Ménkű

Beütött. Trump elkapta a koronavírust, és ezzel, ha eddigi tevékenysége nem lett volna elég, végképp káoszba taszította az Egyesült Államokat. Kerek egy hónappal a választások előtt senki sem tudja, hogy mi lesz. 1912-ben, amikor egy merénylő megsebesítette Theodore Rooseveltet, Woodrow Wilson átmenetileg felfüggesztette a saját kampányát. Mindmáig ez az egyetlen, a mostanihoz valamelyest hasonlító eset, és ez is egészen más volt.

Az amerikai politikai rendszerben az elnök gyakorlatilag pótolhatatlan, illetve egyedül a vele együtt megválasztott alelnök pótolhatja teljes legitimációval. Az „örökösödési lista” további szereplői, például a harmadik helyen álló külügyminiszter már csak egy vészforgatókönyvben juthatnak szóhoz. Persze minden helyzetre van terv: évente egyszer, amikor minden fontos amerikai politikus egy helyen van, hogy meghallgassa az unió helyzetéről szóló elnöki beszédet, a kabinet egyik tagját atombiztos bunkerben dugják el.

Most azonban nemcsak a kormányzat működőképességéről van szó a világjárvány kellős közepén, hanem a mesterségesen felbolygatott amerikai társadalomról is. Az elnök hónapok óta azt sugallja, hogy hívei nem bízhatnak a választások tisztaságában, végeredményben a demokráciában. Kiszámíthatatlan, hogy kisebb, vagy ellenkezőleg, még nagyobb lesz-e a felfordulás, ha Mr. Káosz kezéből kicsúszik a mobiltelefon. Egyrészt bajban a rossz vezető is jobb, mint a semmilyen, másrészt saját megbetegedése talán még Trumpot is belátásra, végső soron helyes, a közérdeket szolgáló lépésekre késztetheti. Ez a derűlátó verzió, de persze van másik is, miszerint a sebzett vad még veszélyesebb, a fizikailag is meggyengülő elnök az eddiginél is őrültebb dolgokat művelhet.

A személyes tanulságot mindenkinek magának kell levonnia, Amerikában és mindenütt. Nincs az a politikai érdek, amely miatt megéri félvállról venni a mindenkit fenyegető egészségügyi kockázatot. Trump remélhetőleg felépül, és a választóknak módjuk lesz véleményt mondani a kormányzásáról.