Joe Biden;Donald Trump;amerikai elnökválasztás;

2020-10-11 11:00:00

Politikai harc a virtuális térben

Nemcsak a kampányutakon, a közösségi oldalakon is üzenetekkel bombázza a választókat a két amerikai elnökjelölt, Joe Biden és Donald Trump. Itt a jelenlegi elnök jóval több embert elér, de könnyen önmaga ellensége lehet: az, hogy nagyon gyakran elveti a sulykot, eltántoríthatja közönségének gondolkodó részét.

Szűk egy hónap múlva kiderül, ki nyeri az amerikai elnökválasztást, november 3-ig azonban még bőven van ideje a két félnek. A harc pedig nemcsak a kampányutakon, de a virtuális térben is zajlik, hiszen a két elnökjelölt nagy hatásfokkal használja a Facebook-, az Instagram- és a Twitter-oldalait, nem beszélve a szokásos tévészereplésekről.

Az aktivitás terén persze Donald Trumpnak lényegesen nagyobb előnye van, hiszen már évekkel a 2017-es beiktatása előtt is aktívan használta a Twitterjét, nem beszélve arról, hogy a nyolcvanas évek óta imád a tévéképernyőn szerepelni, 2004 és 2015 között pedig

A tanítvány (The Apprentice) című reality sorozat műsorvezetője volt. Hozzá képest Biden halk szavú és megfontoltabb, a Twitter esetében pedig még lenne mit tanulnia, amit a számok is jól bizonyítanak: míg a demokrata jelöltnek „csupán” 10,7 millió követője van és hatezer feletti tweetje, addig Trumpnak már 87,1 millió követője és ötvenhatezer üzenete.

A republikánus jelölt ráadásul az utóbbi időben „elszabadult”: hétfő kora este óta például, amikor elhagyta a Walter Reed katonai kórházat, ahol korábban koronavírus-fertőzéssel kezelték, több mint százhúsz alkalommal üzent a Twitterjén. Arról nem is beszélve, hogy egyik Tweetjében azt üzente, hogy az amerikaiak ne féljenek a Covidtól, ne hagyják, hogy az uralja az életüket, miközben a vírus az Egyesült Államokban már több mint 210 ezer halálos áldozatot követelt.

Teljesen új helyzet

A demokratáknak, és kivált Bidennek tehát van mit behoznia, azonban a helyzet korántsem volt mindig így. Az amerikai választások történetében ugyanis a 2008-as amerikai voksoláson játszott először fontos szerepet a közösségi média, melyet akkoriban pont, hogy a demokraták, vagyis Barack Obama használt ki jobban. Az akkor vesztes John McCaint látva nem sokan gondolhatták, hogy a republikánusok majd behozzák a web 2.0 szempontjából a lemaradásukat.

A helyzet azonban most szintén más, mint 2008-ban, ugyanis a két jelölt egyaránt időskorú, Trump idén töltötte be a hetvennégyet, míg Biden hetvenhét múlt, így a közösségi médiát tekintve egy eddig nem látott küzdelemre számíthatunk, melyre még nem volt példa az amerikai történelemben.

Szorongásra épített kommunikáció

De vajon melyik a hatásosabb stratégia? A visszafogott kommunikáció vagy a nagyobb aktivitás? Az észérvek hatalma vagy a provokatív kijelentések? Vagyis tényleg a sokat ismételt szólamok hozzák a több választót? Az eddigi történelmi és politikai tapasztalok alapján kijelenthető, hogy számos esetben igen.

Csepeli György szociálpszichológus A hatalom anatómiája című könyvében például azt írja, hogy a politikai harc szempontjából a kommunikáció célja a feszültség fenntartása és intenzitásának fokozása, miközben egyes politikai üzeneteket ajánlatos minél többször elismételni. A kutató szerint ugyanis már Arisztotelésznek is feltűnt, hogy a polisztársadalomban elenyészően kevesen vannak, akik képesek bonyolult, logikusan felépített, értelemre ható közléseket megérteni, miközben sokan vannak, akiknek nincsen elég eszük ahhoz, hogy túllássanak a saját orrukon, ami Csepeli szerint a jelen demokráciákban is így van.

– A mai Cipollák gátlástalanul építenek a többséget joggal kínzó szorongásokra és félelmekre, a különbség annyi, hogy áldozataik nem ébrednek fel a hipnózisból, csak akkor, amikor már késő – mondja a kutató, aki hozzáteszi, hogy a rövid, egymondatos, egymotívumos üzenetekre alapozott kereskedelmi és politikai meggyőzést Edward Bernays, Freud unokaöccse alapozta meg, amit egyesek – mint például Goebbels – „művészi tökélyre” fejlesztettek.

Csepeli szerint azonban Trumpnak a választás során a Twitter hasznos lehet a meglévő hívek megtartására és elszántságuk erősítésére, aminek révén ez a kisebbség elsöprő többségnek láthatja magát, ami idővel önbeteljesítő jóslattá válhat. A közösségi média ráadásul kételyeket támaszthat az ellenfél iránt, mely a 2016-os választáson Hillary Clinton ellen bevált, így azt a republikánusok újra be fogják vetni Biden ellen. A szociálpszichológus szerint azonban Trump önmaga legnagyobb ellensége, és időnként elveti a sulykot, ami eltántoríthatja közönségének a gondolkodó részét, melynek nagyságát azonban nem kell túlbecsülni.

Polarizálódó társadalom

A Twitter-üzenetek hatását mégsem lehet figyelmen kívül hagyni, Feledy Botond külpolitikai szakértő szerint ugyanis ez innovatív stratégia volt 2016-ban, amit az elnök azóta is kiválóan használ fel arra, hogy „megkerülje” a hagyományos médiacsatornákat. – Trump számára nem biztos, hogy az újonnan érkező vagy az ingatag választók megszerzése a prioritás, de hogy a saját táborát egyben tudja tartani, az biztos – állítja az elemző, aki szerint érdemes kiemelni, hogy Trump nemcsak a Twitteren üzenget, de hosszabb interjúkat is ad, miközben a stílusára a valóságshow-k kommunikációja a jellemző, elvégre A tanítvány című műsor vezetőjeként sokat tapasztalt arról, hogyan szerezze meg a nézők instant figyelmét.

Kéri László politológus is hasonlóan látja a helyzetet, szerinte a szomorú igazság az, hogy milliók vannak Amerikában, akik már hozzászoktak a Twitterről érkező egy-két mondatos iránymutatásokhoz, sőt igénylik is azokat mindennap. Kéri szerint a kampányüzenetek egyszerűsödése, vagyis a világot fekete és fehér állításokra való redukálása több évtizedes folyamat, amelyre az amerikai politikai szociológiai irodalom már a kilencvenes évek derekán felfigyelt, és amelynek komoly szakkönyvek elemezték a kedvezőtlen hatásait.

A politológus szerint ami az elmúlt évtizedben Amerikában történik, megfigyelhető szerte a világban: vagyis tartósan rögzül a társadalom végletes és erősen érzelmi alapú polarizációja. – Egy ilyen helyzetben a rövid és impulzív üzeneteknek egyre erősebb lesz a hatása, akár tetszik ez nekünk, akár nem – mondja a politológus, aki a rendszerváltást követően, 1992-ben egy egész őszt töltött az USA-ban, egy olyan nemzetközi csoport tagjaként, akik a Clinton, Bush és Perot közti harc utolsó hat hetét figyelték meg, mely során egyértelművé vált számára, hogy az amerikai elnökválasztási kampány annyira soktényezős játszma, amiben ezerféle szempontra kell figyelni, beleértve az országos és helyi médiumok produkcióját is.

Lehetséges stratégiák

De mit tehet vajon Biden egy ilyen „hangos” politikai térben? Kéri szerint a demokrata jelölt eddigi kampánystratégiáját alapvetően fogja befolyásolni két, viszonylag friss fejlemény. Az egyik, amit az első elnökjelölti vita nyomán megtanulhatott a stábja, vagyis, hogy Trump képtelen betartani a civilizált vitapartneri szabályokat, amit Biden csapata igyekszik bőven kihasználni. Kéri szerint a másik tényező még kínosabb: Trump ugyanis hónapok óta emlegette, hogy kihívója a koránál és egészségügyi állapotánál fogva is alkalmatlan az elnöki szerepre, miközben Trump a koronavírus utáni felelőtlen viselkedésével nem tart be semmiféle olyan szabályt, ami amúgy az amerikaiak milliói számára kötelező.

Feledy szerint is visszafogott stratégiát folytatnak majd a demokraták. – A Biden-kampány fő célja, hogy ne mondjanak semmi bomlasztót a táboruk felé, tehát a demokrata oldalról nagy provokációra, meglepetésekre nem kell számítani – mondja az elemző. A céljuk az, hogyha Biden nem hibázik, akkor a protest szavazók hozzá pártolnak, ami egy működő stratégia lehetne normális időkben. Kérdés, hogy a mostani évet annak tekinthetjük-e a koronavírussal és a társadalom minden eddiginél nagyobb megosztottságával. Csepeli szerint a demokraták további aduásza lehet az alelnök, Kamala Harris, aki Biden visszafogott és hallgatag személyiségének éppen az ellentéte.

– Ha a demokraták nyernek, akkor azt Harrisnek köszönhetik, aki éppen Biden ellenpontja, ráadásul nő. A XXI. század amúgy is a nők évszázada – fogalmazott Csepeli.