Poloska

Mára elfogadott rutin lett egy-egy választás után, hogy az új vezetők szakemberekkel nézetik át az irodájukat, poloskák után kutatva. Persze ezúttal ne a „csóti-pati” jellegű rágcsáló és rovarirtókra gondoljunk. Vagy találnak lehallgatókészüléket, vagy nem, vagy dobra verik ezt, vagy nem, a lényegesebb inkább az, hogy e tevékenység nélkül szinte még a frissen gravírozott névtáblákat sem helyezik ki az ajtóra, a munkát meg pláne nem kezdik el.

Miskolcon most kipattant egy kis lehallgatási botrány, a polgármesteri hivatal nyilvános üléstermében ugyanis olyan kamerákat és mikrofonokat találtak az előző, még fideszes érából, amelyek az átlagosnál jóval érzékenyebbek. Kis túlzással azt is rögzítették, ha egyik ellenzéki képviselő odasúgta a másiknak, hogy ebédszünetben leginkább pincepörköltet enne a Calypso kisvendéglőben, vagy talán pacalt, és mindenképp lehúzna rá egy jéghideg kisfröccsöt. Mindennek bájos súrlófényt ad a volt titokminiszter, majd borsodi kormányhivatal-vezető Demeter Ervin minap napvilágra került állítólagos álma arról, hogy a román titkosszolgálat hathatós közreműködésével mozdították el őt a posztjáról, s lett utóda épp az az ember, akinek tudtával a miskolci ülésteremben 2016-ban felszerelték a kamerákat.

Hol van már manapság az adott szó tisztessége, a „kezet rá” sziklaszilárdsága, az ígéret megváltoztathatatlansága? Ha lenne kedvünk humorizálni, azt mondhatnánk, ezek ürgebőrbe kötve rég leúsztak a Dunán, nem is emlékszik rájuk már senki. Helyettük itt vannak nekünk a titokban felvételre állított okostelefonok, a szájról olvasó appok, a láthatatlan és hang nélkül közlekedő drónok és a nagy hatótávolságú térmikrofonok. Az a naiv, aki nem számol velük eleve.

Lám-lám, még egy harcedzett hajdani titokminiszternek is álmában kellett kiókumlálnia, ki vetett szemet hőn szeretett székére, pedig aztán neki tényleg illene tudnia, mitől döglik a légy. Pardon: poloska.