Kései sirató

A NER-univerzumban szokatlan módon a sokszor, sokféleképpen megalázott civilek segítségét kéri Csopak kormánypárti polgármestere, hogy megmentse települése kikötőjét, melyet a tavaly egy tőkeemelésnek köszönhetően állami többségi tulajdonba került Balatoni Hajózási Zrt. ötvenkét millió forintért hirdetett meg eladásra.

Az észak-balatoni település vezetőjének kérése legalább annyira meglepő, mint reménytelen: mire a tóparti önkormányzatok vezetői ráébredtek, hogy hallgatásuk nem jövedelmező, s a politikai hűséget minden esetben felülírja a NER-gazdasági érdek, már rekvirálták tőlük a magyar tengert. Akkor ugyanis látványosan csendben voltak, amikor a miniszterelnök veje a kormánypárti vezetésű Keszthely hathatós alájátszásával megszerezte a kisváros jachtkikötőjét, és akkor is csak a vállukat vonogatták, amikor az állam egyik zsebéből a másikba áttéve egy számára jelentéktelen summát elértéktelenítette a Bahart-részvényeiket.

Tavasszal ugyan már nem szavazták meg a Bahart legértékesebb részeinek privatizálásáról szóló reorganizációs tervet, de izmozásuk ekkor már mit sem ért. A kormányzati terv átment, a Bahart vagyon pedig átmegy – hogy hová, egyelőre nem tudni, hiszen a kemping, a jachtkikötők és a csopaki kikötő értékesítése még csak a pályázati kiírásnál tart. De nincs kétség senkiben, hogy a tendergyőztesek kihirdetésekor ugyanazok nevét lehet majd hallani, akik az elmúlt fél évtizedben módszeresen felvásárolták-megszerezték a tópart legértékesebb területeit, melyek fejlesztéséhez súlyos tízmilliárdokat testált rájuk az államkassza. Mészáros, Tiborcz és a többi NER-lovag gátlástalan nyomulását eddig jellemzően megannyi Néma Levente nézte tétlenül, bízva benne, a járvány ellen elegendő ősi szokás szerint leszúrni a kaszát a falu határába.

Csakhogy a polip karjai előbb-utóbb mindenhová elérnek, így most hiába eszmélnek, segélykiáltásukat elnyomja a gépek dübörgése, az építkezések zaja, s érdemeik elismeréseként talán majd ott lehetnek a hátsó sorokban a pezsgőbontáskor.

Proszit!