Az istenes helyzet hete

Azt állította Orbán Viktor (a Kossuth rádióban a járványról), hogy nálunk a helyzet még „istenes. Sokkal rosszabb Belgiumban, Spanyolországban vagy Ausztriában”.

Ezzel szemben a tény az, hogy számos európai országban ugyan valóban sokkal rosszabb a helyzet, de Ausztria nem tartozik ezek közé. Bár az új fertőzések száma nagyobb, mint nálunk, kétszer annyi tesztet végeztek, és kevesebb az aktív eset, valamint a halálos áldozat is. A gyorsabb ütemben romló európai számokból azonban nem az a következtetés adódik, hogy nálunk a helyzet istenes, hanem az, hogy a fáziskésés miatt egy kicsivel több időnk volna ésszerű korlátozó intézkedések bevezetésére, és így elkerülhetnénk a teljes lezárást. Ha Németország – amely eredményesebben védekezett, mint mi – már szigorított, akkor Orbánnak sincs mire várnia. Hacsak nem a válogatott és Fradi meccsekre.

Azt is állította Orbán (ugyanott, az egészségügy állapotával kapcsolatban), hogy „van elég ágy, vakcina, gyógyszer, orvos és ápoló is”. Az influenza elleni oltásról pedig azt mondta, hogy „megdupláztuk a készleteket; ez olyan 1,4 millió ember oltásához elegendő”.

Ezzel szemben a tény az, hogy semmit nem dupláztak meg, hiszen pontosan ugyanannyit rendeltek belőle, mint tavaly. Mint kiderült, ez nem elég, hiszen ahogy a miniszterelnök jelezte, megpróbálnak többet rendelni. Orvos és ápoló pedig már akkor sem volt annyi, amennyi kellene, amikor még nem ütött be a járvány. A kórházi ágy pedig személyzet nélkül csak díszlet.

Azt is állította a miniszterelnök (szintén az interjúban), hogy a magyar ellenzék bevándorláspárti. Ezzel szemben a tény az, hogy nem az. Nincs olyan pártja a magyar ellenzéknek, amely a bevándorlást helyeselné, legföljebb a menedékkérőkkel szembeni embertelen bánásmódot ítélik el. A bevándorlást egyedül a Fidesz nevű párt támogatta, letelepedési kötvények formájában. Megérte. Nekik.

Azt állította Szijjártó Péter külügyminiszter (sajtótájékoztatóján arról, hogy el akarják-e adni a megvásárolt lélegeztetőgépek felét), hogy „valóban kaptak engedélyt és lehetőséget a nagykövetségeink arra, hogy amennyiben helyben szükség van lélegeztetőgépekre, ilyen lélegeztetőgépeket akarnak venni, vagy segítségül kérni, akkor erről lehet természetesen tárgyalni. Hogy az mennyi lesz pontosan, az nem az én felelősségem és reszortom, mert azt mindig az operatív törzs mondja meg”.

Ezzel szemben a tény az, hogy a nagykövetségeknek nem dolga gépek exportja, pontosabban re-exportja (hiszen nem is magyar berendezésekről van szó). A legabszurdabb azonban az, hogy a Külügyminisztérium 16 ezer lélegeztetőgépet vásárolt 300 milliárd forintért (plusz még kétezret az Állami Egészségügyi Ellátó Központ), miközben a járvány által leginkább sújtott Egyesült Államokban, ahol 3 millió az aktív fertőzöttek száma, összesen 17 ezren vannak lélegeztetőgépen. Vagyis kevesebben, mint amennyi nálunk rendelkezésre áll. Erre költöttünk irdatlan összeget, és most a nagykövetségekkel próbálják ezt az ügyet (meg a gépeket) külföldi szőnyegek alá söpörni.