Utolsó csepp

Véget ért az őszi szünet, befejeződött az iskolák nagytakarítása, fertőtlenítése is. A tanárok, diákok, akárcsak szeptemberben, patyolattiszta épületbe térhetnek vissza, hogy aztán – Gulyás Gergely miniszter szavaival élve – továbbra is „össze-vissza fertőzhessék” egymást. A fertőtlenítőszer hatása ugyanis a következő igazolt fertőzésig tart. Vagyis akár már hétfőn beviheti valaki a vírust az iskolába, ahol hetek, vagy akár napok kérdése lesz, és újra emelkedni fog a fertőzöttek száma.

Miközben egyre több európai ország (köztük Magyarországgal szomszédos országok is) döntenek az oktatási intézmények teljes vagy részleges bezárása mellett, s a járványhelyzet nemcsak a határainkon kívül, hanem nálunk is egyre komolyabbá válik, a magyar kormányban nem tesznek mást, mint tétován szemlélik, ahogy egyre többen betegszenek és halnak meg. Ugyanez igaz az oktatás irányítására is.

A tavaszi első hullámban lényegesen kevesebb volt a megbetegedés, mégis bevezették a digitális oktatást - igaz, nem voltak elég felkészültek az intézmények és a pedagógusok. Most mindkét tekintetben más a helyzet, sőt a korábbi tapasztalatokat felhasználva még az is viszonylag gördülékenyen mehetne, hogy teljes iskolazár helyett hibrid oktatással oldanák meg a tanítást. Ez persze egy picivel több logisztikát igényelne, de ha csak egyetlen idős, krónikus beteg pedagógus vagy családtag életét meg lehetne ezzel menteni, máris megérné a befektetett energiát.

És ha már a krónikus betegekről szó esett, ne felejtsük el, hogy az érintett pedagógusok védelmében még semmi érdemit nem tett az oktatási kormányzat. Ebben az irányban eddig egyetlen lépés történt: a tanárok immunerősítő cseppeket kaptak ajándékba. Már csak egy bekeretezett tízparancsolat hiányzott mellőle.

Vajon mi lehet az a pont, amikor a döntéshozók végre belátják, nem szabad, hogy a gyerekek, tanárok, óvónénik, szülők a vírus szabad prédái legyenek? Mennyi fertőzött kell, mennyi haláleset? Jó lenne kitalálni, még mielőtt elfogynak a vitamincseppek.