Előfizetés

Kész a NER-csapat

Nyugodtan ki lehet írni: a magyarországi vizsgálatok alatt a jogállam lebontása zavartalanul folyik. Illetve ez így nem teljesen pontos; hovatovább a jelzést múlt időbe lehet tenni. Múlt időbe, mert lassan befejezettnek tekinthető a mű. Tíz év kellett hozzá, de sikerült, legfeljebb egy-két apróbb simítás hiányzik, amelyeket menet közben is el lehet végezni. Egy-két visszamenőleges törvény még becsúszhat, egy-egy jogszabály sajátos értelmezése, de az utolsó nagy lépés megtétele után már a perektől sem kell tartani; a bíróságok is fokozatosan alkalmazkodni fognak a NER követelményeihez. Január 1-től egy olyan ember veszi át a Kúria irányítását, akiben Orbán száz százalékig megbízhat, soha nem fog neki csalódást okozni. Varga Zs. András ugyan minden korábbi jogszabályt és előírást felrúgva lesz főbíró, ez azonban az őt jelölő köztársasági elnököt egy cseppet sem zavarta, mint ahogy a parlamenti kétharmadot sem fogja zavarni, gond nélkül megszavazza majd. Gondoljanak csak bele, micsoda csapat állt itt fel a miniszterelnök mellé. A kapuban Polt Péter (legfőbb ügyész), a védelem tengelyében Varga Zs. András (legfőbb bíró), a középpályán Domokos László (ÁSZ-elnök), Kövér László (parlamenti elnök), Áder János (köztársasági elnök), a csatársorban maga Orbán Viktor és persze az őt folyamatosan helyzetbe hozó 133 (?) bátor ember. Nem lehet kétséges, egy ilyen gárda ellen alig-alig van esélye bárkinek, még az Európai Unió sem számíthat sikerre. Mert vannak ugyan nemzetközi szabályok, de gyengekezű a bíró, legfeljebb sárga lapot képes felmutatni, kiállításra szinte gondolni sem mer, meglépni semmiképp sem fogja. Itthon pedig Varga Zs. pályára lépésével az utolsó remény is elszáll, az egyébként eddig függetlenül döntő bírók közelébe sem fognak kerülni annak, hogy ítélkezhessenek. A kúria az új főbíró irányításával belesimul a rendszerbe. Tudtuk, pontosan tudtuk, hogy azért alakították át a jogszabályokat, hoztak új törvényeket, hogy a hajdani főügyész helyettes léphessen majd Darák Péter helyére, és sem itthon, sem pedig az unióban nem volt senki, aki ezt megakadályozhatta volna. Hiába született Magyarországgal, a magyar jogállami helyzettel kapcsolatban elmarasztaló vizsgálati eredmény, mindez nem zavarta az Orbán-rezsimet. Varga Zs. András január 1-vel belép a Kúria épületébe, és hozzálát az átalakításhoz. Nem lesz lehetősége tanácsvezetőnek lennie olyan bírónak, aki nem tűnik engedelmesnek, és nem lesz olyan politikai színezetű ügy, amely ne olyan embernél landolna, akinek esetében megnyugtató ítélet várható. Az új főbíró jelölt, mondják, teljes szimbiózisban volt mindig is Polt Péterrel, ő pedig Orbán Viktorral. És íme: előállt az a sajátos helyzet, mondhatni hungarikum, hogy a demokrácia speciális honi fejlődésének következtében újra eggyé vált a három hatalmi ág, a törvényhozó, a végrehajtó és az igazságszolgáltatás. Ja, és a negyedik hatalmi ágnak nevezett sajtó döntő többsége is ott van a csapatban; minden támadásban részt vesznek.  

Az infláció fogságában

Vastag bőre lehet a mi pénzügyi államtitkárunknak. Tállai András melldöngetve jelentette ki – kormánya legendásan bőkezű szociális gondoskodására utalva –, hogy válság ide vagy oda, a nyugdíjasok járandóságának kifizetésénél nem lesznek megszorítások. Így az időskorúaknak aligha kell szoronganiuk: novemberben megkapják az írd és mondd 1,2 százalékos nyugdíjkorrekciójukat, januárig visszamenőleg. Ez abból adódik, hogy a kormány elszámolta magát, amikor a 2020. évi infláció mértékét mindössze 2,8 százalékosra becsülte, és a januári emelés mértékét ehhez kötötte. Ezzel dacolva a mérvadónak tekintett augusztusi, évesített nyugdíjas fogyasztói árindex 4,0 százalékos lett. Egy hónap múlva a kettő különbségét utalják ki, ami azt jelenti, hogy az állam 10 hónapig ingyen használja a járadékosok pénzének egy részét. A meglehetősen bonyolult nyugdíjprémium kiszámítási modelljével viszont 2020-ban már nem kell senkinek sem bíbelődnie. Ettől a kompenzációs formától ugyanis a jelek szerint mindörökre el kell búcsúznunk. Látható, hogy az augusztus a maga 4,0 százalékos, évesített nyugdíjas fogyasztói áremelkedésével meglehetősen pocsék hónap volt. Nem beszélve arról, hogy ennek az adatnak a hitelességében erősen kételkedik, aki akár csak egyszer is bevásárolt vagy kifizette valamilyen szolgáltatás árát. A szeptemberi, évesített általános 3,4 százalékos és a nyugdíjasokat sújtó 3,8 százalékos pénzromlási ütem láttán most felsóhajtott az elemzők népes serege: eljött a Kánaán, hiszen az első őszi hónapban csökkent a fogyasztói árindex éves növekedési üteme. Régóta rögzült az a káros reflex, hogy ha néhány tizedponttal mérséklődik a drágulás, akkor már „hurrát” kiáltanak - megfeledkeznek arról, hogy mindez a korábbi, ugyancsak magas árra épül rá. Az árstatisztika számbavételi technikájának megkérdőjelezhető módja sem képes ugyanakkor elfedni, hogy az alapvető élelmiszerek ára több mint 7, ezen belül a burgonyáé 18 százalékot meghaladó mértékben nőtt. (S csak az ínyencek kedvéért érdemes megjegyezni, hogy a paprikás krumpli nélkülözhetetlen kellékének tekintett kolbász is közel ennyivel drágult.) Az a kijelentés, amire a legismertebb banki elemzők egyike ragadtatta magát, hogy az inflációs folyamatokban szeptemberben alapvető változás állt be, a hamis tájékoztatás mintapéldája. Nem beszélve arról, hogy a fogyasztói árindex továbbra is Magyarországon emelkedik a legnagyobb mértékben az uniós tagországok között. Nem nehéz megjósolni, hogy az úgynevezett inflációs nyomás a koronavírus okozta gazdasági nehézségek árnyékában tovább fog nőni. A Magyar Nemzeti Banknál is tisztában vannak azzal, hogy az ennek nyomán fokozottabb fordulatra kapcsolt bankóprés által előállított nagyobb pénzmennyiség árát valakinek meg kell majd fizetni, ha csak a termelés és a szolgáltatások nem kapcsolnak nagyobb fordulatra. Ennek pillanatnyilag kevés jelét látni. Így nincs más hátra, mint egyre mélyebbre nyúlni a pénztárcába, és egyidejűleg harcolni a magasabb bérekért, no meg a nyugdíjakért.

Kaja

Nem tudom, mit kezd a Világélelmezési Program (WFP) a tízmillió svéd koronás, azaz mintegy 342 millió forintos Béke Nobel-díjjal, de gyanítom, hogy nem lesz elég. A világban 690 millió ember éhezik, azaz nem jut hozzá legalább napi 1800 kalóriához. A WFP az ENSZ szervezete, vagyis a norvég Nobel-díj bizottság elvben az országok közös erőfeszítését honorálta. Ha ez így van, soha érdemtelenebb helyre nem ment a díj. Van persze egy másik, szűkebb olvasat is, miszerint a WFP 36 tagú igazgatótanácsa, netán a szervezet 17 ezer alkalmazottja volt méltó a kitüntetésre. Az más. Sokszor reménytelen helyzetben próbálnak életeket menteni, hősiesen helytállnak a terepen, vasideggel könyörögnek a hüllővérű kormányoknak. Nem kellene így lennie, a Föld még ezt a rengeteg, mindjárt nyolc milliárd embert is el tudja tartani. Több élelmiszert dobunk ki vagy hagyunk veszendőbe menni, mint amennyire a 690 millió éhezőnek szüksége lenne, és akkor még nem is kevertük bele a válság idején is egyre gazdagabb multimilliárdosokat, például az Amazon-alapító és Washington Post tulajdonos Jeff Bezost, akinek a vagyona augusztusban elérte a 200 milliárd dollárt. Ha a leggazdagabb száz vagy akár csak 25 ember összeállna, simán meg tudná menteni azt a 25 ezret, köztük a tízezer gyereket, aki naponta éhen hal. De hát van más dolguk. Mint ahogy a magyar miniszterelnök hátrányos helyzetűekkel (mennyivel jobban hangzik, mint a „szegény”!) foglalkozó megbízottja, a Minden Gyerek Lakjon Jól Alapítvány két Audit használó elnöke, Hegedűs Zsuzsa éttermi számlái is megérnek egy misét. Ha lehet valamit javasolni a püspök uraknak. Sokan azt hihetik, hogy az éhezők főként Jemenben, Szudánban, netán a borsodi cigányfalvakban élnek. Tévedés. Donald Trump például komolyan vette, hogy neki kéne kapnia a díjat, miközben az Egyesült Államokban minden hetedik családnak gondot okoz az élelmiszer beszerzése, mérföldes sorok állnak az ingyen csomagokért. Nem a Földdel van itt baj, hanem a rendszerrel. Meg bizonyos emberekkel.