Beteg demokráciák

Demokráciánk életképessége szempontjából óriási veszélyforrás, hogy pillanatnyi haszonlesésből pártok ellenzékben más állásponton vannak, mint hatalmon.

Köszönet Orbán Viktornak, hogy megvédi Donáth Annát a fideszes támadások ellen. Többen vádolták a Momentum képviselőjét, hogy Brüsszelben panaszkodik hazánk rovására.

"Magyarországon új időszámítás kezdődött, amikor is aláírtuk az európai uniós csatlakozási szerződést. Így értelmezhetetlenek az olyan kijelentések, hogy »nem célszerű ügyeket kivinni nemzetközi fórumokra«” - mondta Orbán. Az akkori, baloldali kormány megvádolta őt, hogy Brüsszelben "árulkodott". Pedig igaza volt, mert az Európai Unió a nagy családunk - ahol otthon vagyunk. És Donáth a kormányt, nem a hazáját kritizálta.

Demokráciánk életképessége szempontjából óriási veszélyforrás, hogy pillanatnyi haszonlesésből pártok ellenzékben más állásponton vannak, mint hatalmon. Ez a legrosszabb kettős mérce, mert a választó nem tudja: mit és kinek higgyen a pálfordulások nyomán. A fenti Orbán idézet 2003. június 19-én hangzott el.

Amerikában az FBI letartóztatott egy terroristacsoportot. Michigan kormányzóját akarták elrabolni, mert szerintük tenni kell valamit, hiszen Gretchen Whitmer (D) nem tiszteli az USA elnökét, Donald Trumpot. Szokása szerint Trump személyeskedett, felszólítva híveit, hogy "Szabadítsátok fel Michigant!" "Az elnök szemrehányásait az ilyen gyűlöletcsoportok akciófelhívásnak tekintik", mondta Whitmer az FBI intézkedése után.

Figyelve e híreket, nem szándékoztam írni, de három nappal később az orvosi rendelőben a következőt hallottam: "Legszívesebben megfojtanám azt a Sorost!", mondta egy férfi. Meg se szólaltam, vacakul voltam enélkül is. Amúgy is ötvenes évek feelingem van az állandó "árulók", "amerikai felbujtók", "leselkedő ellenség" szövegektől. Orbánt viszont nem érdekli, hova vezet gyűlöletpolitikája, mivel számára ez csak egy szavazatnyerő taktika.

Fontosnak tartom, hogy ellenzéki politikusok és politikával foglalkozók járjanak a nép közé, ne csak pártrendezvényekre. Rangos Katalin viccelődött azon (Civil a pályán, ATV, IX. 19.), hogy Orbán már hajnalban ment a Korányiba ellenőrizni. (Egy filmes stábbal, ami önmagában árulkodó.) Furcsának tűnhet, hogy nem bízik az egészségügyben, amit kormánya dirigál, de nem erről van szó. Egy hölgy mondta a piacon, hogy Orbán "odafigyel és vigyáz ránk." Mire az árus: "Én is 5-kor keltem, de mi ebből élünk, ő miattunk kelt fel!"

Egy kis kitérővel említeném, hogyan támadták a fideszesek Bíró László borsodi jelöltet korábbi taszító antiszemita szavai miatt. De Bíró a nyilvánosság előtt bocsánatot kért. Hogy őszinte volt-e, azt csak Isten tudja, de egy keresztény ember elfogadja. Egy álkeresztény viszont "kimaxolja" a propaganda lehetőséget. Mikor Vidnyánszki Attila tett antiszemita utalást Karsai Györgyre, egyetlen fideszes sem szólalt meg.

Érdekes volt olvasni Vámos Miklós szavait, hogy "a gimnáziumban tudtam meg, hogy érintett vagyok, addig éppen ugyanúgy zsidóztam, mint a többiek" (Népszava, 2020. IX. 11.). Sok tini, hogy bevágódjon a többieknél, elkezd káromkodni, stb., és a zsidózás, cigányozás is e csoportszinkronizáció része.

Megdöbbentett anno, hogy egy olyan műveltségű ember, mint Carl Jung kiállt Hitler és pártja mellett. Thomas Mann szerint ez a Freud-dal szembeni sértődöttségének szüleménye. Az érzelmek rejtett szerepet játszanak tudatunkban és vannak, akik egy önámítási kényszer - amit nem annak élnek meg - alatt mindenfélét kitalálnak, amivel elsősorban önmaguknak igazolják változó álláspontjukat, ami segít a lelki egyensúly keresésben.

Sokan reflexszerűen igazodnak erős egyéniségekhez. Az állatvilágban ez a természet rendje. Az embernek az "érzelmek kontra ráció" kérdés része törzsi őskorszakunk óta. Szerepe van az önzésnek, az öndefiníciónak, röviden: az egónak. Több ilyen-olyan párti képviselőt, vagy párton kívüli szimpatizáns értelmiségit ismertem meg újságírói munkám során, akik eredetileg egy másik pártban vagy annak holdudvarában képzelték helyüket. Mikor ez nem sikerült, besimultak egy másik pártba amitől korábban idegenkedtek. Ilyen (is) az ember.

Orbán Viktor itt kivétel. Tudjuk, hogy liberálisként kezdte politikai pályafutását. Sejtem, hogy akkor ezt vélte a hatalomhoz vezető útnak, de mikor nem jött be, simán jobbra sasszézott, mert valós célja mindig a hatalom megszerzése volt. Nyolc éve, november 5-én ki is jelentette, hogy a 80-as években "nem a diktatúra ellen harcoltam, hanem azok ellen, akik csinálták a diktatúrát".

Érdekes nézni amint hízelegve beszélget diktátorokkal. Ők nem emlegetnek jogállami hiányosságokat! Színészi vénáját kamatozva, miniszterelnöksége egy hosszúra nyúló színjáték, melyben vannak a Jók, a Rosszak és dráma. Bőven akad mélyszegénység is, de Orbán szerint a focinak nagyobb szüksége van a közpénzből lenyúlt milliárdokra. És itt jön Sigmund Freud a képbe.

Az 1956-ban megjelent könyvében Hilda Doolittle idézte Freudot: "Felfedezésem elsősorban nem egy mindenre gyógyír, hanem egy nagyon komoly filozófia alapja. Nagyon kevesen értik ezt, keveseknek van meg ehhez a tudásuk." Véleményem szerint a politológiában és magában a politikus képzésben is helye lenne a lélekelemzés tanulságainak. Gondoljunk erre, amint megérteni törekszünk egy embert, akit elmondása szerint apja gyakran vert és így rabja lett egy "Majd én megmutatom a faternak!" tudatalatti bizonyítási kényszernek.