéről.

A jelöltek intelligenciahányadosáról és értelmi frissességéről szóló vita szempontjából nagy érdeklődés előzi meg a három tévévitát, amelyből az elsőt szeptember 29-én rendezik. De tévedés lenne azt hinni, hogy ez fogja eldönteni a választások kimenetelét. Először is, az ötven amerikai államból igazából csak hat érdekes: Wisconsin, Michigan, Pennsylvania, Észak-Karolina, Arizona és Florida, ahol valószínűleg eldől a verseny. Ezekhez talán még hozzá lehet venni Ohiót, Georgiát és Texast, de a választók nagyjából 85 százaléka a felmérések szerint már eldöntötte, kire adja a voksát, sőt, azt is állítja, hogy ezen már nem fog változtatni. Vagyis se a Covid-19 elleni védőoltás elkészültének Trump által várva várt bejelentése, se Bidennek a tévévitában való esetleges fölénye, se semmilyen, négyévente rendre felbukkanó „októberi meglepetés” nem fogja egymagában megváltoztatni az alapvető esélyeket. A statisztikai modellekkel operáló FiveThirtyEight nevű szakportál számítása szerint Joe Bidennek jelenleg 76, Donald Trumpnak 24 százalék esélye van a végső sikerre. A legutóbbi országos felmérések átlagát tekintve Biden 50.3:43.4 arányban, tehát 6.9 százalékponttal vezet, ami feltehetően elég lenne az elektori testület 2-3 százalékos „jobbra húzásának” ellensúlyozására. Trump négy éve meglepetést okozott, de Biden előnye most valamivel nagyobb, mint Hillary Clintoné volt.