költségvetés;hiány;

2020-10-29 07:22:00

A bűvész kalapjában

Európában a magyarok voltak az elsők, akik elrepülhettek „sehová” – kürtölte világgá egy élelmes hazai vállalkozó. Az állítás valóságtartalmában ugyan érdemes kételkedni, de abban már kevésbé, hogy ezzel az élvezetet és a nihilizmust egyaránt felmutató kijelentésével ráirányította a figyelmet arra, hogy miként lehet feledtetni a romjaiban vergődő légiközlekedés válságát a Magyarország feletti sétarepülésekkel. Az utasok Adyval szólva megállapíthatták: „Még magasról nézvést megvolna az ország.” Ám a földre, a realitások talajára visszatérve azzal szembesültek, hogy költségvetésünket a „Werbőczi-utódok toldozzák, foldozzák.”

Ennek adta tanúbizonyságát Varga Mihály pénzügyminiszter, aki parlamenti meghallgatásakor bizonyította azt a közhelyet, hogy semmi sem örök. A korábbi Orbán-kormányokról elmondhattuk, hogy antidemokratikus, a jogállamisággal lábbal tipró politikájuk mellett a költségvetési fegyelemre mindig gondot fordítottak, abban a reményben, hogy legalább ez ne legyen gátja az uniós támogatások megítélésének. Nem hazafiúi elhivatottságból, sokkal inkább önös érdekből jártak el így, mert megtanulhatták, hogy a túlzott deficit eljárás alá vont országok szégyenpadján évekig ülni kényelmetlen. Nem mintha forint százmilliárdok elherdálására ne akadna megszámlálhatatlan példa, de ezt az országtartalékok mögött megbújva, vagy önálló költségvetési soronként nevesítve (Paks2, Budapest-Belgrád-vasútvonal, stadionépítések), a rend látszatát keltve, a kormányzat híveinek legalábbis el lehetett adni. (Az Európai Unió számára már kevésbé.)

De a koronavírus-járvány nyomán a költségvetési fegyelemnek még a látszata is köddé vált. Már egy első osztályos kisdiák is felkapná a fejét Varga Mihálynak a költségvetés ellenőrzésére hivatott parlamenti bizottság előtt – rezzenéstelen arccal – tett bejelentésére, hogy a járvány elleni védekezési alapból finanszírozták a védekezést, és most tessék figyelni: „az alapot 426 milliárd forinttal hozták létre, és abból 747 milliárd forint kifizetést hajtottak végre.” Vagy „a gazdaságvédelmi alapba eredetileg 942 milliárd forintot csoportosítottak át, az eddig felhasznált összeg 2059 milliárd forintnál tart.”

Vajon milyen jövőképük lehetett azoknak a kormányzati szakértőknek, akik ezeknek az alapoknak az azon nyomban elavult összegét meghatározták, s vajon milyen bűvészmutatvánnyal lehet kevesebb pénzből többet kifizetni? Itt feltehetően a kormányhoz közelálló oligarchák pénzéhsége volt az igazodási pont. Elvégre úgy is lehet a gazdaságot „védeni”, hogy soron kívül kiutalnak plusz 800 millió forintot az összesen 65 milliárdos alapból egy kelet-magyarországi MotoGP pálya építésére, hogy „felkerüljön Hajdúnánás is a világtérképre.” Eközben a miniszter a jegybankra bízná, hogy az első félévben a deviza árfolyamváltozáson megkeresett 200 milliárdos nyereségét kegyeskedik-e átutalni a költségvetés számára, vagy ingatlanokba, festményekbe fekteti, esetleg újabb Matolcsy-opusok kötetbe rendezését támogatja. Mi meg repülünk a sehová!